Hogy válhatunk jó anyává? (tudásbázis kérdés)
Mivel már az aggódás is felmerül benned, hogy esetleg nem leszel jó anya, már azt jelzi, hogy AZ vagy.
Mert mindent megakarsz neki adni, boldoggá akarod tenni őt.
Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem állítassz elé korlátokat, mert nincs rosszabb egy elkényeztetett gyereknél.
Van egy unokabátyjám, akik krisnások és ők úgy nevelik a lányukat, hogy mindent megengednek neki, soha nem emelik fel a hangjukat vele szemben még akkor sem, ha a kislány az ágyon ugrál sáros csizmában!!!
Ők azt mondják, szerintük így fogja őket a legjobban szeretni a gyerekük. Hogy nem korlátozzák.
Én azt vallom, hogy terelgetni kell egy gyereket az életben, megmutatni, hogy mi a jó és a rossz, hagyni, hogy ő maga fedezhesse fel a dolgokat, de mindig mögötte állni, ha segítségre, tanácsra van szüksége!
Én még csak 8 hónapja vagyok édesanya, és sokszor kap el az aggodalom úgy, mint téged. Vajon jól csinálom? Vajon boldog a babám?
De elnézve a napi többezer mosolyát és nyugodt természetét, biztos az.
A lényeg, szeretni kell, tanítani, segíteni, és mindezt türelmesen! A türelem a kulcsszó.
Szeretet, gondoskodás, következetesség. Szerintem ezek a legfontosabbak.
Én nem tudom hogyan ,mivel lehet azt mérni ki jó anya és ki nem. Szerintem az már valami ha nem dobja el. Az én kisfiam 3 hónapos .imádom és épp a minap gondolkodtam el rajta hogy mi kilenchónapig össze voltunk zárva -jó értelemben- mi eggyek voltunk-a legcsodálatosabb időszak volt az életemben- és ez aszületés után sem változott. Minden rezdülését ismerjük a másiknak- nem azt mondom hogy én olyan magabiztos vagyok,de egy anyának ösztönei vannak és ez elég ahoz hogy tudjuk mikor mit kell tenni. Néha szerintem mindenkinél előbukkan a bizonytalanság de ez és az utánna következő határozott döntés az amitől szülők vagyunk.
És ha egyszer csak úgy érezzük hogy eddig mindent megtettünk., de mégis csak ELÉGVOLT! Ha elfogy az erő és legszívesebben világgá mennék.akkor mi lenne velük és velem?
Szeretni kell a gyereket de nevelni is!! Lásd meg a hibáit és írányitsd a jó felé..
Nincs túl nagy tapasztalatom ( 4 hós a kisfiam), de ha szeretem őt és hallgatok az ösztöneimre, az rosszul nem sülhet el...Szerintem.
Mindenkinek az a legnagyobb probléma, ami épp van neki.
Ja, az első 2 év maga a paradicsom, kedves kezdő anyukák.. : )
Pont aktuális a kérdés, miután az elöbb az ajtóból könyörögtem vissza a fiam, aki közölte velem, hogy nem szeret, és keres másik anyukát, mindezt azért, mert századjára rászóltam, hogy ne másszon fel a konyhaszekrény fogantyúin a pultra, mert az nem bírja el és utána le sem tud szállni. Készen vagyok, komolyan! : ( Közben a szoba másik felében bömböl a másik, szalad a ház, a kaja majdnem odaég és még sorolhatnám. Egyszer világgá megyek, hátha rájön a család, mit veszített!
Az én gyerkőcöm 5 éves, mégis még most is sokszor elgondolkodom rajta, hogy jó anyukája vagyok-e. De bizony engem is megerősít mikor egyszercsak váratlanul rámnéz és azt mondja: szeretlek anya. Ilyenkor tudom, hogy csak jól csinálok valamit. Nyilván nem mindent, de azért talán rendben vagyunk :)
Ez tetszett és szerintem igaz is: Ha megteszel amit tudsz jó anya vagy.
Szerintem ha már felmerül ez a kérdés bennünk már akkor félúton vagyunk affelé, hogy jó anyák lehessünk. A másik ilyen mérföldkő, ha kompromisszumokat tudunk kötni a gyerekkel, legyen az kétéves vagy akár húszéves. Fontos, hogy a gyerekünk megbízzon bennünk és mi úgy támogassuk, terelgessük az úton, hogy szinte észre se vegye. Az utolsó mérföldkő pedig a kölcsönös tisztelet. Nekem van egy 15, 12 éves és egy 8 hónapos gyermekem.
Aki szereti a gyerekét,az nem lehet rossz anya.Persze idővel meg kell tanulni okosan szeretni.S hogy jól csináltuk-e?Kiderül ha felnőnek.
Pontosítanénk: nem türelmetlen vagyok, hanem inkább teljesen lefáradva. Tegnap este is fél óránként keltem a kicsihez. Biztos, ez az idő, ugyanis nálunk rettenetesen fúj a szél és közben hét ágra süt a nap... Megviseli őt is minket is szerintem!
Következetesnek kell lenni!
Én is sokszor gondolok erre...amikor pl. sír, és nem tudom hírtelen, mi lehet a baj. Aztán persze mindig rájövök, megoldjuk, és minden rendben. Néha úgy érzem türelmetlen vagyok, és ilyenkor utálom magam miatta. (alapjában nagyon nyugodt természetem van)Ez akkor van, amikor nagyon- nagyon sokat sír-ordít, mert fáj az ínye... Próbálom magam nyugtani, mert az a lényeg, hogy én is nyugodt legyek, mert azt megérzi, és akkor ő is megnyugszik. Ez mindkettőnknek jó. Lassan a 6 hónap alatt már összeszoktunk, felismerem melyik sírás mit jelent. De néha nagyon nehéz.
Amikor rámmosolyog, az mindent elfelejtet, és erőt ad a továbbiakban. Még mindig nem bújt ki a fogacskája, így eltart még egy darabig ez a folyamat.
Mindenkinek kitartást! Jó anyák vagyunk! Fő a türelem!
Szerintem, mindenkiben felmerül ez a kérdés, s pont ez lesz az, ami arra vezeti, hogy tényleg jó anya legyen!
Arra azért vigyázz, ne hatalmasodjon el ez az érzés, mert az még depihez is vezethet!!
hidd el nem abbol lesz a jo anyasag hogy babusgatod vagy elkenyeszteted,elso gyereknel tenyleg nem is tudja az ember mit is csinaljon.
Szerintem ilyen nem kell aggodni mindig a megérzésre kell hallgatni
Szerintem minden normális anyában felmerül ez a kérdés. Bennem is sokszor felmerül, de akkor amikor rámnevet mindig megnyugszom. És ez nagyon nagy boldogság. :)
az én kisfiam is jövő héten lesz fél éves. bennem is felmerűlt már ez a kérdés, de ha szereted, és vele töltöd szinte mindne idődet, figyelsz rá, akkor biztos, hogy jó anyja vagy, leszel.
Egész nap babázok, sétálok, vele foglalkozok, mégis bennem is felmerül ez a kérdés.
Ha megteszel, amit tudsz, jó anya vagy.
Van egy könyv, vagy a neten is mef lehet keresni, az ELÉG JÓ ANYA cikkeket.
Miből gondolod ezt??
Ellátod őt rendesen? Eteted, öltözteted, bausgatod?
Ha igen, akkor mi itt a kérdés?!
Szerintem ez a kérdés minden anyában megfordul, mint ahogy bennem is, de úgyis a szíved diktálja, mit hogy csinálj, és így rossz anya nem válhat belőled....
6 hónapos a kisfiam és mindig attól félek, hogy nem leszek jó anyukája.Hogy válhatunk jó anyává?
További ajánlott fórumok: