Hogy lehet elfogadni az örökbefogadott gyermeket? (beszélgetős fórum)

Nagyon szépen leírtad:)

Én biztos, hogy soha nem fogadtam volna örökbe. Szerencsére van három gyermekem, de ha nem így lett volna, akkor gyerek nélkül éltem volna le az életemet, mert hiszem, semmi sem történik ok nélkül. Akkor odafenn az a Valaki biztosan okkal nem adott volna nekem gyereket.

A fórumindító hozzászóláshoz: én sem fogadnék el könnyen ilyen döntést.

De a családod elfogadta a kislányodat...

Az enyém viszont ezt nem tette volna meg :(

Ha netalán a fiaméknak nem lehetne majd közös gyermekük, én azt fogom szeretni, akit ôk választottak és szeretnek a sajátjukként.

Nekünk két gyermekünk van. A kislány 4 éves, öt 2hetesen fogadtuk örökbe.

Neki köszönhetjük ugymond a kisfiut.

Mikor ö 1 éves volt, a kisöcsi spontán megfogant...feleségem "pszichés" meddösége elmúlt.

Sokan kérdezik, lehet öket egyformán szeretni?

De még mennyire.

Söt.

Ha szabad így fogalmazni, az út miatt, ahogy a kislányunk hozzánk került, különleges helyen van a szivemben.

Rendkívüli dolognak tartom az örökbefogadást.

Megtiszteltetés, hogy a szülei lehetünk.

A valós ok felvállalása sokszor konfliktust eredményez, főleg egy kevéssé elfogadó vagy támogató családban. Akár a férjnél is lehet a probléma, azt sem könnyű felvállalni...

Nálunk az elején pl. anyósom megkérdezte a férjemtől, hogy nem gondolt-e rá, hogy inkább keres egy olyan nőt aki tud neki szülni... Azóta már túl vagyunk ezen, és ugyanúgy szereti az örökbefogadott unokáját mint a vér szerintit :)

A lányod egy önálló felnőtt ember, aki képes eldönteni mit akar. Ha ő szeretni fogja a gyerekét sajátjaként, akkor a legjobb amit tehetsz hogy szeretettel és nyitottan viszonyulsz a lányod felé, megpróbálod megismerni a gyermekét, mert amikor ő örökbefogadja, akkor már nem "vadidegen" lesz.

Megteheted hogy távol tartod magad, de egy dolgot tudj, a lányod gyerekéről van szó, a lányod ugyanolyan anya lesz mintha szülne. Ha te ezt nem ismered el, a lányod teljesen normálisan a gyereke mellett fog kiállni, és el fog távolodni tőled.

Nekem is örökbefogadott a kislányom, ugyanolyan anyai érzéseim vannak mint bármelyik más anyának. Ha azt érzem/érezném hogy a nagyszülők vagy bárki nem fogadja őt el teljes jogú családtagként, akkor a gyerekemet választanám, még ha a saját anyámról is van szó.

Amikor mi eldöntöttük az örökbefogadást, a szüleim egyetlen dolgot mondtak: a ti döntésetek, mi mindenképpen mellettetek állunk akárhogyan is döntötök. Ha örökbefogadtok, ugyanúgy szeretjük majd mert attól fogva hozzátok tartozik. Ennyi...

Nagyon nehéz lehet annak az anyának, akinek a gyerkét nem fogadják el a nagyszülők :( ha nem akarod a lányodat elveszíteni, akkor próbálj nyitni az örökbefogadás gondolata felé. Vannak könyvek, fórumok, sőt az Ágacska Alapítvány honlapján épp most olvastam, hogy leendő nagyszülőknek is indul csoport ahol ki lehet beszélni a dolgokat...

Az természetes szerintem hogy nem megy egyik napról a másikra, de nem szabad elzárkóznod, mert akkor te veszíted a legtöbbet...

Gyereket mindenki magának szül, nem a mamának, papának, szomszédnak vagy mert ez a "szokás"

Választani sem lehet, hogy fiú vagy lány legyen, szőkén vagy barnán.

Mert simán lehet extrém esetben, hogy pl. 8 évvel ezelőtt volt egy egyéjszakás kalandja, amely során összeszedet egy olyan nemi betegséget, amitől meddő lett.

Ugye egy ilyenre senki nem volna büszke, akkor sem, ha soha életében máskor nem tévelyedett el?

A szülőknek meg főleg nem dicsekszik ilyesmivel az ember lánya, inkább sztorit kreál hozzá

Természetesen nem gondolom, hogy ez áll a háttérben, csak szerettem volna rávilágítani, hogy vannak dolgok, amikre az ember nem büszke, és inkább magába zárja.

Szia!

Te annak idején anyukádnak szülted a lányodat?

Szerintem az örökbefogadás egy nagyon szép gondolat. Főleg, hogy leírtad, hogy önszántából fogad örökbe. 30 éves, el tudja dönteni mit szeretne.

"az egészséges gyereke ahelyett, hogy szülne neki egy unokát inkább örökbefogad" - úgy gondolom, hogy az unokát sem neked szülné, hanem elsősorban magának.

Ha kinyitod a szíved, akkor a nem vérszerintit is nagyon fogod tudni szeretni.

Ha nem nyitod, belekeseredsz.

Hogyan eméssze meg egy szülő, hogy az egészséges gyereke ahelyett, hogy szülne neki egy unokát inkább örökbefogad egy öt éves vadidegen gyereket?

A mentsége az, hogy ő nem a kisbabákat szereti, hanem a gyerekeket, és egyébként sem akar 3 évre kiesni a munkájából, mert úgysem vennék vissza. Hiába mondja neki bárki is, hogy majdcsak lesz valahogy, nem hajlandó elgondolkozni azon, hogy saját gyermeke legyen, pedig már 30 éves.