Hogy felejtsem el azt akit szeretek? :( (beszélgetős fórum)

Köszönöm :) de hogy kerüljem el ha csak rájuk bízhatom a kisfiam? Ők együtt laknak. Bármikor össze futhatunk náluk ahogy eddig is, és már az is nehéz hogy elmenjek abba a házba ahol vele laktam... :( és annyira vágyok minden pillanatra amikor láthatom... olyan nehéz ez így :(

36 éves Tibi. Vagy nem a kor számít? neki már érett férfiként kéne gondolkoznia, nem?

Puszillak és köszönöm a hozzászólást. :)

Lina,

végigolvastam a bejegyzéseidet. Ezt a fiút most ne akard! Ez a fiú nem elég érett és nem eléggé férfi ahhoz, hogy segítsen Neked megküzdeni a problémáddal. Olyasmit felnőtt férfiember nem mond a társának, hogy "ha te megváltoznál még lehetne jövőnk". Egy kisfiú, akinek a haverjai fontosak, meg a "szabadsága", meg az hogy néha...khmmm... "kéznél legyél". Ne haragudj, hogy ezt így leírom, de én így látom. Neki a gondja, hogy nem felnőtt férfi, aki képes támogatni a társát, és aki tudja azt, hogy igazán szabad tudsz lenni egy jól működő kapcsolatban.

A TE problémád pedig nem az ex, és az ex ex-nője, hanem nagyon jól látod: az önbizalom hiányod. Én azt hiszem, ez lenne a legfontosabb, hogy ezt feldolgozd, megoldjad. Biztos, hogy a gyökere sokkal mélyebben van, mint gondolnád. Azt írtad nincs társaságod Pesten, viszont a kisfiadat szeretik az ex szülei. Hát akkor kérj segítséget! Menj el hétvégenként családállításra, nézd meg hogy működik (Hellinger féle családállításként találod a neten). Nagyon izgalmas és jó módszer arra, hogy kiderüljön, mi az a háttér ami miatt TE ilyen kevés önbizalommal rendelkezel. Ráadásul csoportos módszer, megismerhetsz új embereket, és meglátod majd, mindenkinek megvan a maga keresztje. Ez hosszú munka, de hidd el, megéri! Mert a vége az lesz, hogy belülről változol meg. Megtalálod az értékeidet, és büszkén kihúzhatod magad (tulképp szerintem már most is ezt teheted, ha egyedül neveled a kisfiadat, mert ez hatalmas dolog).

Aztán mindezek után lehet, hogy ez a fiú már nem is fog kelleni. Lehet,hogy fog, és akkor majd meglátod, hogy tud-e téged követni a változásodban. Az is lehet, hogy kineveted majd, és egy nála sokkal felelősségteljesebb, felnőttebb férfiemberen akad meg a szemed, és túllépve a problémádon lesz egy szuper társad.

Addig, míg nem változol, kerüld el a fiút, amennyire lehet. Nem kell elfelejteni. Fogadd el, hogy ő ilyen, és tudatosítsd magadban, hogy neked most nem őrá van szükséged, mert ő gátol az előrejutásodban. Amíg te magad nem vagy egyensúlyban, minden kapcsolatodban csak ugyanazt a sémát fogod ismételgetni.

Sok erőt és szerencsét kívánok!

Nagyon szerettem és szeretem. És az elején minden jó volt. Míg külön éltünk, és volt önállóság. Én anyukámmal éltem, aki sajnos nem dolgozott és nem fizette az albi rá eső részét... :(

A tulaj megkérte hogy költözzön el, én viszont egyedül nem bírtam fent tartani 3 szobát, ekkor jött a nagy ötlet, hogy ő egyedül él, menjünk oda...

Attól kezdve eltüntek a reggeli kedveskedések, reggelik, mindent tőlem várt el. Nem mentünk sehova, pedig a szülei szívesen vigyáztak volna Danira.

Ha a barátai hívták mindig ment, ha én kértem valamit fáradt volt. Sokat veszekedtünk emiatt.

Most hogy elköltöztem és kicsit külön voltunk sokat beszélgettünk arról hogy mi volt rossz, mit kellett volna máshogy, nagyon édes és kedves volt.

Ez volt az első olyan találkozásunk, hogy nem csak ketten voltunk, és itt kellett volna bizonyítanom neki hogy fontos nekem, és a barátai. De nem tudok haverkodni az exel! Mit csináljak? hogy vegyek erőt magamon?

Köszönöm mindenki hozzászólását, ha nem baj nem írom le még egyszer amit az előbb hogy hogy is vagyunk.

Azt érzem időnként hogy érdeklem, hogy fontos vagyok neki, máskor meg eltaszít :(

A szülei könyörögtek hogy hagy vihessék el a kisfiamat magukkal nyaralni. Először nem akartam megengedni, mert egyedül élek vele, nincs társaságom Pesten, pár embert ismerek csak, de nekik is meg van a maguk élete :(

De aztán arra gondoltam hogy a gyereket mért fosszam meg egy nyaralástól?

Tibi, az exem azt mondta hogy legalább több időnk marad egymásra, ő szeretne velem találkozni, nyugodtan beszélgetni. És feldobta hogy hétvégén le is mehetünk Túrkevére utánuk, láthatom a kisfiamat.

Az ígért beszélgetésből nem lett semmi, egyszer jött át, akkor se beszélgettünk... el kezdett bókolgatni, ölelgetni, a többit nem szükséges leírnom... Tudja hogy szeretem. Azt mondja bizonytalan. Fél hogy elveszíti a szabadságát, fél hogy megint nem bízok benne.

A beigért tüzi játékra se kísért el mert a barátaival akart lenni inkább, velük volt csütörtökön, pénteken, szombat este, vasárnap levitt a kisfiamhoz, de mondta hogy hívta a legjobb barátját is de sajnos nem jött el.

Nekem teljesen más dolgokat ígért, azt hogy lesz egy szép vasárnapunk, erre közbe magával akarta hozni a barátját? Nem akart kettesben lenni velem? :(

Örültem hogy nem jött el, nagyon jó volt a hangulat, minden a legnagyobb rendben volt, jól éreztük magunkat, míg Meglepetés címen be nem állítottak a barátai...

Akiket sose mertem megismerni. Tibi kért hogy hadd mutasson be nekik? kérdeztem hogy milyen minőségben? barát vagy barátnő?

Egyszerűen csak én voltam a Kata. :(((

A barátai nem voltak közvetlenek velem, nem tudtam beszélgetni velük, csalódott voltam hogy a kettesben levésnek vége, alig foglalkozott velem Tibi, velük volt inkább. Megkértem hogy menjünk haza 6kor, mert másnap dolgozom. Megsértődött, hogy nem érzem jól magam :(

4 barátja jött le. A legjobb barátja, annak a tesója és a vőlegénye, illetve a legjobb barátjának a barátnője.

Ezzel van a gond. Hogy az a csaj az elődöm. Tibi volt barátnője, akinek volt élettársa mikor Tibivel összejött, és nem volt hajlandó ott hagyni, ezért Tibi dobta őt, ez meg kikezdett a legjobb barátjával, és nem titkolta hogy azért teszi hogy Tibi közelében legyen. Mi ekkor ismerkedtünk meg, és mikor összeköltöztünk nagyon féltékeny volt a nő rám.

Nem volt kedvem jópofizni az exxel, akkor is ha már nincs köztük semmi. Ezt tényleg én látom rosszul?

Így van. Próbáld megtalálni önmagad, gondold végig, mit szeretnél kapni egy kapcsolattól, és mit tudsz adni a másiknak. Találd meg önmagad (és addig, ahogy szélcsend is írta, tilos a kapcsolat, mert nagyon sérülhetsz)!

Nem bántani akarlak, hidd el, de ez nem volt szerelem. Első olvasatra nekem az jött le, hogy azért "szereted", mert ő elfogadott, kedvelt. Tartsd egy kicsit többre önmagad (tudom, mondani könnyű), és gondold át, mit szeretnél az élettől. Nagyon sérülékeny vagy, és a fiú valószínűleg tudja ezt. Nem szép, ha visszaél ezzel a tudással, és továbbra is flörtöl veled. Ne engedd, hogy kihasználja az érzéseidet.

Köszönöm a hozzászólásodat, sajnos én rontottam el :(

Majdnem 1 évet voltunk együtt, akkor jöttek a problémák, mikor nekem családi okok miatt el kellett költöznöm de nem volt hova, és ő felajánlotta hogy költözzünk össze, neki mindene megvan.

Nekem van egy 4 éves kisfiam, akivel elsőre elfogadták egymást, annyira jó a kapcsolatuk még most is :)

A szülei is szeretik Danit.

Az a baj hogy kisebbségi érzéssel küszködök, nem bírok megnyílni mások előtt. Persze, itt most megy, de személyesen gátlásos lennék, bezárkóznék.

Sose ismertem meg a barátait mert féltem. Féltem mit szólnak majd hozzám. Plusz, a baráti köréhez tartozik az elődöm is, és nem akartam vele összefutni :(

Nem bízok önmagamban, így nem bízok senkiben. Az a kényszerképzetem hogy mindenkinek az én pasim kell, és ő is bárhol bármikor bárkivel.

Sokat veszekedtünk, mert több időt szentelt a barátainak mint nekem. Nem jártunk sehova se, csak együtt éltünk de nem volt köztünk semmi, alig beszéltünk, nem tudtuk merre jár a másik.

Volt hogy rám napi 5 percei voltak, és az egész hétvégét a barátaival töltötte, csak aludni jött haza, azt se tudtam hol jár és mit csinál.

2 hónapja vagyunk külön. De 5 percre lakunk egymástól, és nekem minden nap a házuk előtt vezet el az utam, mert arra van a kisfiam óvodája. Minden nap azzal szembesülök hogy vége van :( Nézem az autóját hogy itthon van-e :(((

És azért se könnyű felejteni mert a szülei meg vannak bolondulva a kisfiamért. Én sose voltam igazán szimpi nekik, így ránézésre, tudom mert mondták. De a kisfiamat imádják, állandóan könyörögnek a telefonba hogy vigyem át. És ha átviszem, Tibi flörtöl velem, ölelget.

A mai napig elszámoltat ki kicsodám, hol voltam kivel. Én nem merem megkérdezni tőle, ő igen. Állandóan azzal jön hogy ha megváltoznék lehetne jövőnk. De ő nem érzi úgy hogy neki bármiben is kéne változnia, többet törődnie velem. Fontosak a barátok, de egyik se mehet a másik rovására.

Hát szerintem nem elfelejteni kell, hanem túllépni rajta. És, bár elcsépelt mondat: de az idő segíthet ezen. Meg mondjuk ha elfoglalod magad, vagy a barátnőidnek sírod el a bánatodat. Az exet meg ne keresd... csak Neked lesz rosszabb, ő meg élvezi, hogy még mindig szinte "bábuként" bánhat Veled :S

Tartoztasd magad, és inkább azt lássa rajtad, hogy tökre nem érdekel Téged, hogy mi van vele, mutasd meg, hogy igenis nélküle is tudsz élni. Fel a fejjel, az élet megy tovább :)

Pont azért csinálja, mert látja, hog vevő vagy rá. Így pláne nehéz elfelejteni a másikat, még úgy sem könnyű, ha totálisan eltűntök egymás életéből.

Nem korrekt az exed viselkedése, Neked kell lépned, ha biztosan és végérvényesen vége a dolognak, meg kell szakítani minden további kapcsolatot. Fájdalmas, de jobban jársz vele.

Sok sikert a következő időkhöz. Sajnos tényleg csak az idő múlása segít, meg persze kösd le magad, barátokkal, programokkal, kezdj valami újba, élj a hobbidnak, hogy minél kevesebb időd legyen a tépelődésre. Ezek frázisok, tudom, de más nem segít.

idő kell ahhoz hogy az ember felejtsen. Én eldöntöttem, hogy akkor ez volt az utolsó beszélgetés...nagyon nagyon szenvedtem, de betartottam a magamnak tett fogadalmat...Igaz azóta 13 év eltelt és még mindig fáj...Nagyon sokszor eszembe jut :-(

Talán egyszer összefutunk (azóta sem láttam) és lezárhatom magamban....

Sziasztok!

Szokványosnak tünhet a probléma, de engem nagyon kínoz... :(

Szeretném ha segítenétek.

Nem bírok elfelejteni az exemet, állandóan bátorít, flörtöl velem, közel enged magához, nem bírom elfelejteni... :(