Hiszti kezelés (beszélgetős fórum)
Nálunk is volt érdeklődés,sőt,a kicsi itt is 2 éves,még néha megrángatja a pórszívó madzagját,de akkor jön az a hangerő,amitől frászt kap,és már ott sincs! Drasztikus,de nálunk ez volt a mottó: Ha hozzá nyúlsz,megráz az ára és meghalsz! A nagy érti,hogy a halál azzal jár,hogy többé nem találkozunk,mert 1 éve halt meg az egyik kutyánk.
A virágok már az érkezésük elött is a földön voltak,most is,mert túl nagyok a cserepek. Persze,volt,hogy derékba tört egy-egy karrier virág részről,de megszokták,hogy sem itthon,sem séta közben nem bántjuk a növényeket.
Egyébként verem itt a mellem nagy pofával: most aludt el a nagyfiam!!! :-(((
Ne haragúdj,de egy 2 éves hogy nyúlhat elektromos dolgokhoz? Már megkaptam,h túlszeretem a gyerekeim,és az aggodalmam is túlzás,de nálunk a 3,5 éves fiam most kezdi,h le és felkapcsolhatja a villanyt a wc-n (persze,ott állok mellette),de azt már rég tudja,h ami világít,hangos,és madzag lóg ki belőle,ahhoz nem nyúlunk! Tudnám javasolni a számítógép helyett az elemmel működő gyerek laptopot,ami zenél,világít,dalokat játszik!
Az esti rutin nálunk is gázosan alakúlt ki,mert 11 elött a nagy sosem aludt el. Minden este ugyanaz a program,mégsem segített,még a korai (ovis) ébredésekkel sem! Vicc,de vettünk Bogyó és Babóca dvd-t,ezt nézik pakolás és fürdés alatt,aztán BésB könyvet olvasok kakaózás közben. De ez még mindig kevés,úgyhogy jön a zenélő,fénylő béka. 30 perc alatt minden gyerek elalszik!
Én nem vagyok jó anya, és ráadásul már öreg is vagyok és csak egy gyerekem van, így nem biztos, hogy az én nevelésem vagy mim helytálló, sőt!
Nálunk meg volt a rendszere mindennek, a fürdésnek is. Minden este 7-kor fürdés volt. Eltérhettünk ettől az időponttól, de csak ritkán. A fiam ezt szokta meg. Időnként persze próbálkozott, hogy majd később, még játszani szeretnék, megnézem ezt a mesét, csináljuk még ezt vagy azt. Ekkor én mindig néhány percben határoztam meg a kért játékot, utána fürdés volt.
Amikor a fiam kicsi volt még nem volt számítógépünk, de volt TV játéka, illetve később már számítógépe, PS, stb. Sosem játszhatott egész nap, mindig csak napi 1 órát, általában délután.
Ha nem akart jönni fürödni vagy nem akarta betartani a megbeszélt játék időt, akkor az a másnapi játékidő terhére ment. Pl. jó, játszhatsz ma még fél órát, de holnap akkor csak fél óra játék van.
Ha nem tetszett neki semmi, akkor én találtam valami játékot ki, ami elterelte a figyelmét, és ezután simán ment már minden, illetve ő találta azt ki, hogy csak annyit mondj anya, hogy megbeszéljük:), én mondtam és így már nem volt gondja.
Ha még nem alakult ki a rendszer a gyerekek életében, akkor törekedni kell rá, hogy kialakuljon, mert ugye, ha jön a bölcsi, ovi, iskola, akkor ott is lesz és ha nem szoknak hozzá, akkor jönnek a gondok.
Összepakolás:
Bontsd emészthető darabokra. Ha tényleg számára átláthattlanul nagy kupi van, söpörj össze egy kupac legót, ami számára áttekinthető, ülj oda, és először csak azt az egy kupacot.. Aztán másnap kettőt. És tűzz ki valami jutalmat, ha megcsinálta. (Mármint előtte tűzd ki.) No nem M1-es BMW-t, hanem mondjuk 2 szál ropi, vagy mittoménmi...
Meg legyen alapszabály, hogy csak akkor lehet az újabb játékot elővenni, ha az előzőt már eltették.. No persze ez ott szokott nehéz lenni, ha az egyik még játszana, a másik meg már mással akar...
A számítógépezés: Ebben viszont erő kell. Elviszed onnét, és elzárod. És kész. Olvass helyette mesét. Nem azt montom, hogyha te úgy döntesz, hogy engeded valamennyit számítógépezni, ám legyen..
De ez például lehet egy jutalom: "Ha elrámolsz szó nélkül, akkor utána fél órát számítógépezhetsz.. (De ez szerintem ne legyen egyelőre heti kettőnél sűrűbben.)
Én homokórát használok, azt jól látja a kisgyerek is. És abban viszont nincs pardon, ha lejárt, akkor kikapcs...
És mivel én is ez alapján működök, most nekem is kikapcs..
Szép estét!
Na azért nálunk se megy ez olyan könnyen, csak úgy a harmadik gyerektől már igyekszem így gondolkodni. Az első kettőt még nagyon erőből próbáltam nevelni.. Nem annyira volt értelme..
Egyébként nem az én okosságaim, én is sok helyről vettem az ötleteket, előadásokból, másoktól a saját helyzetünkre adaptálva..
Legfőképpen az autista gyerekem miatt voltam kénytelen jobban belemélyedni ezekbe. Valahogy kénytelen volt a Jóisten rávenni, hogy jobban értsem meg a gyerekeimet...
Először a hiszti normális dolog, a fejlődés fázisa. Az a normális, ha ez van. Tehát eleve nem abból a begyöpösödött hülyeségből kell kiindulni, hogy ez valami ritka szégyen lenne. Szükséges állomás. Ez a jó. A hisztit nem megszüntetni kéne, nem szégyelni kéne, hanem minden egyes alkalmat esélynek tekinteni, hogy a felmerülő problémák által ő többet megtudjon a világról, én meg a gyerekről. Ezen át kell kísérni a kisembert, és nem kőbaltával elnyomni kell.
Ja, hogy ez nem megy mindig egyformán szuperul, mert mi is emberek vagyunk, és tényleg roppant idegesítő tud a dolog lenni? Igen, így van. Ettől még akkor is a mi feladatunk, ha gyereket vállaltunk, ez a kötelességünk. Véleményem szerint, ha 75%-ban azért helyesen reagálunk, nagy baj nem lesz.
Alapvetően három szakasza van, kezdődik az 1 éves kor körül az önálló énkép kialakulásával, majd jön a leválás és önállósodás korszaka 2-3 év körül, és utána jön a 4-5 évesek már tudatosabb határkeresése, vegyítve a miért-korszakkal.
A jót, meg a normálist persze nem úgy értem, hogy márpedig szuper, ha így viselkedik, és maradjon is ez mindörökre így. Hanem azt jelenti, hogy ezen helyzeteken keresztül juthatunk el ahhoz, hogy a gyerek választ kapjon a kérdéseire, az élet dolgaira.
Az első fontos dolog, hogy minden viselkedésnek oka van. Az első legfontosabb dologunk az oknyomozás. Pl: figyelemfelkeltés. Tényleg figyelek-e rá, ha szól, vagy ezerszer kell mondania, hogy anya anya anya, mire figyelünk. Ránézünk-e tényleg elérhetőek vagyunk? Akkor, amikor neki szükséges? Nem folyik-e tv mindig, nem világít-e a számítógép mindég..
A gyerek nem pici felnőtt, hanem gyermek, még nincsenek meg neki azok az előismeretek, mint nekünk. És az eszközei se arra, hogy közölje a dolgait.
Példa eset: a kisfiam két nagytestvérét vitte el anyósom magához. A kicsi akkor nem ment. Persze ő is akart, hozta a cipőjét. Szépen mondtuk neki, hogy ő most nem megy. Na erre üvültés, földhöz vágta a cipőjét, majd magát is...
Elemzés:
1. Nézzük a gyerek helyzetéből: Normális dolog, hogy a testvéreivel akar menni. Én is akarnék a helyében.
2. Nem tudott még beszélni, és mi is inkább a nagyokkal voltunk elfoglalva, öltöztettük őket, stb.. Tehát a részéről nem sok más megoldás volt, hogy észrevegyük, és komolyan vegyük a problémáját. Igen, ha 20 éves lenne, akkor lenne eszköze, hogy leüljünk, érveljünk, stb.. De neki nincs más eszköze!!
Ezért vajon az jár neki, hogy öntsük nyakon egy pohár vízzel? Tényleg remek megoldás..
3. Megoldások, következtetések:
- Jobban elő kellett volna készíteni a nagyok távozását, hiszen vélhető volt, hogy a kicsinek ez nem fog tetszeni
- Ahogy elmentek a nagyok, az ölembe vettem, elmondtam neki, hogy ez azért jó, mert így többet tudok vele lenni, és csinálunk közös programokat, amiket rögtön el is kezdtünk, elővettünk egy társasjátékot.
- Majd amikor már végleg lenyugodott, és képes volt érdemben rám figyelni, újból elővettem a témát, és elmondtam neki, hogy nem szépen viselkedett, ha mérges is, ezt nem így kell elmondani, jelezni.
Mert magyarázni semmi értelme akkor, amikor a hiszti csúcspontja van. Viszont nyilván közvetlenül utána, amikor már nyugodt, akkor egy elfogadhatatlan viselkedés mellett se menjünk el szó nélkül, mindig meg kell beszélni, ha valami nem volt jó. Ha kell, szigorúan is.
A másik kedvencem a "nagy magyar" családi étkezéses balhé. Jellemző, hogy "elvárás", hogy a családi asztalnál rend legyen, mindenki egyen rendesen, hiszen Józsi bácsikánk is éhezett a háborúban, ezért mi rendesek vagyunk, és különben is, ez "nálunk így szokás" és mármedig csak... Általában az eredmény: hisztis gyerek keni a spenótot az asztalra, apa tajtékzik, anyával üvölt, hogy elkényeztette, sok csokit evett, stb, a nagyobb gyerek kuncog, majd kacajban tör ki, és el lesz zavarva az asztaltól.. Ennek a turbó változata, amikor még vendégek is vannak, és még nekik is bemutatót akarnak a buzgó szülők prezentálni a 2, 4 és öt éves gyerekekkel.. - jó tudom, kicsit sarkítottam, de ismerős??
Először is: az elvárás, a cél helyes? Nyilván igen. A problémát az ehhez vezető útban látom, és abban, hogy NEM A KORUKNAK MEGFELELŐ ELVÁRÁSOKAT TÁMASZTUNK.
Lehet persze Pirike, akinek mindez, akár a kanál fogása, az evőeszközök használata, az étvágy, és az egész szociális közeg rendkívül inspirálón hat, és élvezi az egészet, még verset is mond. Ettől még Marcika, Lacika, Angéla és Zolika nem biztos, hogy ilyenek. (Nem véletlenül volt 3:1 a fiúk aránya) A fent leírt művelethez ugyanis a következő kompetenciákra van szükség:
Képesnek kell lenni arra, hogy valaki az evőeszközöket megfelelően kezelje. Képesnek kell lenni nyugodtan megülni, megfelelő testtartással. Pont a megfelelő szaglással, ízléssel kell rendelkezni (ami nagyon nem egyforma az embereknél). Ha ugyanis Zolika iszonyat büdösnek találja apa Camamber sajtját, vagy a ruszlit a vödörben, akkor nyikk az étvágynak akkor is, ha nem ő eszi. És ki tudja vajon ő ezt fejezni 2-3 évesen? Kötve hiszem. Mindezeken túl még el is várják, hogy társalogjon, "válaszoljon, ha kérdezik". Vagy éppen kíváncsi, hogy miről beszélnek a többiek, de nem képes követni.. És még figyelni a purcizásra, a böfögésre.. ha meg netán a tesó mégis megtette, akkor még arra is, hogy "felnőttként kezelje", és ne nevessen illetlenül...
Szóval csomó elvárás, ami objektíve vagy megy, vagy nem..
Van akinek már 2 évesen igen, de van olyan, akinek egyes részei még 8 évesen is gondot okoznak.
Nálunk is ment ez.
Megoldás a következő lett: a legjobban érintett gyerek egy darabig a szobájában evett. ÍGY SZÉTVÁLASZTOTTUK A SZOCIÁLIS RÉSZT A TÁPLÁLKOZÁS SZÜKSÉGES AKTUSÁTÓL, ÉS AZ ESETLEGES SZÁMÁRA KELLEMETLEN KONYHAI SZAGOKTÓL. És lássatok csodát: 4-5 hónap után maga jelentkezett, hogy ő mostmár velünk szeretne étkezni.. Akkorra érett meg erre.. Azóta semmi balhé.. Imádunk együtt étkezni.
Ja, hogy ez macerásabb, mint ráverni a sodrófával, és "jól megmutatni mi a frankó egy fakanállal"? Viszont szerintem ez a nevelés. És nem az, hogy egy tünetet, ami számomra talán kellemetlen, mert éppen hangos a gyerek, erővel és azonnal megszüntetem..
Persze kellenek elvárások, és azokat kőkeményen be kell tarttatni. Ez nem kérdés. Csak a lécet olyan magasra tegyük, amit tud a gyerek teljesíteni. És dícsérjük meg, tűzzünk ki bátran reális jutalmat. Ez nem kényeztetés. Amit természetesen CSAK akkor kap meg, ha tényleg teljesített. Ha nem kapja meg a jutalmat, és hisztizik, akkor ez az a kategória, amikor ez van. Akkor se lehet engedni. Mert tényleg meg kell tanulnia, hogy van kötelesség is.. Ez néha fáj. Ekkor vesszük elő a tartalék füldugót..
A klasszikus hiszti jelenetek meg: bolt, posta, busz...
Ha nagyon ég a ház, akkor emeljük ki a helyzetből bátran. Ragadjuk meg, szálljunk le a buszról, menjünk ki a boltból, álljunk ki a posta elé, és rendezzük sorainkat.
Tegyük fel a kérdést: PONTOSAN tudja a gyerek mit várok tőle? Azt, hogy csendben legyen? Hogy ne szaladgáljon? Hogy ne fogja meg a pultot? Van akinél ezt le kell bontani, hogy mi is a "jóság"? Miért gondoljuk, hogy ő ezt tudja? A méhlepényből azt is kiszívta, hogy mit várnak el a postán??
Ha rendeztük sorainkat, meg lehet próbálni még egyszer.
Ha meg nagyon nem megy valami, lehetőség szerint egy darabig ne vigyük oda, ne vele menjünk vásárolni. Utána meg, ha mégis, akkor előre tervezzük meg a dolgot, legyen feladata, ő vigye a kosarat, neki kelljen megkeresni a cukrot, vagy éppen ő nyomja meg a sorszámgombot a postán, és ő adja oda a csekket...
Aztán majd csak eltelik az a 3-4 év... De nem mindegy, hogy mennyire hasznosan.. Hogy csak azt tanulta meg a gyerek, hogy a csapvíz hideg, vagy mást is..
Az ősz hajat ma meg már remekül lehet kozmetikázni..
:))
Résen kell lennünk;)
Nem:)
Ha következetes vagy, akkor nincs gond:)
Én két lányomnál szüntettem meg a hisztit.
Az egyik lányom még nagyon kis korában rájött, hogy ha nyitott szájjal elkezdi kapkodni a levegőt, egy idő után elkékül a szája és nagyanyja felkapja és vigasztalni kezdi.
Persze Anyukámnak hiába beszéltem, de ő sem figyelt mindig...Odakészítettem egy pohár vizet a kezem ügyébe, és a kicsi arcába löttyintettem, amikor rákezdte a levegőkapkodást. Ez elég is volt, mert kizökkentette.
Hetekig meg sem próbálta újra, akkor elég volt még egy alkalom, és végleg abbahagyta.
A kisebbik lányomnál (akkor már külön laktunk Anyutól)az vált be, hogy ha nagyon bömbölt, megfogtam a kezét és kivittem a fürdőszobába. közben azt mondtam, jaj szegénykém, nagyon rosszul lehet, biztosan azért sír ennyire, és egy kis víz jót fog tenni biztosan.
Nem hideg vízzel, de elkezdtem mosni az arcát, de úgy, hogy nem figyeltem, hogy az orrába vagy a nyitott szemébe ne menjen a víz, azaz kellemetlen volt. Emiatt abba kellett hagynia a bömbölést, és inkább becsukni szemet-szájat.
Mivel elhallgatott, örültünk, hogy "jobban lett" és megtörülgettem a kis képét. Nem kellett sokszor így tennem, elég hamar abbahagyta.
Még egy: ha bármi játékon összevesztek, akkor azt a játékot hosszabb időre, kérdezés nélkül elvettem tőlük. Nem is próbáltam meg igazságot tenni, mert azt nem lehet, nem is sikerült volna. Mellettem nőtt fel a két húgom, láttam, mi az "eredménye", hogy Anyu mindig igazságot akart tenni.
Ne pakolj helyettük!Itt kezdődik a probléma...
Egy 2 és egy 4 éves simán összepakol játék után!
Meg a pohár víz is volt, ugye? Nem hagyta abba?
Nem figyelsz rá, amikor hisztizik? Valaki egyszer itt belinkelt egy videót, amin ezt láthattuk.:)