Hetente többször veszel új ruhát, mert jobban érzed magad tőle itt a helyed! (beszélgetős fórum)

Ennyit az életünk végéig eltartó ruhákról... :(

A cipőről pedig annyit: szülés után pont egy fél méretet nőtt a lábam! Véletlenül sem egy egész méretet, hogy nehezen kapjak rá cipőt! Úgyhogy ha véletlenül feles cipőt látok, már viszem is haza!

Hat en is voltam igy evekig. Be sem mernem vallani, hogy mennyi penzt koltottem el. Ruhak, cipok, csizmak, parfumok, kozmetikumok.

Aztan egyszer elhataroztam, hogy kigyogyulok belole, hiszen ahogy irta valaki lejjebb ez csak kompenzalas.

Mivel en nagyon sok mindent netrol rendeltem, ezert azt csinaltam, hogy bementem esekbe a webshopokba, vegigneztem mindent, ami tetszett abbol kivalasztottam a meretet, betettem a kosarba. Ezzel elvoltam sokszor 2-3 orat, vagy akar fel ejszakat is. Aztan amikor az jott, hogy Kosar megnezese, majd Fizetes, akkor szepen becsuktam az ablakot.

A katarzis ugyanugy megvolt, mert az a valogatas alatt jott amikor a kosarba tettem, a dolgokra meg ugy sem volt szuksegem.

Szerintem beletelt egy evbe mire totalisan leszoktam errol is.

Azota viszont ketsegbeesett kiserleteteket teszek arra, hogy mindazt amit elotte osszevasaroltam azt hordjam es elkoptassam.(A nagy reszet mar reg elajandekoztam)

Ha az eletem vegeig (remeljuk a fele meg htra van) nem veszek mar egy cipot es egy ruhat sem, valoszinuleg akkor sem lesz gondom az oltozkodessel.

(a sulyt persze tartani kellene :-)))

Szerintem azért is vásárolnunk ennyit, mert viszonylag elérhető áron elég jó ruhákat lehet kapni. Én se 10 ezer forintos felsőket vettem, de ha valami le volt árazva 2-3 ezerre, az tuti, hogy nálam landolt, mert ugye, a bolondnak is megéri, hát még nekem....:)

Még jobb butikokban is elérhető áron vannak ruhák, miért hagynánk ott, nemigaz?

Én azt esküszöm, nem néztem. Úgy utálom, mint a sz.rt. Lábrázást kapok tőle:)

De a BK-t csípem, már hiányoznak is.

Nekem is ez jutott az eszembe!

Egyébként amikor én is néha találtam a turiban jó ruhát, akkor teljesen fel voltam dobva! De türelmem továbbra sincs hozzá.

A gyerek születése előtt én is rengeteg cuccot vettem magamnak. Nemcsak ruhát, de pl. a hajamra vagyonokat költöttem. Ágyneműre, függönyre.... ááááá, rengeteget!!!

Alkalmi ruhám annyi van, hogy ha havonta járnék bálba, akkor is mindig másikat tudnék felvenni. Cipőm nekem is olyan sok van, hogy már nem tudom hova tenni, egy része zsákba került. ISZONYÚ! Csak remélhetem, hogy nem jön nálam vissza ez.

Pótcselekvés amúgy... Mostanában a gyereknek vásárolok sokat, magamnak szinte semmit. De tök jó, mert néha kirámolom a gardróbot, és egy csomó jó dolgot találok benne:)) olyan érzés, mintha most vettem volna őket.

Hál Istennek kigyógyultam belőle :)

Durva volt, szinte eszemet vesztve vásároltam, semmi nem volt drága, aztán mikor beálltam a garázsba és hátrapillantottam az hátsóülés tele volt szatyrokkal, amikre nem is igazán emlékeztem, hogy mikor, hogy, mennyiért és legfőképp miért tettem rájuk szert, arról nem beszélve mit dugdostam itthon :S mikor párom megkérdezte, hogy mit vásároltam -nem szemrehányóan csak érdeklődve- a válasz a néhány apróság volt, a többit meg fejvesztve rejtettem el itt is-ott is a házban, volt olyan cipő amit tavasszal vettem és csak a karácsonyi nagytakarításkor bukkantam rá, jól eldugtam még magam elől is, az hogy egyébként nem is kerestem mutatja, hogy mennyire is volt rá szükségem.

Aztán elmúlott, olyan 4-5 évig tartott ez nálam, az egyetem alatt, amíg bőven volt szabadidőm ilyenekre, aztán munkába álltam, jött a gyerek és mára odáig jutottam, hogy rühellek vásárolni, nincs türelmem keresgélni, felmordulok az árakon és a bevásárló központoknak még a szagát sem bírom.

Ha nem érezd,hogy túl kényszeres lenne,akkor vannak még megoldások: ahogy írtad:vegyél anyagokat,és varrj,ne csak magadnak,hanem ismerősöknek,mondjuk többgyerekesnek kisruhát-kevés anyag,sok munka,ügyesség-fejlődés a szakmában.Vagy ágyneműt,háztartási textileket,későbbre,ha családod-otthonod lesz.

Vagy vásárolj olyan helyen,ahol be lehet cserélni a ruhát pár napon belül,és akkor van új ruhád,csak nem fizettél érte újra..

Vagy nevezz ki magadnak heti 1 vásárlónapot,amikor akár több órát is eltölthetsz boltokat járva,lelkifurdalás nélkül,örömmel,ruhát próbálva,és a végén csak max.a 3 legjobbat vedd meg.

Persze ezek csak áthidaló ötletek,én jobban magamba néznék,hogy mért is kell nekem annyira az új ruha,ilyen mennyiségben

Én meg pszichénes viszketek amikor felpróbálom a ruhát.:)

Persze én is vettem ott nagyon jó ruhát, csak nincs türelmem válogatni.

Még mielőtt érdemileg hozzá szólnák szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a téma lehetett volna ez is:

"Mi a véleményetek arról, ha valaki hetente vásárol új ruhát, mert jobban érzi magát tőle..?"

Ugye - érezhető, hogy valami "nem normális" dolog történik ahhoz, hogy valaki (vélt) boldogságérzést szerezzen - rövid időre...?

Az életben vannak olyanok, akik tudják, mit akarnak - és vannak olyanok, akik hagyják magukat manipulálni. Ez utóbbiak sokkal többen vannak. Azt sem tudják ki a megrögzött ellenségük - így sejtelmük sincs arról mikor és hogyan éri őket a támadás..

Elég volna egy tárgyilagos kérdés megválaszolása:

"Azért élünk, hogy "vásárlók" lehessünk..?"

(Mert azért ha vásárlók vagyunk, kölcsönt veszünk fel - persze közben nem gondolkozunk - valakinek nagyon nagy hasznot hozunk. Hogy ő aztán markába nevetve rajtunk szórakozik - ne csodálkozzunk!)

----------

Szokatlan az is, hogy a vita indító téma egyes szám harmadik személyében kijelent valamit és a másik felében "felszólít" - utasít...(?!)

De lehetett volna "Ha hetente vásárolsz ..." stb. is....

Tudom, én is olvaslak már egy ideje :)

Jójó, igyekszem..

Ez kényszerbetegség, függőség, amit lehet, tudnak kezelni.

Keress fel egy pszichológust, valószínű kapsz segítséget.