Házasság és elköteleződés férfi szemmel (beszélgetős fórum)

Nagyön szépen köszönöm a válaszodat :)

Megfogadom a tanácsodat és lehiggadok! :)

Minden jót Nektek

Szerintem még várjál, 22 éves vagy, előtted az Élet!

Én 3 év együttjárás után 19 évesen mentem férjhez, 21 évesen szültem, és közben építkeztünk.Mai eszemmel előbb szórakoznék, utazgatnék, aztán jöhetne az építkezés, házasság, gyerek...így, ebben a sorrendben.Nekem 24 éves a fiam, éli az életét, mi is éljük a miénket, most fogjuk majd pótolni az elmulasztott élményeket. :)

Féltékenység...volt egy barátom, 8 hónapig bírtam vele, attól függetlenül, hogy nagyon szerettem, de betegesen féltékeny volt ok nélkül, így szakítottam vele, mert nem bírtam elviselni! Neked kell változtatni a viselkedéseden, míg nem késő! Fogd vissza Magad, mert egyszer megunja a párod, és lelép.Szerintem szórakozzatok, utazzatok, éljétek ki magatokat, éljetek együtt, csiszolódjatok össze, aztán a többi jön magától! Ne feszegetsd az esküvő, gyerektémát, majd annak is eljön az ideje, lehet, párod fogja majd felvetni, hogy jó lenne összeházasodni...Meg különben is...az csak egy papír, körülöttem sokan élnek sok éve "vadházasságban" boldogan!

Ne agyalj, élj!

Sok sikert!

A kapcsolatod még nem hosszú. Ha állandóan a féltékenységeddel gyötröd, vagy elhagy, vagy megcsal, hiszen teljesen mindegy számára hűséges vagy nem , mert Te úgyis a rosszat látod benne.

Egy igazán jól működő kapcsolatban, úgy gondolom a papír nem fontos, 1001 példa van rá. A ceremónia, a szép ruha külsőség, ennél sokkal fontosabb az egymás iránt érzett szerelem, szeretet, tisztelet, bizalom. Belőled hiányzik a bizalom. Hidd el, attól, mert le lesz papírozva a kapcsolat, attól még aki meg akarja csalni a másikat, a törvényesség nem akadályozza meg.

A párod felelősen gondolkodik, ilyen ingoványos kapcsolatba nem akar babát.

A közös lakást nem javasolnám, mert az anyagiak összekötnek, egy vacak kapcsolatban is. Lehet már Te menekülnél, de nem akarod veszni a pénzed. Tehát gondolkodj felnőttebben!

Hozhatnánk példát pro és kontra...

Én 18 évesen ismertem meg a férjem és 20 voltam mikor összeházasodtunk, mert beterveztük a fiunkat és a család mondogatta hogy nehogy már ne házasságba szülessen a gyerek :) Nekünk mindegy volt. Szerettük egymást papír nélkül is és azzal is szeretjük a mai napig. Nem oszt, nem szoroz hogy van-e fehér ruhás buli. Az számít amit érzünk.

Sokan a házasságkötéskor "leteszik a lantot" és úgy gondolják hogy mostmár minden oké, elfelejtik hogy a kapcsolatért a lagzi után is tenni kell...

10 honap az nagyon rovid ido, hogy mar egy hosszu hazassagot tervezz valakivel, kulonosen 22 evesen. Nem lehetetlen vallalkozas, de meg korai. Nyugodj meg! Ha valoban egymasnak teremtett benneteket a sors, akkor szepen eljon mindennek az ideje. Nem kell semmit siettetni, hidd el!

Mi 12 eve vagyunk egyutt, de csak 4 eve hazasok. Ido kellett, hogy beerjen ez a komoly dontes, de megerte varni! Szoval akkor aggodj, ha mar legalabb 5-6 eve egyutt eltek es ugyanezt erzed, mint most. Akkor mar ellehet gondolkodni...

" Én elmondtam,hogy nekem mint nőnek ez fontos, fontos a gyerek, a gyűrű, a házasság. "

Ne ez legyen fontos. A boldogság legyen fontos.

Az ilyen kapcsolatokból lesz válás pikkpakk - egy-két gyerekkel meg lakáshitellel - mert nem is volt soha igazi összetartozás, csak beindul a nő agyában a program, aztán berántja a pasit a házasságba...

22 évesen, 10 hónap után ezen agyalsz?

"paranoiás és betegesen féltékeny vagyok (OK NÉLKÜL)" Gondolod, ez meghozza a kedvét a házassághoz?

Nemrég költöztetek össze, még ki kell derülni, hosszabb távon hogy megy. Ha sokat piszkálod ezzel nem sok jót jósolok.

Ebben a kapcsolatban a 22 éves nőnek kellene kicsit magába néznie :), nem a másikat méregetni!

"viták vannak, sajnos MIATTAM" és "betegesen féltékeny vagyok"... a türelem az tényleg hasznos :), az idő meg önmagában semmit nem ér, csak ha értelmes tartalommal töltöd meg... változtass kicsit a gondolkodásodon. Szerintem.

A férfi oldaláról érthető, hogy megtapasztalni szeretné a kapcsolat tartósságát, értékét.

A házasság témájához nem tudok hozzászólni. Tíz hónap egy kapcsolatban nem sok idő... mondhatni: kevés.

22 éves vagy és fiatal.

Egyáltalán nem biztos, hogy ő lesz neked a "nagy Ő".

Tudom fura maga a téma, és nem Tőletek kellene megkérdeznem, de egyedül elég tanácstalan vagyok ezzel kapcsolatban. Szóval nyugtassatok meg, vagy épp idegesítsetek fel… :D

Mindegy csak mondjátok el erről a véleményeteket.

Tehát, én 22éves nő vagyok.

A párom pedig lassan betölti a 30at. 1

0hónapja vagyunk együtt, és szeretjük egymást. Sosem volt hazugság, átverés, megcsalás…persze viták vannak, sajnos MIATTAM, mert elég paranoiás és betegesen féltékeny vagyok (OK NÉLKÜL) ÉS SZEGÉNYKÉM EZT NEHEZEN VISELI, DE EDDIG MINDENT MEG TUDTUNK BESZÉLNI. De tipikus férfi, a balhé az kikészíti…

Nos tudni kell, hogy neki előttem voltak komoly több éves-kapcsolatai, ahol eröltették neki a gyerek és az eljegyzés témát, Ő nem akarta, ezért vége lett.

Azt mondta az elején,hogy velem ezeket is eltudná képzelni…de úgy érzem ahogy haladunk előre…nos kerüli a témát.

Tegnap beszélgettünk erről, mivel a férfi kollégájával jár edzőterembe és ott mesélgette neki az illető, hogy Ők bizony már készülnek a lagzira... Szóval otthon is felhozódott a téma nálunk, mivel ugye a párom elújságolta nekem a hallottakat.

Én elmondtam,hogy nekem mint nőnek ez fontos, fontos a gyerek, a gyűrű, a házasság.

Azt mondta Ő addig nem tud ezekre gondolni, amíg vita van és kételkedek a szavában.

És mondta, hogy Ő nem zárkózik el ezek elől, de előbb legyen valami közös, pl. egy ház vagy egy otthon…azt mondta ha egy közös házba költöznénk, akkoris várna, nem ugrana azonnal fejest a gyerekbe vagy a házasságba. Ne idegeskedjek,majd beszélünk róla, ha ott leszünk.

Tudni kell,hogy nekik ezek nem fontosak. Mármint azt állítja,hogy a házasság nélkül is lehet szeretni-lehet rossz példa ugye hogy elváltak a szülei…

De sokat változott, mert amikor megismertem nem szerette a gyerekeket, most meg pl. a 2 illetve 6éves unokahúgaimért majd meg akar veszni  Játszik velük, ölelgeti őket…szóval ebben változott.

De félek…sok helyen olvastam,hogy a pasi kerüli ezt a témát évek múltán is… félek,hogy szeretjük egymást, de ebből nem lesz soha semmi…és ez elszomorít.

Egyébként nemrég költöztünk össze, vagyis Ő költözött hozzánk (anyumékkal lakom egy nagy kertes házban) szóval szokjuk az együttélést, de jól megy :)

Azt mondja szeret ott lakni, de oda nem csinálna gyereket, szerinte ez a nálunk való lakás nekünk átmeneti…

Nem tudom, hogy ezek elfogadható érvek-e…vagy esetleg csak kibúvók a jövő alól…

Remélem értitek a félelmemet….vagy elég ha tisztáztuk hogy nekem pl. mi a fontos és majd késöbb kiderül, hogy „betörik”-e?

Kicsit félek, hogy hiába szeretjük egymást...nem fognak egyezni a céljaink,mert pl. én akarom, Ő nem, és ezért lesz vége.

Meg olyanokat is olvastam,hogy valaki együtt volt valakivel 10évig, a férfi nem akart házasságot, majd szakítottak és utána fél évre rá már nősült más csajjal...félek hogy ez lesz.

Ezt meséltem a páromnak is. AZt mondta ne kattogjak, nyugodjak meg, nálunk ez picit korai, és megkért hogy ne olvasgassak hülyeségeket, mert naiv vagyok és beveszek mindent.

Tudjátok, irigykedve nézem a körülöttem házasodó ismerősöket. Vgay m9ivel sminkes vagyok, így kezdem kerülni a menyasszonyok sminkelését, mert sokszor elérzékenyülök, ha arra gondolok hogy nekem ilyenem sosem lesz Vele….

Tudom, nehéz a házasság…de én hiszek benne, mivel én azt a példát láttam hogy működik. A szüleim 35éve házasok, és anno apum is Casanova volt..de megismerte anyut és onnantól bumm… változott :)

Szóval sokszor elszomorodom,hogy mi sosem fogunk eljutni addig hogy tervezzem a menyasszonyi ruhámat…vagy gondoljak az esküvő létszámra…nekem ez örök távoli álom marad Vele? :(

Vagy csak türelem és az idő elrendezi?