Hárman párban (beszélgetős fórum)
Te örülnél, ha veled viselkednének így??
még ha nem is a szó szoros értelmében melegedtek össze, bár szerintem igenis úgy.
Én meg úgy látom, hogy örüljön, hogy ő nem lett eddig kipenderítve a hiszti miatt, de ha nem tetszik neki ez a helyzet, akkor nyilván le lehet lépni.
Alapfeltevésben sem értek veled egyet, de azt, hogy állítólag folyton ugrál, túlzásnak tartom. Nekem úgy fest, hogy túldramatizálja az egészet, szóval egy ilyen szófordulaton nem akadnék fenn.
Még szerencse, hogy nem azért olyan gyönyörő a gyerek, mert a párodé.
Szerintem le kellene állítanod magad.
A férjed egy egoista bunkó!Nincs mentség a viselkedésére,nehogy már te érezd magad még hibásnak.Egyáltalán nem megérthető,hogy amíg te a beteg gyereketekért aggódtál,jártál orvostól orvosig,ki voltál készülve idegileg fizikailag,mindenhogy,addig ő más nő után nézett ahelyett,hogy mellettetek áll volna,terhet vett volna le a válladról.Milyen ember az ilyen?És milyen apa aki erre képes?
Válj el tőle!Nehogy mégegy gyereket szülj egy ilyen embernek,aki ilyen ocsmány viselkedésre képes.Nagyon felháborító amit leírtál,nem hiszem,hogy ezt érdemelnéd.
Én már biztos megbolondultam volna a helyedben.Ez nem hinném,h szimplán csak egy barátság lenne.Ha jön a nő,akkor "ugrik".Az nem kifogás amúgy sem,h sok volt a probléma és akkor a másik nőhöz menekült.A problémákat meg kell oldani,nem elszaladni(ráadásul egy másik nőhöz).
Bennem is rögtön felmerült a kérdés,h a nő gyereke,nem e férjedtől van?
Szülni még egy babót ennek a pasinak?Én 1000x meggondolnám,de inkább nem tenném.
Én ugyan nem hiszek a férfi-női barátságban, ámde legyen, feltételezzük, hogy van ilyen.
No, de ácsi! Akkor sem a volt szerető legyen ez a barát! Ki látott már ilyent?? És ki viselné el nyugodt szívvel úgy, hogy közben a házasságuk messze nem tökéletes, és mellőzve érzi magát?
Ez vicc, már bocsánat....
Vannak házasságok amiket nem lehet megmenteni, bármennyire is akarja mind a két fél.
A ti esetetekben még félig-meddig hajlamos is vagyok elhinni, hogy valóban csak férfi-női barátság van köztük. (mert szerintem vannak ilyen barátságok)
Viszont, ha valóban csak barátok, nekem akkor is úgy tűnik, hogy téged teljesen elhanyagol és nem jelentesz számára túl sokat. Nekem megalázónak tűnik ez a helyzet. Barát ide vagy oda, Te akkor is a felesége vagy!
Nekem évekig volt egy lelki jó barátom, férfi. Aztán ő megismerkedett egy nővel és minden ment tovább mint előtte. Viszont mikor én megismerkedtem a férjemmel, rettenetesen féltékeny lett a jó barátra. Így máig is tart a barátság, de évi 1 alkalommal futunk max össze..családilag. Néha felhív és beszélgetünk, ez mindenkinek belefér.
Én a helyedben tényleg felhajtanék egy pasit, akivel megérteném magamat. Ha a férjednek van egy csöpp érzelme még irántad, akkor vissza táncol gyorsan egy ilyen szituban.
Nem vagy könnyű helyzetben..
A férjed mennyire melegedett össze ezzel a nővel? Mert szerintem ha túlságosan is, akkor már nem lehetnek csak lelki barátok.
Az én páromnak is van egy barátnője, 12 éve (mi 4 éve vagyunk együtt). Soha nem volt köztük semmi és én soha nem is voltam féltékeny. Bírom a csajszit, jó fej, az volt az első, hogy engem bemutatott neki.
Neked kell éreznek, hogy a párodnak mennyit jelent a másik nő. Hogy tényleg lelki barátok-e, vagy érzelmileg is kötődik hozzá, vagy esetleg szexuálisan.
A páromnak van egy barátnője, amit én egyre nehezebben tolerálok. Tíz éve élünk együtt, van egy közös gyerekünk, aki sajnos nem egészséges. Pokolian nehéz 10 év van mögöttünk, állandó orvoshoz járás, harc a gyermekünkért. Sajnos ennek az lett a következménye hogy elfelejtettünk egymással foglalkozni, nekem sem volt semmi energiám magamra, csak a gyerek, a gyerek. Ekkor "melegedett" össze a férjes kolleganőjével a párom. Az ő férje egy egoista művészlélek, emiatt neki is jól jött az én párom magánéleti problémája. Rengeteget veszekedtünk, é veszekedések 90%-a emiatt a nő miatt volt. Ez az "összemelegedés" pontosan mit takar nem tudom, ha a "hölgyike" akarta volna, biztos hogy be tudta rántani az ágyába, de ezért én magamat is okolhatom.
A lényeg ezután kezdődik. Kb 2 éve alaposan összevesztünk, éjszakákat beszéltünk át, rájöttünk,hogy mennyire nem mehet ez így tovább, és úgy döntöttünk megpróbáljuk rendbe tenni. Kezdett szépen alakulni minden, aztán megint valahogy a hölgy belerondított. Megint azzal kellett szembenéznem hogy mennyire fontos ez a nő a páromnak. Megint veszekedés, aztán szépen lassan újra rendbe jöttünk. Ha nem szól közbe ez a nő jól megvagyunk, jókat beszélgetünk, nevetünk. Közben a nő elment GYES-re, van egy egy éves gyereke, most ugyan nem kollegák, de napi szinten tartják a kapcsolatot, a gyermekéért egyszerűen oda van. Tegnap mondta nekem, hogy bent voltak a munkahelyén és milyen édes, aranyos gyönyörű gyerek, egyedül csak hozzá ment oda.
Természetesen az a gyerek is csak azért annyira gyönyörű mert azé a nőjé.
Azt tudomásul vettem, hogy amíg nagyon rosszul éltünk szüksége volt valakire, de most amikor szinte már rendbe tudnánk hozni a kapcsolatunkat, most sem képes szakítani azzal a nővel. Én nagyon szeretnék még egy gyereket, de sokszor gondolok arra, hogy talán jobb lenne egyedül.
Amikor már úgy néz ki, hogy minden rendben a hölgy egyet füttyent és a párom ugrik. Vagy segíteni kell neki valamit intézni, vagy éppen a férje kínlódásait akarja elmesélni. Az sem ritka, hogy egy puccos étterembe hívja el a páromat, mert beszélgetni szeretne. A párom szerint ez beteges féltékenység, teljesen természetes hogy neki van egy ilyen lelki jóbarátja, keressek én is egyet magamnak.
Azt szeretném megkérdezni tőletek, hogy ez tényleg teljesen természetes dolog és én vagyok a beteges, vagy jobb lenne az egész kapcsolatot befejezni, mert nagyon vágyom már egy kis csendes, békés életre, és attól tartok amíg ez a nő képbe van, nem lesz nyugalmam. Kezdek már nagyon belefáradni.