Hanyagolnak a "barátaim", mert bepasiztak (beszélgetős fórum)
Sajnos már ott tartunk,h közös programot "akarunk" összehozni...de ezt sztem ő nem akarja igazán. Mivel mostanában szinte mindennap benn vagyok a városban,ezért mondtam,h rajtam nem múlik. Válaszol erre csak annyit mondott: én is benn vagyok,szóval rajtam sem múlik. Én ezekből azt vettem el,h már csak udvariasságból próbálkozik ezzel a szöveggel,h találkozzunk közben meg nem is akarja. :S
Igen...hasonló volt velem/velünk is,mikor a barátnőm "megunta" a jelenlegi barátját és nem tudott tőle "megszabadulni". Engem hívott fel,tőlem kért tanácsot. Természetesen segítettem neki, hiszen akkor még legjobb barátnők voltunk. Aztán egy darabig még azok is voltunk,de ezt követően jött egy pasi,meg még egy. Nem tudom,h lehet,de ő ezt az akkori segítségemet olyan szinten elfelejtette,h mivel ő városon él,megkértem,h az egyik sulinál nézzen meg vmit v vmi ilyesmi és azt mondta, h az húú...milyen messze van és ne kelljen már lesétálnia a városba. Szegényt már majdnem sajnáltam,mert sétálnia kell. :@ Én meg buszhoz vagyok kötve és nem akármilyen rossz a közlekedés innen tőlünk. :S De inkább ráhagytam és megoldottam magam.
Erre mondják, hogy "jó az öreg a háznál"...
Nekem is van egy fiú barátom. Hónapokig rám sem néz, aztán ha valamit el kell adni (autó, cukor, repülőjegy) bármi, akkor megtalál, hogy nem kell-e. Ugyanakkor meg a barátságról papol.
Ja, azokat én sem bírom, akik csak akkor jelentkeznek, ha kell nekik valami :S
Jujj... de durva. Nálunk azért ennyire nem gáz a helyzet...
Ugyanez a "barátnőm" több hónap után írt egy smst."Hogy vagytok?" Mivel ezt sosem szokta kérdezni gondoltam valami kell neki.
Mérgemben ennyit írtam neki:"Szia.Mennyi kell?"
Pár perc múlva jött a válasz:"ötezer"
Pfff...ez barát?hát kell ez nekem?Nem,nem.
Én is jártam már így. Ez van. Maradt talán egy lány, aki tényleg igazi barát és ott van, akár éjjel kettőkor is, amikor felhívom, hogy gáz van. A többiek férjhez mentek, családot akarnak, eltűntek. Mára már arra sem futja az idejükből, hogy felhívjanak, te barom mi van veled. Ez nem barátság. Már!
Jól írod:)
Az is frankó tud lenni mikor a "barátnőd" felhív késő este és 40 percen át löki hogy mi van Vele,persze csak rossz dolgokat mond.Meg sem kérdezi veletek mi van...
Majd 40 perc után leteszi a telefont(miután elmondta amit akart)hogy:"bocsi de sok lesz a számlám"...
No comment.
És akkor mennyi mindenki van még - aki mondjuk nem barát - de szívesen leépítenéd, mert "lehúz" de nem teheted, mert mondjuk családtag. Mert ilyen is van. De ez csak egy kis kitérő volt, nem akarom elvinni a fórumot ebbe az irányba, de tényleg csak idő- és energiapazarlás olyanokkal kapcsolatot fenntartani, amibe ha belegondolsz, felteszed magadnak a kérdést: miért is?
Nem önzés.
Én csak azt sajnálom hogy nem elöbb építettem le az ilyen "barátokat".
Igazad van. Én is "amondó" vagyok, hogy akik nem építő jelleggel vannak körülöttünk, azokat le kell építeni. Vagy ez önzés?
Ismerős...
Nekem sajnos rá kellett jönnöm hogy csak akkor voltak "barátaim" amikor valami segítség kellett nekik.
Ha nekem kellett valami akkor "sajna nem értek rá"..
Elhatároztam hogy megszabadulok az ilyen jó barátoktól...hát nem sok olyan barátom maradt akivel kölcsönösen számíthatunk egymásra.
Szerintem egy barátság akkor barátság ha mindkét fél ugyanúgy áll hozzá,és nem használja ki az egyik a másikat.
Nekem is van családom,gyerekem mégis szakítok időt azokra akik fontosak nekem.
Érdekes ez a téma, nem is gondoltam, hogy ennyi mindenkit érint. Ez törvényszerű, vagy mi? Mert mi is sülve-főve együtt voltunk a barátnőmmel, hoztuk-vittük a gyerekeinket mindenhová és ha egy napig nem beszéltünk az már katasztrófa volt. Aztán szinte egyszerre találtunk rá a mostani párjainkra, a mi találkozásaink pedig jócskán megritkultak. Tartjuk a kapcsolatot, de például már nem veszi olyan fontosnak, hogy ha megígéri, el is jön. Így én is átvettem ezt a stílust - ha neki én nem vagyok már olyan fontos, nem fogok én sem loholni utána. Jó a kapcsolatunk, de már nem a régi. Valaki itt írta lentebb, hogy a barátját bemutatta a barátnőinek... Erről nekem rossz élményeim vannak, de nem általánosítani akarok: addig sajnálgattam az egyik barátnőmet otthon, hogy milyen egy disznó vele a férje, elhanyagolja stb., amíg az én akkori párom megsajnálta és titokban vigasztalgatni kezdte... Mikor kiderült és cirkuszoltam, azt mondta a (volt) párom: "te hívtad rá fel a figyelmet". Azóta óvatos vagyok ebben a dologban (is) :(
Egy valamiben védeném őket, bár nem tudom, hogy a családjuk miként áll a dologhoz.
Az én párom is 70 km-re lakott tőlünk, hétvégente felváltva jártunk egymáshoz.
A szüleim pl engem azzal "zsaroltak", hogy addig nem mehettem el, amíg ez vagy az nem volt kész. Ha bulizni akartam menni, akkor jött a "vagy a buli, vagy a hétvége" kezdetű dolog, és én inkább otthon maradtam, még suli után se maradtam a városba, és elláttam az egész háztartást, csak jöhessen a párom vagy én hadd mehessek.
szerintem is fontos, hogy az ember több lábon álljon. Fontos a párom is de a barátok is. Igazán nem nagy kunszt néha egy-egy csajos mozit, vacsit beiktatni
Nem egészséges mindig lógni valakin.
Hát végül is az egyiket bizonyos tekintetben megértem,mert suli időszakban csak heti 1-szer tudnak találkozni és most kihasználják az időt.
Igen, és tapasztalatom szerint a pasik is jobban kedvelik azokat a csajokat, akik nem ülnek egész nap a nyakukon.
Soha nem tudtam felfogni, hogy szűnhet meg a világ létezni csak azért, mert az embernek barátja/barátnője lett. Lehet csillagjegyemből is fakad /nyilas vagyok/, de én soha nem voltam ez a rátelepedős fajta. Barátommal mai napig sok külön programot szervezünk. Én azt látom, hogy ez a "senki mással, csak a párommal vagyok" szemléletmód előbb-utóbb szakításhoz vezet. Sokkal tartósabbak azok a kapcsolatok, ahol engedik az embert lélegezni. Én azt mondom, ha ennyire fontos egy pasi, hogy még csak meg sem keres, akkor le kell tojni azt a csajt. Nem volt soha igaz barát.
Épp ezt mondom,hogy én NEM szólok bele a dolgukba.
Egyébként meg a közös programról annyit,h az egyik aszódi a másik meg gyöngyösi...egyébként meg nem igazán keresik a társaságomat már. Én írtam nekik egy-egy e-mailt,h egy kicsit azért lássanak az én szemszögemből is. Bizonyos dolgokban igazat is adtak nekem,de a helyzet még most sem változott:S.
Nem rég viszont egy olyan barátnőmmel sikerült találkozni,akivel eddig annyira szoros barátságunk nem volt,de azt hiszem ez szorosabb lesz. :D De hát az ő barátja meg Veszprémi :S és a nyár legnagyobb részét ott tölti. :S De ő akart velem találkozni és össze is hoztuk. Beszélgetések folyamán pedig a barátját szóba sem hozta. Ez nem azt jelenti,h nem beszéltünk róla,mert természetesen viccelődtünk (de ő érti,h én ezt viccként mondom és ő is így reagál rá.) :D
A másik, amikor a barátnőmnek volt barátja nekem nem, csináltunk olyan programokat, ahova hárman mentünk, és csináltunk olyanokat, ahova ketten. Most már a fiúk jól elvannak nélkülünk is :)
Ha majd szerelmes leszel, te is megérted.
Tudod, nekem az vált be, hogy összeismertettük a fiúkat is, így amíg mi elmentünk pletykálni, addig ők pl. focizni. És buliba is sokkal jobb nagyobb társaságba menni, azonkívül ha a pasik jönnek, a lányok is ritkábban mondják le.
És nagyon fontos! Ne bántsd a barátját, mert úgy is őt fogja választani. És minél inkább bántod, annál inkább el fog hanyagolni téged.
Valahogy ez egy ilyen természetes folyamat. Amikor összejöttem a barátommal, próbáltam minden estét vele tölteni, aztán egy hét után a barátnőm kicsit visszarángatott a földre. Azóta egy este vele, csak kettesben (barátnőmmel) és egy este a pasikkal közösen. Kompromisszum :)
Ne érezd magad egyedül!
Ez egy szakítás.. Vagy rosszabb. Talpra kell állni.
Minden rendben lesz, biztos, hogy fogsz találni olyan rendes lánykát, aki a jóóóó baráod lesz.
A legjobb. kitartás!
Jah, és ezzel bebizonyosodott, hogy a barátság sem örök.
Nagyon nem..
A barátnőm is ezzel próbált nyugtatni/vigasztalni: "Számomra tudod,hogy a barátság mindig az első helyen fog állni". Én kis naiv meg még el is hittem. :S Aztán nem rég bevallotta,hogy ő sem gondolta ezt teljesen komolyan csak hát,hogy még se érezzem magam szarul. Végül is így csak most kb 3-4 hónapja érzem magam szarul és "egyedül" :S
Hát azt kell mondanom,hogy ugyan ebben a cipőben járok én is. Ráadásul kb fél éven belül 2-szer is megismétlődött ez a helyzet. Mindezt az is rontja,hogy az egyik barátnőmnek Aszódi barátja lett. Így a nyár folyamán eddig bármi programot kitaláltam nem volt jó,hiszen már a barátjával van találkozója. Még mikor suli volt megbeszéltük,h július 14-én elmegyünk együtt egy koncertre és itt alszik nálunk. Előtte kb 4-5 nappal rákérdeztem nála a dologra és az egészet sztornózta...na szép...köszönöm szépen :S A másik barátnőmnek gyöngyösi barátja lett(szerintem nem egészen illenek össze,de én nem szólok be, hiszen az ő dolguk,ha ő boldog akkor nekem is oké.)Amíg meg nem ismerkedtek rendszeres programunk volt,hogy suli után mászkáltunk a városban és mivel kb egyszerre indult a buszunk(és egy oldalról is) megálltunk a két megállóközt és néztük a beérkező buszokról leszálló embereket. Mi ezen jól elszórakoztunk...na már most ez nem,h szakaszosan hanem rögtön megszűnt. Iskola után a menzáról rohant a sráchoz. De mindig ő ment...olyan sosem történt,hogy a srác várta volna a suli előtt vagy valami. Most azt mondja,h én nem beszélgettem vele. Jó beleegyeztem én is hibás vagyok benne. De igazából azt gondolom,,h nem is lett volna mikor,hiszen szünetekben az volt az első dolga,h fogta a telefonját,kiült a radiátorral és egész idő alatt csak vele beszélgetett. Na most akkor kérdem én: mikor beszélgessek vele?
Hát ez egy kicsit hosszú lesz,de ez az én kis "történetem" tömörítve. :S
Azért picit hadd védekezzek, hogy senki sem úgy kezdi a szerelmet, hogy ez tuti nem lesz örök.. Mindenki úgy áll neki, hogy ez forever and after lesz, és azért küzdeni kell.
Csak kell pár hónap, hogy rájöjjön a delikvens is, van élet a párja mellett is..
Mindenki másképpen éli meg..
sziasztok.hát én nem tudom h hogy lehet valaki ennyire függő h a barátait feladja egy csajér vagy egy pasiér.barát örök de a szerelem nem.meg én mindig is utáltam ha a párom állandóan a s*ggembe lógott és levegőt nem kaptam tőle...de hát mindenki más.sajnos én is tapasztaltam olyat h nagyon jó barátnőm amint lett pasija elhanyagolt.
Egyik-másik ember meg annyira be tud szűkülni, hogy ha egy évben egyszer találkozunk, akkor is csak a párjáról tud mesélni. "a párom is két cukorral issza a kávét, a párom is szereti a focit, a párom így a párom úgy". Nagyjából ezekre a mondatokra nem is nagyon lehet válaszolni. Van akivel ezért szakadt meg a barátságunk, mert csak a párja volt az egyetlen téma és a nagy nehezen összeszervezett csajos sütizésre is hozta magával a pasiját. Így persze már nem volt olyan a hangulat, mint szokott lenne, mert egy "idegen" befurakodott az évek óta kidolgozott kis hülyeségeink, poénjaink, nyelvezetünk közé. :(
További ajánlott fórumok: