Ha unatkoznátok olvassátok el... (beszélgetés)

Tanácsot nem kérsz,de nem írtad,hogy nem lehet belekérdezni!

Miért nem tudsz lépni?Miért kényszeríted magad nap,mint nap ez mellé a pali mellé?

Elolvastam.

Most azzal vagy együtt,akit Anyukád akart?

Nem tanácsot kérni jöttem, csak jól esik kicsit "beszélni" a dologról. Na meg nem akarom a kollégáimat fárasztani folyton ezzel a témával. Mivel alig van szabad időm így általában munkahelyen jön ki belőlem a téma.

Szóval:

Volt itt már valakinek olyan érzése a hölgyek közül hogy meg kell felelnie édesanyjuk kimondott vagy ki nem mondott elvárásainak? Úgy értem partner fronton. Meg amúgy minden téren de most a férfiakkal foglalkozunk. ???

Nekem igen.

Pár éve, na jó úgy 5 vagy 6 :S .... csak azért ragadtam benne egy kapcsolatban mert anyu annyira oda volt, pedig én már rájöttem akkor rég hogy semmi keresnivalóm ennek a férfinek az oldalán.

Azóta nem találok párt... Illetve találok csak nem hozzám valót.

.....Ja. ...

Most együtt élek egy férfivel akit valaha nagyon szerettem, holott tudtam nagyon is jól hogy nem hozzám való, nem tud vigyázni rám, inkább én vigyázok rá. Sőt, sajnos odáig fajultak a dolgok hogy arra kényszerültem h elvegyem a bankkártyáját és zsebpénzt kell hogy adjak neki mint egy kisiskolásnak hogyha azt akarom hogy ne csak én melózzak a lakás költségeinek a kifizetésén illetve ne csak én vásároljak élelmiszert ilyesmit.

Ez nincs rendjén.

Mégsem tudok lépni, pedig szégyenlem a helyzetemet.

Hát, ez a helyzet. Nagy vonalakban.