Ha szomorú vagy, mert nehéz az élet! (beszélgetős fórum)
Szomorú és dühös!
facebook- miért is kell nekem vasárnap este felmennem felnéznem hogy mi van a többiekkel!
Hogy mindig az ö képe jelenik meg legelőször.
És ezen úgy fel tudom magam húzni.
Ez pedig az enyém. Amikor először megtaláltam, épp magam alatt voltam, annyira passzolt a lelkivilágomhoz a szövege, mintha nekem írta volna ezt a dalt, hogy visszarángasson. :)
Végre megvagy, megyek itt körbe utánad. :)))
Szerintem ha sebet kapunk, a heg mindig ott marad, egy figyelmeztető jelnek.:)
Egyenes és becsületes voltam, nem tudom,hogy megérte-e. Nehezen nyitok az emberek felé,hát feléjük nyitottam és elég nagyot koppantam.
Ahogy írtad mindenkinek bocsássak meg, az fura,hogy annyira nem is haragszom rájuk,bár van olyan amit azért nem tudok megérteni.
Tudom én, pont ebbe buktam bele, hogy erősnek látszottam és végül szószerint mindent el kellett engednem. Mostmár csak a valóban fontos dolgok maradtak.
Ez a dolog,ami ezzel az illetővel történt velem az szép folyamatosan elmúlik.
+azokat az embereket, akik elárultak, becsaptak-kukázd-egy életre. Megfogják majd tenni, ha elindulsz felfelé-a visszatérést, de nem szabad... mert aki egyszer lépett úgy, az mégegyszer megfogja lépni-ha az érdeke úgy diktálja.
Minden jót neked.
Muszály előre nézni,
muszály hinni a jövőben.
Muszály hinni abban,hogy történik valami jó is ezek után.
Külömben mi értelme lenne az életnek.
Szia!
Igazad van, de ez egy folyamat.
Az elején ha elszakadsz valakitől, valamitől még visszavágysz, akkor is ha már rossz. (Csak a jóra gondolsz de annak már vége.)
Aztán rájössz,hogy már nem vágysz vissza, így jó, így kellett történie. Most itt járok.
Egyébként a sok rosszra értettem az időtartamot és nem arra,hogy ennyi idő alatt tettem túl rajta magam vagy sem. 1,5 hónapja besokaltam és otthagytam elhagytam mindent ami ezt okozta. Ennyi idő alatt jutottam el az egyes lépésről a kettesre, mostmár csak előre nézek és nem vissza.
Én egy nagyon kedves barátnőmtől(itt a hoxán) kaptam ezt a linket. Kincsem betegen született és bizony volt, hogy nagyon magam alatt voltam, akkor kaptam. Mindenkinek a saját baja a legnagyobb, de vannak olyanok amiken tudunk változtatni és sajnos vannak olyanok amiket el kell fogadnunk.
Nagyon tetszik a hozzáállásod! Így hát előre!:)
Meghallgattam ->Soha nem adjuk fel!
Nem akartam arról panaszkodni,hogy milyen szar az élet,ha meg másnak is az akkor hallgassa meg, hátha pozitívabb lesz egy kicsit.
Így hát előre!
Hajrá, ami nem öl meg, az megerősít.
Szerencsés alkat vagy, hogy relatíve hamar feldolgozod a dolgokat, nem rágódsz rajtuk hosszú-hosszú ideig. Én is ilyen vagyok.
Fogd föl úgy, hogy most "előre letudtad az árát" valami tök jó dolognak, ami nemsokára megtalál téged.
"De most már túl vagyok rajta (illetve már nem fáj annyira, elengedtem.) "
ne csapd be önmagad.
Ha egy emberrel ilyen dolgok történnek-évek, mire..évekm de nem egy év.
További ajánlott fórumok:
- Szomorú vagyok, mert...
- Írjunk szóláncban az utolsó 2 betűvel földrajzi neveket/Nem kell kiírni például, hogy hegy vagy tó, mert az csak nehezíti/
- Pszichés betegségeimmel nehéz élnem a felnőttek életét 44 évesen. Sokat szenved a lelkem. Fel sem növök talán soha?
- Mennyire nehezíti meg az életet, ha anya nem vezet?
- Beszélgessünk, bármiről, életről, boldogságról, szomorúságról, vagy éppen arról ami épp most foglalkoztat..
- Fiatal vagy, mégis szomorú vagy, mert beteg vagy, lelkileg padlón vagy( pánikbetegség stb).? Nincsenek igaz barátaid? Akkor barátkozzunk :)