Ha 30 éves korig nem talál párt valaki, valószínűleg már nem is fog? (beszélgetős fórum)
Nem tudom mennyire volt a alfa hím, de fiatalon volt egy nagyon jó barátom aki 196cm magas,sportos, jóképű srác volt és szabályosan gyűltek köré a csajok. Volt pár vicces szituáció. :) Egyébként amúgy teljesen átlag volt, nem volt se hímsovinizta, se nagyképű.
Igen. Nekem ezt ki kellett várnom míg labdába rúgtam.
Eljön az idő, amikor räjövünk, hogy a menő pasi csak illúzió. :)
Nem igazán. Más szinten voltam. Őket beképzelt majmoknak tartottam. Nem haverkodtam velük. Sosem èrtettem mit esznek a nők rajtuk, miközben mindenki tudta, gyakrabban cserèlik a nőket mint az alsógatyájukat.
Ott nem igazán jött össze semmi. Tele vannak ínaktív, ès kamu profilokat, az aktívak is alig alig írnak vissza. Chat oldalakon, ahol kötetlenül lehetett beszélgetni, ott alakult ki könnyebben szimpátia, amiböl találkozás lett, ès mèg több.
Azt kérdeztem, hogy találkoztál, beszélgettél-e Alfa-hímmel, volt-e olyan ismerősöd? (suli, munkahely, disco)
Ezt már sosem tudják meg. De lehet te jobban jártál. :)
Pedig jól jártak volna velem. Nem tudják, mit veszítettek!!!
:)
Volt egy megalázó szituáció serdülő koromban, ami miatt nem mertem megközelíteni egyetlen nőt sem személyesen. Ezért először postai levelezés útján, később az internet segítségével. leveleztem az áldozataimmal.
Mit jelent az, hogy a színfalak mögül hódítottál?
Sosem voltam igazán Alfa hím. Nem ragadtak rám a nők. Mindig a színfalak mögül a stílusommal hódítottam. Utána már nem volt fontos hogy nézek ki, vagy hogy beszélek, elég volt magamat adni.
Lehet megijesztetted őket, hogy még a nyakukon maradsz :D
Aha, hogyne...
Beszélgettél már alfa-hímmel?
Pont az ellenkezőjét mondják, sőt igaz is, hogy valójában a kisujjukat sem kell mozdítaniuk egy nőért.
Igen a várakozás nehéz.
Még fiatal koromból tudom, hogyha "vadászni mentem", akkor egy pasi sem volt, aki észrevett volna, sőt riadtan menekültek.
Amikor meg csak úgy voltam valahol,s eszembe sem jutott, hogy pasizni kéne, le sem lehetett vakarni őket magamról.
Szóval ezt valahogy megérzik, vagy nem tudom...
De az jó, ha nem ugrasz bele olyanba, amiről előre sejted, hogy nem biztos, hogy jó lesz, de egye fene próbáljuk ki.
Nincs tökéletes, de ha kishitű vagy, azzal plusz korlátokat állítasz magad elé.
Igazad van, de sok nőnek nincs türelme-kedve akármilye várni. Fél, hogy kifut az időből, egyedül maradni nem akar, inkább belemegy egy langyos kapcsolatba, "ha nincs jobb" alapon.
Miért nem kezdeményezel, olyan pasinál akinek nincs kapcsolata?
Mindenkinel tok mas.
Es regionkent is.
Van, ahol 25 eves korra mar ferjhez kell menni, 30 alatt megszulni az elso gyereket.
Nekem ez uj volt.
Szval,mindenki a maga ritmusaba haladjin, a tobbit le kell carni.
Érdekes amit írsz: mindig vagy velem egykorúak tetszettek, vagy 1-2 évvel idősebbek. Ez is volt az "elképzelésem", 1-2 év korkülönbség. De az utolsó akibe beleestem mint vak ló a gödörbe, ő 5 évvel fiatalabb nálam. Az az előtti meg 6 évvel idősebb :D
És az fordult meg a fejemben, hogy lehet nem kellene erőltetnem hogy a pasi legyen idősebb. Egy 25-26 évessel talán elboldogulnék. Egy 36 éves pl nagy falat talán...
Megnyugtattatok picit, de a várakozás + vágyakozás néha nagyon letör.
Én nem a tökéletesre vágyok. Sőt, tudom hogy tökéletes nincs, de ha lenne sem én kellenék neki valószínűleg.
Én 38 évesen mentem férjhez, szval nekem ki kellett várni. Sokszor volt nagyon nehéz, feladtam többször is, elfáradtam többször is az egyedüllétbe... De aztán házhoz jött :D
Abból is lehet tanulni, és még mennyire lehet élvezni. Nm titok. Nekem is volt hasonló.
Nem minddel jöttem össze kapcsolatra. Csak egy kósza numerára, mert csak annyi kellett. :D
Azért bennük is láttál valami szépet ha összejöttél velük.
Én 31 évesen. Addig csak a csőcselêk jutott. :)
A pasik ezt nem véletlenül gondolják teljesen ellentétesen. Ha én várnék a sült galambra, sosem repülne a számba. A pasiknak teljes erőbedobással vadászni kell, ha akarnak egy kapcsolatot. Sok nőt meg kell szólítani mire egy hajlandó belemenni a játékba. Ok. Az én esetemben közre játszik hogy nem vagyok a nők ideálja külsőleg. Ennek ellenére az első kapcsolatomat követően mikor kihevertem a megrázkódtatásokat, nem volt 1 hónapnál több kihagyásom. Mit veszítettem? Az első csalódást követően már könnyebben vettem az akadályokat. Mit nyertem? Élményeket. Más és más szemszögből láttam dolgokat.Tapasztalatot szereztem. Semmit nem bánok. Talán csak azt hogy nem kezdtem korábban. Éveket elvesztegettem, ami nem jön vissza.
További ajánlott fórumok: