Gyermekvállalás fiatalon (beszélgetős fórum)

Nálunk,mint karácsonykor kiderült családi hagyomány 21 évesen szülni az első gyemeket,akit úgy igazán nem is vár az ifjú pár:)Nagymamám édesanyám nővérét 21 évesen szülte,aztán édesanyám a bátyámat szintén 21 évesen...mikor ezt megtudtam csak nevettem,hogy én is 21 évesen.

De az hozzátartozik,hogy ehhez meg kellett érni.Bármennyire is szörnyű,de ha olyan 2 évvel korábban jön,amikor még nem ismertem a párom,akkor tutira elvetettem volna.No annyira féltem a nemkívánt terhességtől,hogy 18 éves koromig még nemi életem is alig volt...De nem bántam meg,hogy nem kapkodtam.

Az esküvői életem egyik legszebb napja volt.Az egész szertartást végigbőgtem:):):)Összesírtam az anyakönyvet stb.Reméljük hamar sikerül majd,amikor már tervezitek!Annyira szörnyű olvasni azokat,akik hónapok,évek óta próbálkoznak,és nem sikerül,pedig teljesen egészségesek,csak valamiért nem jön össze.

Sziasztok!

Én 15 évesen ismertem meg a párom, 18 évesen mentem férjhez, 20 éves sem voltam még amikor megszültem az első lányunkat. 23 évesen jött a második lányunk. Most 34 évesen várom a harmadik babócánkat. Soha egy pillanatra sem bántam meg, hogy olyan fiatalon szültem. A gyerekek mellett egyetemre jártam. Építkeztünk, megteremtettük a biztos megélhetésünket.

A lányaimmal szuper a kapcsolatom. A pici babát nagyon várják.

Már a szó maga is rémes. Én mindig azt mondom a Páromnak, mindennek oka van. Oka van, hogy rátaláltma, hogy Ő lezsa férjenm, oka van midnen kicsi és nagy dolgonak az életünkben. Midnnekinek megvan írva a sorsa. Neked az hogy fiatal anyuka legyél és lásd felnőni az unokáidat.) rmeélem nekem is.)

Ha jönne a baba megtartanám én is, az 100%, mindig így gondoltam, akkor is amikor 17-18 éves voltma, nem tudtam volna elvetetni.

Viszont most (mint ahogy te is tervezted, cska neked közbeszólt az élet) én is tervezek, hog ylegyünk otthon készen, legyen eg yszép nagy esküvő és utána jöjjön Anna Lea vagy Olivér Ádám:))))

Aztán ugy sem én döntök végül....:)

Hogy vagy ma?

Hidd el,erről nem lehet máshogy.Egyszerűen az ember más lesz,és az,aki már anya,újra átéli mellette a várandósság minden pillanatát,aki meg még nam szülő,az nem tudja,de érzi,hogy valami csoda ilyenkor egy nő.Próbáltam elmagyarázni 1-2 évfolyamtársamnak,hogy milyen érzés is ez,de mikor láttam,hogy semmit nem értenek belőle,akkor feladtam,és azt mondtam majd megtudjátok.Persze van akit érdekel,azoknak próbálom elmondani,hogy milyen is az,amikor egy 2-3 kilós darabka teljesn önálló életet él benned,és saját akarata van.

Remélem hamar megismered ezt az érzést!Ma már tudom,hoyg életem legnagyobb hibáját követtem volna el,ha tavaly októberben elmegyek abortuszra.

Csak,hogy az írtad, "Hihetelen milyen bátrak vagytok, 21 évesen...."

Ebből gondoltam,hogy korainak tartod.Amúgy,ha szándékos baba lett volna,akkor én is korainak tartanám.De olyan 23-24 évesen mindenképpen szülni szerettem volna.

Teljesen félre értettél, én telejsen támogatlak benneteket, sőt, azt mondom hogy sztem az hogy ilyen fiataoln vállaltatok babaát, az angyon jó dolog.

Én is szerenték szülni hamarosan én is csak 23 vagyok. Csak nekem fontos, hogy meg legynenek az a alapok, de nálatok megvolt, a párod, lakás, matek tudás:))) viszont mi még otthon élünk, most építkezünk.

De azért azt most tudom és tudtam 18 évesne si akár ha becsúszna 100000% megtartanám.......

És ez így van jól:)

Mi nem önszántunkból akartuk a babát,hanem egyszercsak jött,pedig védekeztünk.Ott álltunk kész tények elé állítva,hogy itt egy élő magzat,és el kell dönteni,hogy adunk-e neki esélyt az életre,vagy sem.Majd,ha a dobogó szivet látod az UH képernyőjén,akkor megérted,hogy miért nem vetettem el.

Alapok:van egy lakás,amit azóta kicsit fel is újítottunk,ráfért;egy autó,és nagyon erős szerelem.A Kedvesemnek biztos állás,és szerencsére a matektudásom is kis pluszpénzt hoz a konyhára.

Hihetetlen miylen bátrak vagytok, 21 évesen.....

Én aug megyek férjhez és nemskoára elksézül a lakás is.) 23 éves agyok, de esküvő után majd én is szerenték babaát, de nekem is fontos h meglegyne egy min "anyagi" biztosnág.

Szia!

Én is 21 éves főiskolás vagyok,39 hetes.

Életem egyik legjobb döntése volt,hogy megtarottuk a picit.Leírhatatlan csoda.

Ami azért kellett ehhez a döntéshez:egy lakás,amiben élünk,a férjemnek biztos munkahely és elszántság.A vakvilágba nem szültem volna bele a babát.

Mi is mindent meg szeretnénk adni neki,amit csak lehet,de hidd el,egy dolognál többet nem tudsz,és az a szeretet.Én is dolgoztam suli mellett,de aztán ah jött baba úgy az iskola is épp elég volt.38 hetesen még szinte minden nap bejártam,és csináltam,és a párom rengeteg erőt adott nekem ehhez.

Azért az abortuszhoz a párod véleménye is kell,tehát közösen döntsétek el,hogy mi legyen,és csak azután menj orvoshoz.

Sziasztok!

Most látom csak a topicot.Azt hiszem valamennyire nekem is itt a helyem.

21 éves vagyok a férjem 28,és bmelyik pillanatban megszülethet a lányom.A párommal nagyon vágytunk egy babára,de előbb le akartam diplomázni,mert akkor lett volna esély,hogy ne panelba,hanem kertes házba szülessen a kicsi,meg suli mellett babázni tényleg nem egyszerű.

Aztán szeptember elején feltűnt,hogy nem jött meg.Biztos suli,meg akkor éppen nem szedtem tabit(nagyon megviselte a szervezetemet, rendszeresen rosszul voltam tőle)..aztán már 3 hete késett,amikor az egyik reggel rosszul lettem nagyon.Az addigi tüneteket ráfogtam vitaminhiányra és kimerültségre,meg egy kis megfázásra.Úgy megijedtem,hogy vettem egy tesztet,ami pillanatok alatt és megcáfolhatatlanul kis pluszjelecskét mutatott.Feltettem a páromnak a nagy kérdést,hogy most mi lesz.

Elmentem rá két napra dokihoz,aki mosolyogva mutatta,hogy hogyan dobog a szive.Én akkor már tudtam,hogy ha a párom kiáll mellettem,akkor nem fogom elvetetni.

Aztán este otthon néztünk egymásra.Próbálta elhalasztani a döntést,hogy majd meglátjuk,de én kötöttem az ebet a karóhoz,hogy ez nem majd meglátjuk téma,és ezt nem lehet halogatni,ezt el kell dönteni azonnal.Aztán úgy döntöttünk,hogy ha már így alakult,maradjon is így.

Lefutottuk a kötelező köröket a családnál.Mindenkinél egyesével megharcoltunk a kis rúgkapa életéért,de elfogadták a döntésünket,csak az első idők voltak nehezek.Aztán februárban összeházasodtunk.

Így alakult a mi kis életünk.

Nagyon szépen köszönöm!

Hasonló szépeket kívánok én is mindenkinek!

Babásodjunk, legyünk boldogok, mert megérdemeljük!

Sztem teljesen jogosan kiállltál a gyerekedért és emiatt tisztellek. 16 évesen viszont én korainak tartom hogy édesanya lettél annak ellenére, hogy midnne rendben van, hisz neveled a kisfiadat és még tanulsz is, plusz elismerés a párodnak is, aki gondolom keményen dolgozik.

Ha az én gyerekem lennél, én ha mér megtörtént, ami megtörtnént, akkor telejsne melletted álltam volna, nem vagyunk egyformák.

Kívánom hogy mindig ilyne boldogok legyetek a Pároddal és a picivel és soha ne bánd meg, hogy 16 évesen ilyne nagy felelősséget vállaltál:)

Szia!

Hűűű ez egy nagyon hosszú történet.

Anyával és a párjával éltünk én és a párom, de ritkán voltunk otthon.

Mikor terhes lettem, féltem elmondani nekik, sosem volt jó a kapcsolatunk.

8 hónapos terhes voltam, mikor jóslófájásokkal kórházba kerültem, reggel vette észre anya, hogy nem vagyok ott, na akkor tudta meg, hogy baba van.

Párom szülei is akkor tudták meg, még aznap.

Győzködtek, hogy ne tartsuk meg, de hangsúlyozták, hogy ők szeretnék örökbefogadni. Aztán anya kitalálta, hoizzájuk költözünk, majd ő megy gyesre.

Nem hagytuk, különköltöztünk, én magántanuló lettem, anyámat pedig félév után nem rég láttam először.

Ez a mi történetünk:)

Sziasztok!

csatlakoznék én is, most olvastam végig az egész eddig írtakat. És lényegébwn a többséggel teljesne egyet értek.

Én 23 vagyok. Most fogok férjhez menni augusztusban:) Szmomra telejsne természetes, hogy ezután szülni szeretnék. Az én példáma Nővérem, Ő is 24 évesen szült. Nekem nagy szerencsém van, van egy 6 éves keresztlányom és egy 4 hónapos keresztfiam. Tudom most sokan azt mondják, áááááá az nem oylna, és igazuk van, de én mikor anno 17 évesen elfogadtam hogy keresztanya leszek, azzal számora természetes lett, hogy NE adja Isten bármi történik azt a gyereket én fogom aztán felnevelni. Napi 10 órában dolgozom, de ha haza érek (egy telken lakunk, külön háza, de egy telekn) az az első hogy átölelem őket, mert ettől tudom végig csinalni az építkezést, az esküvőre készülődsét, a rengeteg munkát.

Csodálatos Párom van (különben nem is mennék hozzá), ezt azért íorm, mert tőle bármikor jöhetet volna a baba, imédja a kereszteket is.....és minden törpét aki szembe jönvelünk az utcán:)

De én felépítettem a fejemben az életemet, mert én egy iylen ember vagyok. És lehet valaki most elítél, de én próbálome hhez tartani magam, fene tudja miért. lehet nem így lesz......de valamiért szeretném tartani magam.

Szeretném ha július végére kész lenne a lakásunk (ugy néz ki megelsz:)) aug lenne egy csodálatos esküvőnk és nászutunk és utána elkezdnei probálkozni, remélem jövő tavasszal már kismama leszek. Ezt azért íorm, mert nekem fontos hogy férjnél legyek, nekem fontos, hogy megelygen a saját otthonunk, ahova hazaviszem a picit.

Mindnekinek más a fontos, nekem ez, mert Ő lesz a legfontosabb az életünkben és ehhez mindent amit addig tudunk szeretnénk megteremteni neki.

DE! Nem tartom rossznak aki nem így gonolkodik, hisz ha becsúszna, akkor is megtartanám, de teszek értem, hogy még nem jöjjön.

Mindnekinek más és más a fontos, nekem a legfontosabb a családom, de akkor és ugy ha a "számomra" fontos dolgok meg vannak teremtve.

És ehhez nem elég hogy én így akakrom, kell egy Társ, egy családi háttér...stb.

De amire én szavazok az a fiatalon szülés, mer tén még fogocskázni fogok az unokámimmal és kész:))))))

De minden felfogás kérdése, sok oylan nőt ismerek aki még 30-40 évesne sem kész arra hogy anya legyne és jobb is h nem az, mert csaka gyerek sinylené meg. Én magamból tudok kiindulni, ugy érzem, én 25 évesne jó anya tudnék lenni, és addira az is kell hogy legyek, hisz azért születtem, hogy egyszer Anya legyek:)

Bocsánat h ilyen sokat írtam:))))

Már csak egy gondolat és számok:

Anyukámék 6an testvérek, a nagyszüleimnek tehát van 6 gyerekük, 13 unokájuk és eddig 12 dédunokájuk:) és szombaton ünneplik a 60 házassági évfordulojukat, Az isten tartsa meg jó egészségben még nagyon sokáig Őket:))))))

Szia zso3695!

Remélem nem veszed tolakodásnak kérdésemet. D

Azt hiszem mégegyszer nem vállalnék én sem fiatalon 2o évesen az tuti!!!

ááá biztos hogy nem,és nem egyedül az is 1oo %!!!

:)

Gart a szép családhoz! Jó ilyet olvasni!

Sziasztok!

Én is fiatalon lettem anyuka, méghozzá nem is kicsit.

16 évesen van egy 15 hónapos kisfiam, boldogan élünk a párommal, az ő szülei segítenek ha kell.

Korán jött, de egy percre sem bánta meg egyikőnk sem, hogy megtartottuk.