Gyermeküket egyedül nevelők beszélgessünk! (beszélgetős fórum)
engem lekötött a fiam,minden szeretetemet neki adtam,rossz volt egyedül szülni,rossz volt látni az apás kismamákat :)),de igy jártam..mér nem vigyáztam..:)..5éve van egy párom,töle van már 2 fiam..:)fiatalon szültem,nem is akartam,de sose bántam meg..sose haragudtam a gyerekre vagy ilyesmik..szerintem nem annyira nehéz
Igazad van, én is azért jöttem el az ex-töl mert nekem biztonságban fel kell nevelnem a fiam és ez vele a sokadik próbálkozás után is lehetetlennek bizonyult, de az elején nagyon nehéz volt ha igy visszagondolok, ha akkor teljesen egyedül lettünk volna nem is tudom, hogy birtuk volna ki. Most már viccesen azt szoktam mondani, hogy bementem "bombázóként" a házasságba és kijöttem lebombázva, mert nagyon tönkre mentem és ezen akkor nem volt kedvem nevetni, ráadásul nem volt egy fillérem sem, mondjuk a mai napig sem fizet a gyerk után de már nem is érdekel. Titeket azért támogat? Milyen most közötettek a viszony?
Az én kicsim is 3 éves körüli, és most kezdek abban gondolkodni, hogy jó lenne egy társ. Te hogy találtál rá?
Én is rengeteg segítséget kapok a szüleimtől! Nélkülük nem menne...
Igen én is ugyanígy érzem:)
Egy dolog nehéz ebben az egészben: a félelem a jövőtől. Amúgy minden más csodálatos!:)
Nekem akkor vált nehézzé igazán,amikor vissza mentem dolgozni.Egyedül 8 órás munka mellett gyereket nevelni,háztartást vezetni,magammal is foglalkozni...ha három lett volna belőlem is kevés lett volna:) Ma már könnyebb.
Az eleje meg azért volt nehéz,mert én szerettem a gyermek apját és megviselt nagyon az elszakadás.
Szerintem mi is azért vagyunk jól, mert a családom és barátaim mindig is rengeteget segitettek és ahogy nö a gyerek nekem annál könnyebb.
1 évet voltunk együtt, nem terveztük a picurt, de akkor nagyon örült neki...
Sajnos választanom kellett, hogy biztonságban nevelem fel, vagy egy link pali mellett, akit nekem kellett eltartani..:( De jól döntöttem azt hiszem...
Én 8 évig voltam a férjemmel, tudod az elsö gyerekszerelem, de gyakorlatilag a fiunkkal sosem törödött még nagyon fiatalok voltunk ami persze nem mentség, most már 5 éve, hogy nem vagyunk együtt.
Nekem a legtöbbet a családom és a barátaim segítettek,de nagyon nagyon sokat!
én is egyedül vagyok a 9 hónapos lányommal.
elmondjátok, hogy nektek miért nehéz? nagyon érdekel. néha nekem is vannak rosszabb napjaim, de mi olyan jól megvagyunk, egyáltalán nem érzem azt, hogy nehéz lenne.
ÓÓÓ én is nagyon sajnálom:-( Ilyen pici babával egyedül maradni tényleg nagyon nehéz:-((( Elötte mennyi ideig voltatok együtt, ö akarta a babát?
Ti mióta vagytok egyedül? Szerencsés vagy, hogy így gondolod!:)
Biztos nehéz lesz, de jó látni, hogy egyedül is végig lehet csinálni!
Sziasztok! Nekem már nagyfiam van és én nem is keresek társat, nagyon jól elvagyunk igy egyenlöre:-)
Óo hát nagyon sajnálom, nagyon tudom mit érezhetsz:(
Én szerencsére már a nehezén túl vagyok.Én 7 hónaposan maradtam vele,de már 5 éves is elmúlt.Az eleje nagyon nehéz volt,de szépen lassan kikecmeregtünk belőle.
Neked mennyi idős a gyermeked? Nincs kép rólatok:))
És azóta találtál társat magadnak?
2 hónapos...:(
Sajnos egyedül hagyott minket az apa mikor még terhes voltam. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz, főleg lelkileg.
Szia..én csak voltam egyedülállo anya,elsö fiamat egyéjszakás kalandbol szültem..bár az apja nevén van,de még sose látta....3éves koráig egyedül voltam vele..
Akkor hajrá:)
Hány éves a kisgyermeked?
Gondoltam kicsit könnyebb, ha tudunk róla beszélgetni, tanácsot adni egymásnak...
További ajánlott fórumok: