Gyász után nagy szerelem? (beszélgetős fórum)

Sokkal jobb, hogy így történt,mint hogy beleőrüljön a bánatba. Attól még gyaszolhat, és nem jelenti azt, hogy könnyen túltette magát.

Nem nézném boldogan fentről, hogy a párom búslakodik, olyan dolog miatt, ami megváltozhatatlan. Éljen. Érezze jól magát. Szerintem teljesen rendben van.

Most magadat sajnálod, hogy ezt talán a férjed is megtenné veled, vagy a nővéredet?

Ez a sógorod esetében nem egy új kapcsolat, nem új fellángolás. Mindkettő megözvegyült. Persze, hogy egymásra találtak. Valóban várhattak volna kicsit, lehettek volna addig diszkrétebbek, ebben tekintettel kellett volna lenni a családtagok gyászára, illetve nem kellett volna az új asszonyt odavinni a hagyatékira.

Beszéltem olyannal, aki volt reinkarnációs hipnózison. Egyik előző életében megölte a férjét ( aki rendszeresen verte.) Mikor a feleség meghalt, a lelke odaát találkozott a megölt férjjel, aki jött felé, és ő nagyon félt, mi lesz ? Azt mondta nekem, hogy a férje szeretettel jött oda hozzá, a földi életük problémái ott már nem számítottak. Odaát csak a szeretet van ! :)

Most itt a húginak is erre kell gondolni ! ( Nem arra, hogy mit érezhet odaát a tesója. Ott már nem foglalkoznak ilyen földi dolgokkal).

Nézd reálisan : a 63 éves sógorod egy hosszú, boldog házasság után megözvegyült, lefogyott, majd bele őrült a helyzetbe.

A 30 évvel ezelőtti szeretője ezt megtudta, megkereste, ... később összeházasodtak.

A sógorod most kiegyensúlyozott, talán boldog is.

Ha a mostani neje nem jelentkezik, talán a sógorod már nem is élne ! A gyászba bele lehet halni ! Elment az életkedve, mutatja a 20 kg fogyás.

Fogadd el, hogy így alakult az élete ! Az ő korában nem könnyű olyan nőt találni, aki társa lesz jóban, rosszban, de depressziósan nem is keres senki társat, vagy nem is kellene egy idegennek. Ezt a nőt már régről ismerte, talán akkor is szerette valamennyire, de a családját választotta.

Próbálj a sógorod fejével gondolkodni ( ne a sajátoddal), értékeld, hogy a nővéred haláláig boldoggá tette a tesódat, tenyerén hordozta !

Szia!

Azt gondolom túlreagálod! Fogadd el, hogy ő tovább lépet! Sokan nem tudnak sajnos!

Attól , hogy elvette, nem jelenti azt, hogy ne gondolna rá nap mint nap!

Ha én meghalnék, örülnék, ha a férjem újra boldog lenne! Tudom a szívében mindig helyem van!

Én hiszem, hogy a lélek örök, csak a testet váltogatjuk. Nagyon sok könyvet, esettanulmányt olvastam pszichológusoktól, akik a reinkarnációt kutatják. Amikor a lélek tovább lép, maga mögött hagyja az érzelmeit, a megtapasztalásait is, egészen más aspektusból "látja" az elmúlt életét. Ezek alapján a nővéredet abban a dimenzióban, ahol van, nem valószínű, hogy zavarja a másik nő az ágyában. Úgy éli meg, hogy annak a színdarabnak vége, már egy másikra készül. Talán egyszerűbb lesz elfogadnod, hogy így gondolsz rá.

Az érzéseid relevánsak és érthetőek is. De tényleg csak magadat gyötröd vele.

Az a szerencse, hogy nem is kell elfogadnod. Az az ember számodra semmit nem jelent. Ha csak a hagyatékin tudtad meg, hogy új felesége van, nyilván a kapcsolatotok is elég távoli.

Csak magadnak ártasz vele, neked nem kell megbocsátanod, a nővéred pedig valószínűleg megtette, ha visszafogadta, és utána jó volt a házasságuk. A férjed kezeli jól a helyzetet.

Köszönöm szépen, hogy megértesz,sokat jelent nekem.

A többieknek is a válaszokat.

Ha ő lett volna élete értelme, nem szeretőnek tartja, és nem csak akkor veszi elő, amikor attól fél, hogy öregségére egyedül marad.

De ebben a helyzetben egyáltalán nem számít, hogy ez valójában így van-e. Te 100% IQ-val, és 0% EQ-val közelíted meg a helyzetet. Pedig itt adott egy mélyen gyászoló testvér, akinek úgy van szüksége egy kis együttérzésre, mint egy falat kenyérre, hogy könnyebben tudja cipelni a terhét. Ha ehhez az kell, hogy egy idegen nőre nehezteljen, akkor tegye azt. Ezzel nem árt senkinek, de esetleg könnyebben túljut a gyászán. Az ember nem tisztán racionális lény, mint ahogyan te próbálod megfogni a helyzetet. Lehet, hogy ezt nem érted, de egyszer majd megérzed. És akkor rájössz, hogy vannak olyan mély érzések, amik elsöprik a racionális érveket.

Nem szándékom meggyőzni,,,megértem a fájdalmadat is.

Kiírtad ,,talán kicsit megkönnyebbülsz.Vagy emészthet belülről egy olyan dolog,,ami nem is ér ennyit.

Szerintem meg teljesen mindegy hogy kivel jött össze!

A te èleted ettől nem vàltozik.

Értem ,reszvetem...:(

Nem gondoltam, hogy ferfi vagy.Akkor te jobban megerted a sogorom, azt is,miert a volt szeretovel jott ossze..mert azt irtad ,termeszetesnek tartod.

Semmi közöd hozzá.

Inkább örülj neki, hogy éli tovább az életét és nem szorul mások gondoskodására.

Igazad van: élőnek élő a párja.

NAGYON KOSZONOM,SOKAT SEGITETTEL VÁLASZODDAL

Remelem en is, hogy igy lesz.

Távol laktunk egymastol, de nem voltunk rosszban.Nem reklamozta hogy megnosult.Azt mondta, el akarta mondani, de nem nagy telefonalos.( a faceebokon sincs fent)

2020 majusban halt meg, halottak napjan talalkoztunk a temetoben, utana mar csak 21 juniusban a hagyatekin.

Valoszinuleg nem surun fogunk ezutan se talalkozni, de most ez a tegnapi nagyon megrazott.

Koszonom az egyutterzest,megprobalom tultenni magam..

Az utolso mondatodhoz, nem hiszem,hogy orulne...az o agyaban,hazaban a volt szeretot,akit utalt..:(

Nagyon közeli nem volt a kapcsolatod a sógoroddal ha ennyi idő után tudtad meg.

Sajnálom a veszteségeidet nagyon.

Mégis azt gondolom,,lépj túl rajt.Nem is tartozik rád,és ha azon gondolkodsz hogy a nővéred "látja e ezt az égből"

Akkor talán jobban örül,,mintha látná a férjét belesorvadni a bánatba.Nem kívánná hogy nyomorultul élje az életét.

Sajnos igen ,igy van ,neki mar mindegy szegenynek.

Remelem par ev mulva konnyebb lesz elfogadni,olyan gyakran nem futunk ossze.

Melyikünk èletèben nincs olyan,hogy utàlatos szemèly jön a csalàdba??

Felnőtt vagy az èg àldjon meg!!

Nem vagytok napi szintű kapcsolatban,nem te èlsz vele.

Igazàból neked is èdes mindegy,nem??

Csak problémát generàlsz ott ahol nincs!

Persze, az eszemmel elfogadom, tudom, elonek elo a parja..

De hogy pont ezt a nott vette el, meg nem egeszen egy ev mulva,ilyen konnyen tultette magat rajta..A noverem forogna a sirjaban,ha tudná,nagyon gyulolte a not..

A férjedet, mint rideg érzéketlen embert, te választottad... A nővéred neked gondolom elég közeli, ezért bánt, de a férjednek "csak" a felesége testvére, ami teljesen más helyzet, ráadásul a férfiak az ilyenről eleve másképp gondolkodnak.

Leírtad, hogy a testvéredet a tenyerén hordozta a férje míg élt. Szerintem nyugodj bele, hogy a testvérednek már édes mindegy, mit csinál a volt férje...

Én nem hinném, hogy ekkora bűnt követett el, ahogy te viszonyulsz hozzá.

Próbáld meg kerülni amikor lehet, mikor meg nem, akkor próbálj intelligens ember módjára szorítkozz a lényegre, és ne haragudj a férjedre azért, mert ő meg szívesen elbeszélget velük...

Miert?

Anno nem valtotta be az elkepzeleset, a noverem mindenben jobb volt nala, azt mondta..megbanta.