Filozófiai gondolatok az Életről, önmagunkról. (beszélgetés)
Igen, igazad van.
De az emberek ilyenek?
Mindenben az építőt látják?
Nem. A rombolót, destruálót látják és érzik. Ez utóbbi pedig - hogy érzik -, gyakran manifesztálódik testi betegségekben.
Pszichiáterként szenvedélybetegekkel foglalkozom.
Ez száraz tény.
Egyszerű fórumozóként beszélgetek itt.
Az, hogy van "háttér információm" az csak segít a véleményalkotásban, hozzászólásban.
Adjuk meg az esélyt Ionixnak!
Miért ne ő mondana olyat, ami épít minket?
Mármost, ugyanolyan természetes a jóság, mint ahogyan a virág nő. Ha azonban megállna a virág, amikor lesüt rá a nap, és töprengeni kezdene, s így szólna: ’Várjunk csak! Balra növekedjek, vagy inkább jobbra kellene? Jó, hogy a nap lesüt rám, vagy túl könnyű út, hogy növekszem a napfényben, s így inkább meg kellene kísérelnem a sötétben nőni? Jobbra nőjek öt centit, vagy balra nőjek öt centit? Iparkodnom kell azon, hogy növekedjem! Ki kell fejlesztenem egy egót meg egy intellektust, és meg kell próbálnom elérni a napot, ami Isten, és keményen kell dolgoznom, mert ha nem iparkodom, nem teljesítek – márpedig nekem teljesítenem kell!’
Intellektuális, lelkiismeretes virágunk mellett ott van azonban egy idióta virág! S az idióta virág csak áll, érzi a napot az arcán, kibontja leveleit, és így szól: ’Ez a nap, és jó ez bennem; ez a növekedés szelleme, s én követni fogom, és szabad utat engedek neki; nem törődöm vele, hogy jobbra növök-e vagy balra, mert tökéletesen bízom a bennem lévő szellemben, s így tudom, hogy megfelelően fogok növekedni.’
„Békén hagyva tehát tökéletes teremtmény vagy – és egységet érzel a természettel. S amikor sétálsz az utcán, egységet érzel az ujjhegyeid és a levelek csúcsa között, a lábad és az alatta lévő járda között. Csak akkor támadnak nehézségek, ha belekontárkodsz a spontán szelfbe – és ezeket a nehézségeket, ha úgy tetszik, nevezheted rossznak.”
Seth
Köszönöm, hogy itt vagy.
Ha gyermekeként is, de itt vagy.
Ez jó.
A legutóbbi hozzászólások nagyon igényesek és értékesek.
Ilyenkor szeretek "fórumozni", mikor kreatív, építő elmék gondolatait olvashatom.
...és ez?
Amikor az ’agresszió’ szót használjátok, automatikusan azt gondoljátok, hogy nem elfogadható. Úgy gondoljátok, erőszakot jelent valaki mással szemben, vagy háborút, vagy katasztrófát. Nem értitek, hogy legkisebb gondolatotok is – lévén cselekedet – agresszió azzal szemben, ami nem volt, mielőtt a gondolat volt. És hogy egy virág szirmai milyen passzívan tesznek agressziót a levegőn, ahogy kinyílnak.
Anthony de Mello
A csend szava
Egy perc bölcsesség
ez sem rossz:
– Hol keressem a megvilágosodást?
– Itt.
– Mikor nyerem el?
– Éppen most.
– De akkor miért nem érzem?
– Mert nem látsz.
– Mit kellene látnom?
– Semmit, csak nézz.
– Mire?
– Amire a szemed rápillant.
– Másként kell valahogy néznem?
– Nem, a közönséges nézés jó lesz.
– Nem úgy nézek állandóan?
– Nem.
– Miért nem?
– Mert ahhoz, hogy láss, jelen kell lenned. Többnyire valahol máshol vagy.
ez teccik:
– Hogy fogom megtapasztalni a teremtéssel való egységemet?
– Hallgatással – mondta a Mester.
– És hogyan kell hallgatnom?
– Légy fül, ami a világ minden egyes dolgára figyel. Abban a pillanatban, amikor azt hallod, hogy te magad mondtál valamit, állj meg.