Fiatal lányoknak a babatervezésről (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Fiatal lányoknak a babatervezésről
Nagyon örülök, hogy tudtak segíteni. Ilyenkor jó, ha ott vannak a közelben, és még értenek is a dolgukhoz a dokik, szülésznők!
Én is így voltam, nekem a köldökzsinór volt a nyakukon, a lányomnak a szívhangja is eléggé elment, de egyiknek se lett baja. Most a harmadiknál ezen aggódom egy kicsit, de tényleg igyekszem pozitívan állni a dolgokhoz. Nézegetem az alternatív szülési módokat, hogy ne stresszeljek, pl. kád, meg labda, meg külön szoba, de azért bizti, hogy csak a kórházban, ahol közel a szakértelem...
További sok boldolgságot!
Nagyon egyet tudok érteni a cikkeddel és ha adhatok egy tanácsot: ne olvasgass szüléstörténeteket se a neten!
Nekem 2 kislányom van. Az első tervezésekor én is elkezdetem netezni, olvasgatni, szerencsére csak hasznos dolgokat olvastam akkor. Nagyon boldog terhességem volt!
Mire másodjára is pocakos lettem már rengeteget olvastam problémás terhességekről, betegen született, halott kisbabákról. Sokan a neten írják ki magukból a fájdalmaikat. Én viszont ezek olvasása után nagyon félni kezdtem, nehogy nekem is beteg babám szülessen, befészkelték az agyamba magukat a történetek, és annyira negatívan hatott rám. Hiába mondta mindig a dokim a vizsgálatok alkalmával, mégis ott motoszkáltak a fejemben a negatív gondolatok.
A második terhességem is boldog volt, de még boldogabb-felhőtlen lehetett volna, ha nem olvasok olyan sok tragikus történetet. Nem kerestem én ezeket, a babás oldalakon ezek szembe jönnek az emberrel, aki netezik tudja.
Sok múlik a hozzáértésen,nagynénémnek meghalt a kislánya születése után 2nappal,zöld volt a víz sokáig vártak!Nekem is zöld volt de azonnal cselekedtek!
És persze a szerencsén is...Sok-sok tényező van ami vagy jót vagy a lehető legrosszabbat hozza
Persze persze!
Sőt, kifejezetten kellenek a pozitív érzések. Ez nagyon igaz. Az is az, hogy a nettel tényleg nagyon óvatosnak kell lenni, mert nem mindig olyan arányban önti ránk az infókat, és nem úgy tálalja, mint kéne..
Viszont ez a pozitív hozzáállás úgy tud az igazi lenni, ha ezért megküzdöttünk saját magunkkal,-ha tetszik saját rémeinkel- és legyőztük őket. Mert az "amerikai" kincstári optimizmus sajnos szétpattan, még akkor is, ha nincs semmi "kézzel fogható" baj.
Hálisten nekem sem volt vetélésem, esetleg kicsit nehezebb terhességeim.
Az meg csak meglepő volt számomra, amikor megtudtam teljesen véletlenül, hogy már a nagymamámnak is volt két olyan ikertesvére, akik meghaltak -meg még hét egészséges. A nagynénémnek is volt vetélése, azért csak egy gyermeke van, sőt anyám előtt is született volna a nagyanyámnak még egy gyereke. A párom unokatesójának is volt vetélése az első gyerek után, nagyon ki is borult, de már azóta megint van egy egészséges gyermeke. Aztán a fiam bölcsis csoportjában csak az idei évben volt egy vetélés,(amiről tudok), egy csajszinak már 5 hósan kellett megszülnie a babát, mert akkor mondták, hogy beteg, és aztán én veszélyeztett terhes lettem... És ez csak egy szűk, egyébként tök egészséges szelete az embereknek, akik rendelkeznek egészséges utódokkal. Szóval sűrűbb ez a probléma, és azért nem árt tudni róla.
Ezek egyátalán nem rém-dolgok, csak az élet, és ha többet beszélnénk róla,-PERSZE NYILVÁN NEM TÚL SOKAT- és nem valami szégyenként titkolnák sokan, kicsit természetesebben élhetnénk meg az életet, és egymásnak is segíthetnénk.
Azt meg naívság gondolni, hogy á ez rám úgyse vonatkozik.
No egyébként asszem most viszont eljött az a pont, amikortól már tényleg csak a jó dolgok jöjjenek!!!
Üdv
Igen vannak negatív dolgok,de arra azért nem kell mindenkinek tudnia rögtön,ha így alakul az élete kénytelen lesz ezzel foglalkoznia,de ha minden rendben van kár mindig ilyeneket hallania,olvasnia!
Nekünk szerencsére egészséges,szép kislányunk lett,lehetett volna másképp akkor biztos a dologgal foglalkoznék és olvasgatnék a témáról,de így nem akartam és nem is akarok sokat!
Igen is pozitívan kell gondolkozni,hogy annyi embernek van egészséges gyereke és nekem is az lesz!
Tapasztalat szerzés a Földi életben.
Mi születés előtt Lélekként vágunk útnak, elszakadva Istentől. Akkor megtervezzük életünket, hogy mit kell megtanulnunk, és ezért mit kell bevállalnunk.
Ha rossz dolog is történik az emberrel, meg kell nézni, hogy mit tanult belőle. Én abszolút megtaláltam benne a tanítást. (Irányítani akartam az elején mindent, de ez nem így működik. Az irányítás alatt azt értem, hogy görcsöltem, és szerettem volna, hogy legyen pozitív az a teszt, és lett is.)
Pl. a halált is rossznak tekintjük. Mert az egyház elhitette, ha kicsit is vétkezik valaki, akkor a pokolban fog kikötni. Pedig nincs is pokol. Amíg az emberek félelemben tarthatók, addig irányíthatók.
Itt tudok ajánlani egy nagyon jó filmet: Csodás álmok jönnek.
Szóval igen, minden okkal történik.
Amikor a kórházban voltam, felhívtam egy gyógyító házaspárt, ahol a feleség szülésznő. Azt mondta, hogyha egy "baba" elmegy spontán, vagy műteni kell, akkor nem is volt benne lélek! Így kellett lennie. Tehát nem halt meg, vagy ilyesmi. És ahogy írtam, lehet tényleg a helyet készítették elő magának, vagy akár másik léleknek. De a Lélek soha nem hal meg! Csak visszatér oda, ahonnan jöttünk mindannyian. :,)
Míg ahol meg kell születnie egy babának, ott bármi áron meg fog születni. Olvastam itt a hoxán valakiről, akit 8 hetesen elütöttek. És a baba egészségesen született meg.
Mindenben van tanítás. És addig kapja az ember a rossz dolgokat, amíg nem találja meg benne a tanulandó feladatot. Ezért jobb már első körben megérteni, magunkba mélyedni, és elraktározni a tanultakat.
szia
amit jocoka írt, hiszek abban, hogy az "... jutalom"
De sajnos bennem lennének kérdések, hogy mi mért van akkor... van aki egyáltalán nem jutalomnak éli meg,ezért tesz is ellene, de van aki szeretné... szóval valahogy vannak igazságtalanságok, és nem igazán értem az okát, de hiszem, hogy mindennek oka van... csak néha rossz, hogy mi nem érthetjük, esetleg később értjük csak meg...
Egyetértek!
Bár nekünk akkor még volt beleszólásunk, mielőtt leszülettünk. Mert már ott eldöntetett, hogy lesz e gyermek, avagy sem az életünkben.
Jaj, dejó, hogy leírtad. Erre már én is gondoltam, ezért is kezdtem így a naplómat is annó, mikor indítottam.
Nekem a párom már a legeljén mondta, hogy ne olvasgassak. :(
Egy cipőben járunk.
De tényleg, fő a sok pozitív gondolat. És igen, nekünk is lesz egészséges és csodaszép kisbabánk egy egészséges terhességet követően!! :)
Szép napot!
Sziasztok!
Azzal egyetértek, hogy szelektálni kell, és mániázni viszont nem, és ha valami már túl sok, akkor meg kell nyomni az áldott off gombot.
De azzal a mai gyakorlattal nem értek egyet, amikor más se folyik a babázól oldalakról, csak a rózsaszín vattacukorba csomagolt boldogság. Mert velem semmi se történhet, minden tökéletes és boldog... Bizony tudni kell a vetélésről, arról, hogy az mindennapos dolog, sokszor nem is tudunk róla. Erről persze a szüleink, nagyszüleink is sokszor hallgatnak.
Meg arról, hogy ez a legkeményebb része a házasságnak, meg még nagyon sok mindenről.
Meg arról, hogy a szülés nagyon fáj!!!
Én is 23 évesen szültem az elsőt. Amikor erről kérdeztem az embereket, anyámat is, mindenki fényezte a dolgot. Én meg azt hittem, hogy 1-2 májműtét meg biopszia után nem érhet meglepetés...
Aztán meg nagyokat koppantam a fenti kérdésekben. Valamekkorát úgyis mindenki koppan előbb vagy utóbb, de nem mindegy mekkorát.
Azok a kétségek, amik gyötörnek minket, meg a szülővé érési folyamat természetes részei. Ne akarjuk a kellemetlen érzéseket elkerülni, mert később kamatostul kapjuk vissza valami jó kis depi vagy pánikroham formájában...
Meg aztán ugye beszéljünk róla!! Jó, hogy ezt itt is meg lehet tenni.
A cikk meg inteligens és gondolatébresztő volt.
Azért persze sok boldogságot mindenkinek!!
szia
ismerem!
de most a cikk témájához ezt milyen vonatkozásban kapcsolod?
Szia!
Én is 24évesen lettem anyuka,én is sok mindent láttam és tanultam a szakmámból adódóan,de ezekre nem is gondoltam terhességem alatt.Végeredménye egy most már 10hónapos egészséges leányzóm:-)
nem dehogy!
nem leszünk érzéketlenek!
Csak velem az volt a baj, hogy volt alaptalanul félelem költözött belém, az meg nem tesz jót... de így van, akkor még tisztában kell lennünk mindennel, minden eshetőséggel!
Az aranyközépút, csajok, biztos megvan valahol, de hogy nem könnyű, az bizti!
Tapasztalatból mondom, az sem jó, ha valaki úgy áll hozzá pl. a babaváráshoz, hogy "Á, velem semmi rossz nem történhet!" Senki nem tudhatja előre, hogy alakulnak majd a dolgok. És azért legyünk őszinték, mindenkinek van olyan ismerőse, aki így vagy úgy járt... Nem élhetünk álomvilágban, mert csak nagyobbat koppanunk, ha valami véletlenül mégsem a terv szerint alakul.
Én is úgy gondolom, hogy el kell fogadni, hogy az élet nem csak vidám dolgokat hozhat. Sokszor ez nagyon nehéz, de ennyi erővel mindig forduljunk el azoktól akik bajba kerültek, nehogy szerencsétlenséget hozzanak ránk?!
Teljesen igazad van.
Mi még csak tervezgetjük a babát, - próbáltam itt a hoxán is bekapcsolódni egy-egy babavárós fórumba, de mindenhol sajnos csak olyan beszélgetések vannak, ahol ilyen vagy olyan oknál fogva nem jött még össze a dolog.
Pedig a fórum címe pl. bab 2011-re. Ami nálunk is aktuális lenne.
Jó lenne, ha lenne egy olyan fórum is, ahol még a "tervezés" előtti érzéseket lehetne megbeszélni.
Armika
még azt írnám, hogy én most hiába olvastam itt már, hogy ha gond van pl hormonnal a terhesség elején van bogyó, és az segít megtartani a babát, sajnos szaladtunk az ügyeletre, az orvoshoz, mert barnáztam, ő azt mondta, csak méhszájseb... és nem adott semmi, meg sem nézett uh-n... hát nem az volt, most már tudjuk. De akkor én bíztam abban, hogy neki igaza van, csak tudja! És bíztam, hogy velünk minden ok...
De most már van rendes dokim, legközeleb minden rendben lesz.
egyetértek Armika
azért nem szabad álomvilágban élnünk, ugye, semmi nem tökéletes
de sajnos az nem normális, ha hallok valamit, akkor mindjárt szabályosan aggódok azon, hogy mi van ha én is... mert ez hülyeség! És sajnos vagyunk olyanok, hogy hallunk valamit és ok van ilyen is pont, hanem az agy kattog tovább... na ez már káros!
Szia Jucka
remélem nekem is összejön! ;) Akarom mondani, így lesz, hi :D
Gratula a fiúcskához!
Sziasztok!
Én is egyet értek a cikkel, és veletek. Azonban mégis olvasnom kell. Hiszen alapból felvilágosultnak hittem magam, egészen addig, amíg nem terveztük el, hogy babát szeretnénk. Aztán amikor elkezdtem olvasgatni, rájöttem, hogy semmit nem tudok. Szóval igaz, vannak rossz oldalai is, de ezt nem úgy kell felfogni, hogy én is így fogok járni. Nekem vannak itt a fórumon olyan ismerőseim, akik örültek volna, ha olvastak volna olyanokról, ami velük megtörtént, mert akkor nem vesztettek volna el egy babát, vagy éppen nem hagyták volna, hogy az orvos lerázza a szokásos dumával: ez még teljesen normális.
Szóval ahogy egy éremnek is két oldala van, szerintem semmiben nem lehet nézni csak a jó dolgokat. Igenis a földön kell járni, és vállalni a rosszat is.
Ez olyan, mintha az anyaságnak csak a jó dolgait szeretnénk, és ha a gyerek hisztis, vagy később nevelhetelen, vagy épp nem akar aludni....stb, akkor lepasszolnánk valakinek, miközben ez sem így működik.
Elnézést ha hosszú lett, de a lényeg az, hogy szerintem nem dukhatjuk homokba a fejünket, azt szajkózva hogy minden rendben van velünk. A tényeket kell nézni, és ahogy írtad is, azok azt igazolják, hogy általánosságban 1 éven belül bekövetkezik a gyermekáldás. Ha pedig nem, akkor meg már érdemes egy kivizsgálást tartani.
jajj Istenem, ezt akár én is írhattam volna. Én már amióta hoxázom beképzeltem magamnak, hogy meddő vagyok. Pedig nem is próbálkozunk babával. Arról nem is beszélve, hogy már nem olvasok tönkrement párkapcsolatos fórumokat, mert egyből elkezdek parázni, hogy a miénk is ilyen-olyan véget ér majd...
Hihetetlen, hogy mennyire nem bírom megállni, hogy elolvassam a szomorú dolgokat...
Van már is így??
Sajnos nem egyszerű, cseppet sem. Mondjuk én mindig arra gondolk, egészséges vagyok és nem lesz semmi gondom sem a fogantatással sem a szüléssel. Sokszor elsírom magam ha olyat olvasok ami szomorúan végződik.
Hamarosan mi is szeretnénk babát és próbálok csupa jó dologra gondolni.
köszi :)
valahogy muszáj kordában tartani magunkat, csak szórakozni jönni ide, mert saját magunkat okozunk így kellemetlenséget...
de valahogy nem mindig ilyen egyszerű ugye...
sziasztok!
hát igen szelektálni!
és remélem nálunk is a jó jön!