Fiam barátnőjének az anyukája kioktatott, hogy hogyan kell... (beszélgetős fórum)

Hidd el mi igyekszünk, de tényleg. Csak néha betelik a pohár.

Azt meg végképp nem értem, hogy lehet valaki a saját gyereke ellen. Hogy semmi nem jó amit ez a lány mond, tesz. Értelmes fiatalok, tele tervekkel, álmokkal. Volt hogy nekem is kikerekedtek a szemeim mikor elmondták mit terveznek, de vágjanak bele, max. ha nem úgy alakul, tanulnak a "hibákból". Tanácsot tudunk nekik adni, aztán vagy megfogadják, vagy nem.

Én mindig az vallottam aki az én lányomat szereti azt én is szeretem. Még az anyósát is, pedig isten látja lelkemet szentségtelen egy perszóna. :)

Volt hogy helyre kellett tennem a dolgokat, de akkor sem durván, vagy illetlenül tettem. Ha elfogadjuk a gyerekünk párját akkor annak a retyerutyájával is meg kell próbálni jól kijönni.

🤣🤣

A potenciális menyemnek az fáj a legjobban, hogy az anyukájának semmi nem jó, amit ő csinál.

Tulajdonképpen ez a kutyáról való okoskodás, már az utolsó utáni csepp volt a pohárban. Én nem szólok bele a gyerekek életébe, ha kérnek segítek, ha kérdeznek válaszolok, ha megkérnek megyek. Nem tolom a képükbe magam, nem parancsolok nekik.

Ha szeretik és tisztelik egymást, nekem annál nagyobb öröm nincs. Nem hagyom, hogy bárki ki csesztesse őket. Mégha ha az jelen esetben a lány anyukája is.

Nem volt bölcs döntés elküldeni, én nem lennék büszke magamra.

Miért szítani a feszültséget, ilyen marhaság miatt?

Okos enged....Ha ő csak próbált segíteni, a potenciális menyem miatt, nem küldtem volna sehova az anyját, mert az édesanyja, és fájhat neki, ha megbántják. Én úgy látom egyformák vagytok ti a leendő nászasszonyoddal, boruljatok össze inkább.

Nem is akarom nekik mondani.

Nászasszonnyal meg a kötelezőn kívül igazából nem kell kapcsolatot tartanom tulajdonképpen.

A gyerekek legyenek boldogok.

Mondjuk a "nem bízásnak" sajnos van is alapja. Talán attól tart kiderül, hogy csak nála van gond a kutyával. Nem szereti, az látszik rajta.

Nekünk csak halaink vannak, de én hozzájuk is beszélek mikor etetés van, vagy csak úgy lesem őket az akváriumba.

Bővebben: A fiam és a barátnője elutaztak pár napra, és megkértek minket, hogy vigyázzunk a lány kutyájára. Nagyon édes kis kutya, sokszor van nálunk, igaz, így több napra még nem volt, de most itt van, és nagyon imádjuk. Mint kiderült, azért nem a lány szülei vigyáznak rá, mert össze-vissza etetik, kizárják a házból stb. Nálunk meg tök jól érzi magát ez a kis bóbita.

Ma felhívott anyuka, hogy ne gondoljam hogy olyan könnyű bánni ezzel a kis állattal, mert nagyon öntörvényű, nem lehet neki parancsolni. Össze piszkít a lakásban mindent, egész nap csak enne, ha ők leülnek enni, addig nem hagyja békén őket amíg nem adnak neki egy falatot az ételből. Na itt elpattant az agyam, mondtam neki, nálunk tök jól viselkedik a kutya, játszik, ugrál, ugat, mint minden más normális kutya. Nem sz@rja össze a lakást, mert ki van engedve az udvarra. Nem ugrál az asztalnál, okosan lefekszik és várja amíg végzünk az evéssel.

Foglalkozni kell vele ennyire egyszerű. Ja és betartani a szabályokat, amiket a gazdája megtanított neki. Na, neki ez nem megy. Ő mindenkinél jobban ért az állatokhoz is...