Férfi hiszti, vagy csak indulat? (beszélgetés)

Igen, ez valóban elgondolkodtató..

Azt már elég régen észre vettem, hogy a volt férjem mindig csak a családtagjaival orditozott. velem, az anyjával, a testvérével, a gyerekeivel. Igen, ez nekem is feltúnt. Idegenekkel szemben mindig kedves, nyájas, szeretetre méltő és segitőkész volt. Ezért megtévesztő, s ezért a váláskor nem akarták elhinni, hogy külön megyünk, (sőt, engem okoltak, hogy nem becsültem meg őt, holott pont forditva volt a helyzet, csak épp a valőságot nem látták) mert mások előtt nem orditozott velünk, mindig csak otthon, vagy olyan helyen, ahol mások nem voltak. Érdekes dolog ez..

Nem erre gondoltam .

De ezt most gondold végig .

Az ordítozós emberünk

Volt e már FŐNÖKÉRE olyan dühös hogy ordított volna vele. Mert flegma bunkó sértő volt vele . ? Vagy olyan emberre akivel szemben nem tehette meg hogy kiabáljon vele ?

Ha igen és mégsem üvöltött vajon miért nem ?

Mert alárendelt szerepben van .

Egy ilyen helyzetben ha tudja kontrollálni a dühöt. . A családtagjával miért nem ?

Mert velük úgy gondolja megteheti. Lehet változtatni a viselkedésen ha akar.... De nem könnyen tanulható meg

Nem pontosan írtam:persze,mindkettő direkt van.

Csak az egyik bántani akar másokat,a másik meg csak a feszültségét vezeti le,bántási szándék nélkül.

Szerintem aki nem direkt csinálja is direkt . Értem ezalatt ,hogy bár a viselkedés hozott (akár milyen rossz is) ez megnyugtatja . Tehát tudatosan ordítva próbálja magát nyugtatni.

Ezen kell segíteni hogy találjon valamit ami hasonló feszült helyzetben csillapítja a dühét.

Jópofa:D

és nagyon kulturált,toleráns megoldás.

Nálunk is jobb lett volna, ha a tárgyakkal orditozott volna. :) Az talán nem viselt volna meg annyira.

Volt egy ismerősöm, aki a férjét lemagázta akkor, amikor mérges volt rá. Magázódva, de normálisan beszélt hozzá. A kutyát is magázta olyankor, ha a kutya nem úgy viselkedett ahogy ő akarta, vagy rosszalkodott. :) Megkérdezete a kutyától: " Maga meg mit csinál? Jőjjön ide hozzám! Hogy képzeli, hogy kimegy az útra? Hányszor mondjam magának, hogy ezt nem lehet? Hallja?? " Jópofa is volt ugyanakkor. Bár az én volt férjem is inkáb bezt tette volna..

Biztosan ez a gyakoribb,ami veled történt.

Én másmilyent is láttam,ezért írtam róla.

Hátha Brigodásnak szerencséje van,és az ő férje az utóbbi kategóriába tartozik.

(az exeméknél a tárgyakkal üvöltöttek csak,nagyon ritka volt,ha vki a másikhoz haragosan szólt.A szülőknél ez biztos elfojtás volt,mert nem szerették egymást,csak a gyerekek előtt tartani akarták a látszatot.De az öntözőkanna,meg a lépcsőfeljáró kapott eleget..meg szétrugdalt cipők,mert útban vannak..becsapdosott ajtók...ilyesmi.)

Te arról az emberről beszélsz,aki direkt csinálja.

Van olyan is,aki ezt tanulta,ebben nőtt fel,hogy ez normális,ezt látta a szüleitől is,és szabad(a szülei nem nevelték meg,hogy kontrollálja magát,ha emberek között van)ezt csinálnia(az exem pl.ilyen volt).Azt még lehet jobb belátásra bírni,hogy ne rongálja ezzel a viselkedéssel a szerettei életét.

"Üvölts akkor,mikor nincs senki a közeledben,ha már nem bírod ki.."

Nem akkor fog. Szerintem épp azért üvölt a másik jelenlétében, hogy a másikban félelmet gerjesszen és ezzel valamiféle hatalmat és elismerést szerezzen magának. A félelem megalázkodást, meghunyászkodást vált ki az emberből, és aki ordít a másikkal vagy annak jelenlétében teszi, az egyfajta felsőbbrendűségét próbálja igy megmutatni. Szerintem. (tapasztalat, sajnos.. )

De azt előre tudod,hogy megint meg fogsz ijedni.

Nagyítsd fel kicsit a jelenséget(én megijedni sem szeretek,mert felugrik a vérnyomásom,és leizzadok),vagy csak gondolj bele mélyebben,hogy ez valójában mennyire rossz,és hova vezethet.(én attól is tartanák,hogy megüthet,hiszen a dühét veletek szemben is kifejezi.)

Megmondhatod neki,hogy ezt ÉRZED,és nem szeretnéd,ha idáig fajulnának a dolgok,és azt,hogy egyszerűen rosszul érzed a magad a közelében fizikailag és lelkileg is,ha ordít.

Jogod van ahhoz,hogy emberi módon beszéljenek veled.

Még ha a természete is,az nem mentség:tanulja meg kontrollálni,menjen az udvarra,vagy a fürdőszobába üvölteni.

Az exem is ordítozós volt,de soha nem emberekkel,hanem a tárgyakat üvöltött le. Pl.asztalosmunkát is végzett,de építkezésnél is..szóval volt elég dühítő tényező,amiért felkaphatta a vizet.

Rossz volt hallgatni..Beletelt pár évbe,mire rájöttem,hogy emiatt valahogy félek tőle,és anyukám is,akivel akkor együtt laktunk.Én ésszel felfogtam,hogy nem ellenem szól,de anyukám szegény nem tudott ilyen különbséget tenni,hanem mindig megrémült tőle.És még pár év eltelt,mire elolvastam Thomas Gordon könyvét,amiben az én-kommunikációról is írtak,és akkor meg tudtam fogalmazni: "nekem nagyon rossz,ha ordítani hallak,hiába tudom,hogy nem velem csinálod.Emlékeztet az apámra,úgyhogy zsigerekig bennem van a félelem,ha valaki üvölt mellettem.Ez nekem nagyon rossz,de neked is:mert hiába nem vagy ellenem,az érzéseim,az ösztöneim azt mondják:menekülnöm kell ennek az embernek a közeléből.Ezt pedig,gondolom,nem akarod.Üvölts akkor,mikor nincs senki a közeledben,ha már nem bírod ki.."

Tudjátok, épp a napokban kezdtem bele egy nagyon jó könyvbe Gary Chapman írta "A szerelem pszichológiája" címmel és tulajdonképpen a Szeretetnyelvekről van szó benne (szerintem a cím nem pont találó). Nagyon jó kis példákat hoz fel benne, hogy mit tehetnek meg egymásért a házastársak/élettársak/stb (mert nem csak férfi-nő kapcsolatában lehet alkalmazni - természetesen nem hipp-hoppra változnak meg általa az emberek, tenni is kell érte, hogy jobb legyen egy kapcsolat és mindkét félnek meg kell tanulnia a másik szeretetnyelvét, hogy a szerelem elmúltával is működőképes legyen a kapcsolat.

Ez egy elég jó megoldás lehet a mi problémánkra is.

A szomszéd ember hogy mit csinál meg mit nem otthon az engem hidegen hagy :) Őt neveljék az otthoniak .

Az én emberem meg ne csak jogait hanem a kötelességeit is gyakorolja .

De mint mondtam ez ha elvan látva akkor királyfi sora lehet .

Ez sajnos így van . Ki hogy szocializálódik .

Persze meg lehet tanulni más viselkedési formát . de ez nem megy csak úgy varázs ütésre . Kell egy ellenpélda ami hatására magától látja az ember hogy lehet ezt jobban máshogy csinálni. És még akkor is ha már látja is meg kell tanulni hogyan viselkedjünk helyesen.

És amíg ez nem következik be addig marad a hozott viselkedési forma :(

Ezt tapasztalatból mondom . Én is belefutok a szüleim "hibáiba" .És utólag jövök rá .......