Féltékenyek rám az új munkahelyemen, mit tegyek? (beszélgetős fórum)
Miért fordulnának ellened, ne legyél paranoid. Nyugi, ne vonzd be.
Azt mondod nyáron kezdtél, szeptember eleje van, 3 hónap, talán még a próbaidőn sem vagy túl.
Ha tényleg ennyire jó vagy a területeden örülj neki és légy szerény. Én vezető vagyok, biztos nem mondanék olyat egy csapatban 3 hónap után a többieknek, hogy te vagy etalon. Kicsit nem lenne elegáns és etikus sem a többiekkel szemben.
Nos...további sikereket és több kollegalitást, lojalitást az ezer éve ott dolgozó 40-es nőkkel, szükséged lehet még a tapasztalataikra, segítségükre:)
Láttam már ezt-azt, elég sok emberrel találkoztam, sok közegben megfordultam szerencsére.
40-es, 50-es nők között elég sok "áspiskígyó" van. Akinek nem inge ne vegye magára, de felfelé nyalnak, lefelé taposnak, mindent maguknak akarnak, az egójuk akkora mint a luftballon. Kétszínűek, méregkavarók, féltékenyek, bosszúállók.
Mindig közel akarnak kerülni a húsosfazékhoz, és többnyire a tehetségtelenségüket próbálják ezzel a teperéssel kompenzálni.
Ismertem egy párat, olyan hülyék voltak mint a segg, emberileg egy rakás szar, hogy magyarul fejezzem ki magam.
A fiatalabbakat, tehetségesebbeket, csinosabbakat többnyire burkoltan gyűlölték.
Nem veszem sehonnan. Azt írtam, lehet. :)
Még nem létező problémán rágódsz. Védd meg magad, senki más nem fog! :)
Ezt meg már honnan veszed? ;)
Azt nem írtam, hogy nincs mivel foglalkozniuk. A más külsejével való foglalkozást értettem.
Lehet, hogy egy kicsit lenéző a stílusa a fórumindítónak, ami gondolom látszik rajta. ;)
Ez így van. Erre készülök, amit mondasz, kedvesnek lenni, beszélgetni, segíteni, ha megkérnek vmire. Ennek ellenére betámadhatnak, és erre az eshetőségre szeretnék felkészülni. Tegyük fel, hogy nyíltan ellenem fordulnak, ez esetben mit tegyek?
Nem vagyok szingli, de az merült fel bennem, honnan tudhatod, hogy nincs mivel foglalkozniuk? Ezer értelmes dologgal is tölthetik a napjaikat.
Ha gyűlölnek, így is - úgyis gyűlölni fognak. Azért fognak kommunikálni veled, hogy ellened fordítsák a dolgokat az alapján, amit tudnak. Mégegyszer mondom, ha ellenségként tekintenek rád!
Teljesen profán dolgokról beszélgess velük, ne avatsd be őket a magánéletedbe, kerülj mindennemü intim kommunikációt, véleményformálást. Amit lehet és fontos, azt tartsd meg magadnak. Nem egyszerű, de idővel megszokja az ember.
Ha látod hogy megbékélnek, akkor lehetsz nyíltabb, de addig légy résen.
A nőknél nem lehet tudni meddig tart a féltékenység, a rivalizálás és a bosszú. Bár már az első találkozásnál általában eldől hogy ki-kivel van.
Az idősebb korosztály nagyon gonosz tud lenni, mert tudja hogy ő neki nehezebb, így az egója minden trükkjét beveti a "túlélés" érdekében. Többnyire fiatalabb, csinosabb, sikeresebb nőtársai az ádozatok. Mint a szappanoperában. Kavarják a szart. Fent akarnak maradni.
Ez a probléma akkor is fennáll, ha családjuk van. :)
Én csak azért írtam a külsőt, mert ők szinglik, tehát nincs meg otthon, amire vágynak, hajlamosak a mással való foglalkozásra. :) Letojnám én őket, de konfliktuskerülő vagyok, és semmi kedvem, hogy pletykákat terjesszenek rólam.
Én elgondolkodnék azon, hogy engem miért nem dícsértek meg évekig. Ezeket a helyzeteket meg amúgy sem kell mérgesíteni, mert megteszik maguktól, egymás között.
Én egy hete jártam így. Bár a külsőm másodlagos volt ebben a szituban, meg amúgy is. Léptem egy szintet, ami a régieknek nem tetszett, mivel csak egy hónapos vagyok. Én úgy vagyok vele, hogy bevehetik. Nekik is volt lehetőségük. Már nem köszönnek, de nem is érdekel. A munkámat megcsinálom, és a főnököm is kb így vele. Az elvárásoknak megfelelek (ügyelek is rá) úgyhogy gond egy szál se. Sz*rd le őket! ;)
Legyél jóban velük, normális. :) Ennyiből nem tűnik úgy, hogy féltékenyek lennének rád, és "neked annyi". Neked sem esne jól, ha régóta dolgoznál egy munkahelyen, jön egy új ember, akit agyondicsér a főnök, mintha évekig nem tettél volna meg te is sok mindent. Ez elmúlik hamar, ha nem mérgesíted ellenségeskedéssel a dolgot.
Emberi (női) tulajdonság. Légy velük jó, kedves, és segítőkész! Ha méltó vagy rá, idővel elfogadnak, megszeretnek.
Bekerültem egy új munkahelyre a nyáron. A főnökeim, akik egyébként nők, máris nagyon meg vannak velem elégedve, kikiáltottak a munkáim alapján "etalonnak", akitől mindenkinek tanulnia kellene. Viszont néhány, már ezer éve ott dolgozó 40-es nőnek, akik ráadásul szinglik is, ez nem tetszik. Én huszonéves vagyok, és a külsőm se elhanyagolható tényező... Egyelőre várakozó állásponton vannak, tartanak tőlem, tapogatózni próbálnak, de úgy érzem, ha találnak rajtam fogást, nekem annyi. Nem vagyok egy nyalógép, de nem ártana jóban lenni velük. Mit tudok tenni?
További ajánlott fórumok: