Félsz a haláltól? (beszélgetős fórum)

Szia, örülök hogy megérintett, annál is inkább vagyok magamra "büszke", mert én amit írtam, úgy írtam, hogy semmit sem olvastam sehonnan, nem is ismertem akkor még ilyen könyveket, ezek mind az én puszta érzéseim, mindenféle "mellékzönge" nélkül.

Szeretném ha még írnál, érdekelnének a gondolataid!!!!

Üdv: Fáni

Megy, ha el tudom küldeni ( informatikai tudásom nulla) de ne számíts valami nagy durranásra mert nem vagyok író....az eleje, ami jobban érdekelhet, az egy kicsit "misztikusabb".

Arra kérlek, hogy miután elolvastad, őszintén írd meg a gondolataidat illetve az érzéseidet nekem, jó?

Én most elküldöm és kilépek, reggel leszek legközelebb.

Ja és szívesen, örülök ha valakit érdekel.

Megírtam én ezt anno egy kis "novella-félében", ha tényleg érdekel, elküldeném az e-mail címedre.

Úgy jó lenne ??????

Nem tudtam délután többet írni,de nagyon érdekes volt nekem amit leírtál.Összecseng a könyvben olvasottal, ott is van szó dudolásról.Hú ez nagyon különleges átélés, én még csak olvastam ilyesmiről,de hittem is meg nem is,még soha nem beszéltem olyan emberrel aki ilyet átélt.Az Apukámmal nagyon erős lelki kapcsolatban voltunk, mert egyformán gondolkodtunk,őt is érdekelték ezek a dolgok, mikor Anyukám meghalt ő is már súlyos beteg volt és sokat beszéltünk arról,hogy úgy vár valami jelet Anyutól, de semmi nem történt.A könyv

azért különleges, mert ez az orvos hipnozisban olyan állapotba viszi a pácienst,ahol ujra átéli az utolsó távozását és az utána következő eseményeket.Ugy gondolom ez egy csoda hogy az utolsó félévben a sors a kezünkbe adta.Apukám az interneten rendelte, tul sokat nem tudott róla,a tartalom alapján lehetett volna olyan is mint bármelyik hasonló írás.Apu nem félt, csak sokat szenvedett.Most ugy gondolom én sem félek,mert a könyv meggyőzött hogy olyan érzés mint a hazatérés.Inkább az oda vezető uttól félek, ugyhogy mindent megteszek hogy elkerüljem a betegségeket.Talán azért van félelmed,mert bár a lelkeddel érzed hogy jó vár rád, az agyad ezt nem fogadja el és így tiltakozik.Én az utolsó álmommal vagyok így, Apukám megsimogatta az arcom, láttam a kezét és bár ngyon jó érzés volt az atyai simogatás,még amikor felébredtem rá akkor is az a kellemes öröm járt át,aztán ahogy az agyam felfogta milyen kézzel simitotta meg az arcom,azt gondoltam ilyet soha többet nem akarok álmodni.

Utána néztem, azaz megkerestem a fórumot, és érdekes dolgokat olvastam.

Magam egyelőre nem foglalkozom ilyen fajta irodalom olvasásával, pedig valamennyire hinnék benne, talán csak azért kerülöm, mert valami módon félelmet kelt bennem , de nem tudom megmagyarázni hogy mi az, ami riaszt, és azt sem, hogy miért...

Nagyon szívesen , akit érdekel, annak mesélni tudnám ezt napokig....

Csak az a baj, hogy sokan vagy nem hiszik, vagy tiszta hülyének néznek miatta, ezért újabban inkább hallgatok. Nem szeretnék semmilyen negatív hullámverést gerjeszteni, abból már elég volt legutóbb.

Bocsánat, nem akartalak megbántani, csak kaptam itt már annyi "hideget" hogy újabban óvatos vagyok, talán túlzottan is....

Hogy mit éreztem? Hát azt, hogy egy nagyon jó Valami ( aki nem ember alak volt, leginkább csak egy érzés, én SEMMINEK neveztem el) a karjába vesz, betakar, dúdolgat és ringat, hogy ne reszkessek a vérvesztéstől, és hogy ne féljek...és vitt volna magával, ezt nem konkrétan tudtam, csak inkább olyan volt mint egy lebegős álom, egy érzés, de nagyon nagyon töményen jó volt, és euforikus örömmel hagytam magam hogy vigyen ahová csak akar, mert éreztette velem hogy nem kell félnem, és hogy jót akar nekem.

Nem tudom mennyi idő telt el, mert 2 óra vérzés után találtak meg, és eleinte még magamnál voltam teljesen, csak nem tudtam szólni, mert senki nem volt a közelben aki segíthetett volna. :(

Sajnos mire elvitt volna ez a jó kis SEMMI-m, addigra megleltek az orvosok, és erőszakkal "kitéptek" a karjából----nem akartam jönni, pedig csak 27 éves voltam, és akkor szültem a harmadik gyerekemet,akinek még nem is láttam a kis pofiját, mégis mentem volna el SEMMIVEl oda Őhozzá, annyira jó volt és megnyugtató és békés és harmonikus.

Ezt nehéz szavakban elmondani, mert csak érzések, amikre nincsenek jó szavak.

De sose fogom elfeledni, és bármikor mennék most is ha füttyentene értem. Ám nem füttyent sajnos. :(

Szia, bocs, csak most jutottam ide hogy megnézzem a válaszodat.

Akkor Te is tudod amit én, és mi talán ezért sem félünk...:)

Látod, ennyivel is "gazdagabbak" vagyunk, mint a többiek.

Én egyébként nagyon örülök és hálás vagyok a sorsnak hogy megengedte azt a kis bekukkolást akkor és ott.

Előtte ugyanis rettegtem az elmúlástól, a haláltól, mert azt hittem, fáj.

Azóta viszont úgy vagyok, hogy akár ebben a pillanatban is mennék Vele, ha füttyentene.

Én 49 éves leszek,volt egy-két dolog az életemben,és van most is ami fejtörést okoz /eü.probléma/,korosztályomból is mentek már el páran személyes jó ismerőseim.De az élet az életről szól, ne tápláld magadban ezeket a félelmeket,bennem is fel-fel törnek,de akkor mindig keresek valami pozitív dolgot ami eltereli a figyelmemet.Az öregedéstől még messze vagy,ha a neved mellett a szám az életkorodat jelöli,az saját tapasztalatom alapján 45 év után érezhető,de az is lehet hogy később ha valaki eléggé tud magára figyelni.Az én energiámat más dolgok elvitték.De most mindent megteszek hogy lassítsak a folyamaton.És az élet így 49 évesen picit más mint 32 évesen, de most is nagyon klassz

Szóval dobd félre a borús gondolatokat.A haláltól most ugy gondolom nem félek,ha odakerülök lehet hogy fogok? Ki tudja.Nem rágódom rajta.Élvezem az életet,örülök hogy láthatom ezt a sok szépséget ami körülvesz.

Szia :)

Nekem a vesémmel volt gond 2 hétig nem voltam magamnál,legalábbis az orvos szerint...

Azt nem tudták megmagyarázni honnan tudok mindent ami körülöttem zajlott.

Mindent elmeséltem nekik , ahogy csöveket dugtak belém,lélegeztettek,Azt is ahogy a kistanuló doki hogy figyelt mit mondott..

Én sem tudom megmagarázni,csak egyszerüen olyan mintha láttam volna mindent..

És a nyugalom amit éreztem ... a Báttyám ahogy ordított a folyosón behallatszott..Talán az zavart meg és azért vagyok itt.

Velem is 92 .ben tőrtént.. februárban...

Ki tudja mi van oda át :) ????

Ettől csak jobb ..

:))))))

Egye fene, tegezhetsz, bár éppenséggel szólíthatnál "öreganyámnak" is, ahogy így elnézlek Lányom....:))))

No de komolyra fordítva a bötűim sorát, én egy orvosi műhiba kapcsán szemeztem Őkelmével még 92 májusában, és nem hogy nem féltem, de azóta is visszavágyok oda, amit akkor és ott sikerült "megkukkolnom" arra a pár pillanatra, amennyit engedélyezett nékem a Sors.

Sajna csupán tényleg pár pillanatnyi ízelítő volt,ám feledni azóta se bírom, annyira szép és harmonikus és megnyugtató és békés érzés volt amit akkor és ott megtapasztaltam.

Kár hogy visszahoztak. :(

És Te hogy szemeztél Véle, ha megkérdezhetem?????

Jöhet priviben is, ha itt nem szeretnéd...

Én is örülök hogy örülsz hogy itt vagyok, viszont kívánom...:)))))))

:) Akkor hát a szépeké a világ :))))

baleset vagy betegség volt a szemezés oka????

Akkor Te féltél ??

(ugye nem baj,ha tegeződünk ?Végülis úgylátom mind ketten éppen 18 évesek vagyunk :)) .. )

Örülök ,hogy itt vagy :))

Jó a jelmezed .. Ha a halál meglátna hanyatt homlok menekülne :)

nekem nem kell jelmez ,egyszer már szemeztem vele,akkor nem bántott..

lehet,hogy csúnya vagyok :))))))

én jobban félek az élettől...

Az jobban tud fájni.