Felelőtlenség 8 hónap ismeretség után valakivel gyereket tervezni (beszélgetős fórum)

biztos vannak ilyen példák is,mint amit írtál,hogy kislány stb...de csak egy jó példa...

az én párom elvált 2 gyermekes (lassan3) családapa.

igaz,hogy elvált,de volt feleségével is nagyon jó viszonyban maradt,nem volt az mikor eljött,hogy ez az enyém ez a tiéd,természetesen közös a ház de mindent otthagyott a volt feleségnek,meg a gyerekeknek.a gyerekek imádnak nálunk aludni elvileg 2 hetente kellene jönniük de szinte hetente jönnek és nem csak hétvégekre hanem van hogy hetekig maradnak...nincsenek elhanyagolva attól függetlenül,hogy az anyukájuk és az apukájuk már nem él együtt...és elmondhatom engem is bírnak...nekem ez egy tök jó példa mert nagyon jó apuka szerintem.ez apa függő is,hogy ha elválik valaki akkor a gyerekétől is megválik e vagy sem

Én is elmondtam a véleményem. Szerintem az normális, hogy mindenáron kitartasz amellett, akihez hozzámentél és minden esetben a szeretetre és békességre törekszel. Én nem bízok az élettársi viszonyban, ne haragudjon meg senki de az a nő részéről nem más mint ingyen cselédkedés. Én nem főzök, nem mosok senkire, aki nem szeret annyira, hogy elvegyen, nem hogy gyereket szülni neki. Természetesen mindenki úgy csinálja ahogy akarja, de én így látom. Nem biztos, hogy igazam van.

És ha egy gyermek szemszögéből nézed a dolgokat akkor jösz rá, hogy míg manapság olyan könnyen veszik a válást egy gyerek nagyon megsínyli:

A férjem műhelyébe betért egy 3 évesforma kislány az apukájával, én a kisbabámmal arra szédelgőztem. Kérdem a kislányt: Szeretnél egy ilyen kistesót?. A lány összehúzta a szemöldökét nem válaszolt. Én hülye tovább faggattam, nem szeretnél miért nem szeretnél, stb stb. Végül a kislány kibökte. Ha Maritól(más név volt) lenne akkor apa engem is kidobna mint anyát.

Szörnyű volt.

tudom,hogy nem te írtad,nem is a tiedére írtam...mind1 már bonyolult...

köszönjük szépen meglesz,nektek is hasonló jókat kívánok!

Nem és én nem is állítottam, hogy felelőtlenség lenne, ha nem házasodnak össze!

Abban egyetértek, hogy akár házassággal, akár anélkül, felelősséggel tartozunk a gyerekünkért és szerintem a kapcsolatért is.

Nektek pedig gratulálok a babához, jó egészséget kívánok és sok boldogságot! :)

Szerintem egyáltalán nem. 8 hónap az nem olyan kevés.

Tapasztalatom szerint egyébként gyakoribb a válás olyan párok között, akik 8-10-sok év után házasodtak mégis össze.

A sors útjai kiszámíthatatlanok. :)

Gyorsan leszögezem, hogy nekem semmi bajom az élettársi viszonnyal, sőt. Nálunk is inkább a férjem szorgalmazta az esküvőt!

De örülök neki hogy elvett! :D

A házasság kicsit többet jelent annál, hogy az apa nevére kerül a gyerek. Ne történjen meg, de ha netán a társ elhalálozik még özvegyi nyugdíj sem jár, meg egyátalán az öröklés is sokkal bonyolultabb, még ha van élettársi szerződés akkor is.

Szóval leginkább jogi előnyei lehetnek.

Hosszabb együttélés után már akkor is bonyolult az szétválás és osztozkodás, ha nem voltak házasok.

Ahogy már többen írták,szerintem sem az időtől függ.

Mi 2008 januárban jöttünk össze,áprilisban összeköltöztünk(már a baba is szóbakerült),2010 januárban született meg végül a kisfiunk,mert picit várnunk kellett még vele :)

Egyik unokatestvérem 10év együttlét és eljegyzés után szakított a párjával,másik unokatesóm 15 év házasság és 2 gyerek után.Semmire sincs garancia.

Ha 10 év után vágtok bele a gyermekvállalásba is előfordulhat hogy akár 1 év múlva már nem lesztek együtt.

Ebben igazad van, de a házasság sem garancia manapság, mikor az emberek olyan könnyedén válnak!

Ahogy én is, igaz pont azért, mert láttam, hogy ide nem szeretnék gyereket. hosszú a sztori és kábé ott kezdődött a hanyatlás, hogy esküvő előtt egy héttel váratlanul az orrom alá dugtak egy házassági szerződést, amiben elképesztő dolgok voltak, pl. lista, hogy mi kié, még a villanyborotva is leltárba lett véve.

Kösz a bizalmat...

Szóval ezzel kezdődött, de ez most nem tartozik a témához, bocsi a kitéréshez!

Én azt hiszem csak akkor szabad gyereket vállalni, ha biztos vagy annyira abban amit érzel, hogy elhidd, hogy az a dolog egy életre szól. Persze házasodni is lehet felelőtlenül, de a normális az lenne, ha az amire felesküdünk azt minden erőnkkel be is tartanánk.

Egy gyermeknek kell a családi biztonság, mert ha a szülők elhagyják egymást, mi a garancia egy gyereknek arra, hogy őt nem fogják.

Az is igaz..az ember könnyen megégetheti magát.:(

De így nem hiszem, hogy jó lehet élni....

Arra nincs semmi garancia, hogy a férfi örökre megmarad olyannak, mint abban az adott időszakban. Mindenki változik, de reméljük, csak jó irányba.:-D

Nem azért írtam. Szerintem ez érthető is.

Hanem az elkövetkezendőkre. Mert valóban, ha nem ismerjük ki előtte a párunkat, és utána jönnek elő a rigolyái, lehetnek problémák. Tisztelet a kivételnek, mert az mindig van.

Isten ments, hogy elvegyem bárkinek is a kedvét. Sajnos csak nekem rossz tapasztalataim vannak, saját és környezet szempontjából is.

Nem az idő a lényeg szerintem sem, hanem, hogy mennyire tudjátok egymást elfogadni.

Anyukámék 3 hónap után házasodtak össze, 4-en vagyunk tesók, ma is együtt vannak '77-től.

Én a férjemmel 9 hónap után hoztuk össze az első kincsünket, már három van.:) Esküvő várandósan volt, 20 hetesen (de csak azért, mert tesómnak nem lehetett elvileg gyermeke, és szétmentek a férjével...mi nem akartunk így járni, úgyhogy a gyerekkel próbálkoztunk előbb).

Ja, és 9 hónap együttjárás után még mindig nagyszerű döntésnek érezzük, hogy bevállaltuk a gyermeket!