Félek a szerelemtől! Éreztél már Te is így?:) (beszélgetős fórum)
Nem tudom. Tény, hogy ha az ember szimpatizál valakivel, akkor hajlamos őt olyan tulajdonságokkal felruházni, belegondolni, ami esetleg valójában meg sincs benne. Ettől még nem jelenti, hogy ha valóban megismernéd őt közelebbről, törvényszerű, hogy csalódást okozzon, de benne van a pakliban.
Egyébként miért nincs erre lehetőség? (Mármint az ismerkedésre.) Foglalt? Vagy "egyéb körülmények" nem teszik lehetővé?
Hát igen, de attól tartok nekem tényleg csak remény lesz :D
Most mondjátok meg, miért cseszem el mindig a helyzetet a nagy vakságomban, reménykedésemben? Valamivel mindig sikerül, valamiért nálam ez törvényszerű... Annyira akarom, hogy minden másként sül el, ez a baj :S Megpróbálom kontrollálni már.
Az meg hogy mással lehet csak felejteni, azzal az a gond, hogy egyikből megyek a másikba. Néha jobb lenne a lelki nyugalom, de olyankor mikor kéne, biztos hogy nincs meg.
:)) ... nem ő volt a Valaki... vagy neki nem Te voltál a Valaki...
Nos, ami nekem beválik... mindig leírom, de szerintem rajtam kívül senki nem tudja alkalmazni. Szóval... nem jött össze... nem voltatok egy fejlettségi szinten... vagy bármi miatt... (tökmindegy), de ma... február 5-e van... és 2011. és egy év múlva más nap lesz és két év múlva megint más... élj, tanult, fejlődj... és ki tudja... ugye ekkor kezd el működni a vonzás törvénye, ha valóban őt kell bevonzanod, de vajon valóban őt? . ;))
Nem tudom sajnos pik-pak elfelejteni, de majd idővel...
Abban reménykedem, hogy olyanba szeretek egyszer bele, aki majd ugyan így érez irántam.
Ha ő nem szeret miért kinzod magad?
Új vok itt. Szia. Válasz?
Féltem, de megint sikerült és lassan egy éve tart, de viszonzatlan a dolog, ennek ellenére nehezen akartam elfogadni, hogy fejre állhatok akkor sem lesz semmi, de így sem múlt még el, csak bele törődtem.
Pont ettől féltem, hogy megint hoppon maradok, így is lett, bár már megszoktam... :)
Sajnos nem ismerem túlzottan, de mégis... tudtán kívül segített nekem meglelnem a helyes utat, célt leltem és leszoktam a káros szenvedélyekről is. :) Tudtán kívül azért, mert 3 szónál többet nem igen beszéltem vele.
Úgy szeretem Őt, akkor is ha Ő engem nem.
"Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk, gyűlölni tudni, hogy újból szeressünk.
Kell tudni zokogni meg sírni, valakit megunni, aztán visszahívni…
Csalódni százszor, csalódni ezerszer…
hogy boldogok lehessünk egyetlen egyszer!"
Miért kéne ellene küzdened?!
Amíg küzdesz, addig a jó dolgoktól fosztod meg magad, amiket élvezhetnél is addig, amíg tart. A csalódás lehetősége mindig benne van a pakliban, de ha mindenhez így állnánk hozzá, akkor sosem lenne részünk élményekben, érzésekben, boldogságban.
Te a csalódástól félsz, nem a szerelemtől.
Azért az nem ugyanaz!:D
Igen :)
Én inkább félek újra és újra megbízni valakiben. Ez egyre hosszabb időt vesz igénybe nálam.
Fél éve megismertem valakit, 3 hónapja együtt vagyunk. Most kezdem úgy érezni, hogy lassan, de biztosan teljesen beleszerelmesedek.
Viszont nagyon félek ettől az egésztől. Már attól is „végem” van, hogy elkezdett hiányozni. Az egészben az a furcsa, hogy tökéletes minden, éppen ezért nagyon félek ettől az egésztől, félek a csalódástól, hogy mi van akkor, ha „felébredek”.
Tudom, hogy így nem lehet hozzáállni, de igazából nem tudom mit tegyek. Hagyjam, hogy minden jót kihozzon belőlem (érzéseket, gondolatokat) vagy még küzdjek ezek ellen egy ideig..?!?!?
Valaki volt már hasonló „helyzetben”?