Ezotéria és paraklub (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Hát igen. Erre a kapcsolatra keservesen megfizettem.
De majd a következő majd jobb lesz. ^^
Szia!
Hááát itt csak az a gond hogy szinte mindig pozitívan gondolkodok csak néha van olyan mélypontom hogy elszakad a pozitív gondolkodási fonál is tiszta negatív vagyok... Érdekes mert csak 2 éve van az hogy bárhol és bármikor el tudom sírni magam. >.< A volt barátom nagyon kikészítette az idegeimet. De míg ki nem készített addig 5 vagy 6 éves korom óta szinte csak titokban sírtam... De azt is nagyon ritkán...
Norelia.
Önbizalmat pozitív gondolkodású emberektől tanulhatsz. Ha meg tanulsz pozitívan gondolkodni akkor minden sikerülni fog neked.
A balesetekről jut eszembe, néha csak úgy elfelejtek dolgokat néha meg csak rám jön a sírhatnék pedig semmi nem történik. Valamikor annyira nagy síró roham jön rám, hogy órákig nem tudom abbahagyni.
Én arra gyanakszom olyankor valami haláleset történhetett valahol. Habár nem tudom...
Egyik ilyen kirohanásom után egy bálnát találtak egy parton valahol, olvastam valamelyik oldalon. Nem tudom milyen kapcsolat lehet közöttem és az élőlények között. De szerintem mindenesetre érdekes.
Hűha nos sziasztok!
Aszem egyszerre reagálok mindenkinek xD
Hát az úgy volt, hogy nekem volt egy ilyen tacskó keverék kutyusom még olyan 5 éves voltam mikor megszületett. Állandóan csak vele játszottam, és fogócskáztam mondhatni olyan kb korombeli szellemekkel. ^^ Mikor 6 éves lettem el kellett költöznünk, persze én nagyon szerettem a házat, és tisztán emlékszem, hogy mikor eljöttünk meg is öleltem, hogy elbúcsúzzak. Én akkor nem tehettem semmi elköltöztünk 2 hétig megmaradt a kutyusom és az anyuja is, aztán elszöktek, de visszajöttek faterom bezárta őket a pincébe. Persze én oda nem mehettem be, aztán mikor egy nap hazajöttem az oviból már sehol se voltak. Azóta se tudom mit csinált velük, persze azt mondták hogy elszöktek. Nem hatotta meg a szüleimet hogy két héten keresztül sírtam utánuk, teljesen magamba fordultam szinte azóta semmit nem beszélek velük. Alig tudnak valamit is rólam. Azóta soha nem mertem beszélni idegenekkel az iskolai tanulmányaim is szépen romlottak, 4.-kben olyannyira beteges voltam hogy fél évig hiányoztam és az ofőm nem akart 5.be engedni. Ezekben az időkben néztem úgy magam körül nagyon szét. Olyan 10 éves korom ig nemigazán vettem észre sok mindent. Akkoriban jött hozzám ez a kutyus is. Teljesen hasonlít arra a kutyusra akit elszakítottak tőlem. Látni nem mindig látom, csak nagyon ritkán és akkor is csak néhány másodpercre. Szellemekkel annyit, inkább érzem őket, de volt olyan mikor iszonyú rosszul éreztem magam, hát kb 39,5 fokos lázam volt feküdtem az ágyban és valaki leült az ágyam szélére persze látni nem láttam semmit csak hogy a takaró lenyomódott. Valamit hallottam is de mivel a fájdalmaim nagyok voltak nem tudtam rá odafigyelni.
Olyan is volt mikor beleszerettem egy sztárba úgy 5-6 éve. Szabájosan valaki befeküdt mellém az ágyba esténként.
egyik este valamelyik nyáron a teraszon aludtam, mert olyan jó idők voltak esténként. Valaki a nevemen szólított, de senkit se láttam, persze érezni éreztem, de meg ijedtem és lefeküdtem. Aztán olyat álmodtam, mindha engem Norelia Black-nek hívnának és mondhatni azóta használom ezt a nevet.
A külsőmmel szinte semmit nem törődtem, érdekes mert rendszeresen jártam kimerítő fociedzésekre meg a tesiórákon is saját rekordokat döntögettem sorra. És mégsem történt semmi. Habár ez valószínű az étrend miatt volt, mert már akkor nem étkeztem rendszeresen. Még eddig sose tudtam elfogadni önmagamat, persze a külsőmet teljesen ki nem állhattam egészen talán eddig a pontig. A melleimmel is problémák vannak. Szemmel láthatóan bal oldali sokkal kissebb mint a jobb. Persze láttam japánban ily csodaszereket amik ezt úgymond rendbehozzák, de 2 éves kapcsolatomnak is ez vetett véget, mert állandóan azt szajkózta hogy feküdjek kés alá. Eddig nem volt egy műtétem se és tudom hogy van más megoldás is hogy rendbe jöjjön. A műtétektől alapjáraton írtozók, és érthető volt hogy akkor sírógörcsöt kaptam és elmenekültem mondhatni a sráctól és erre még én borítottam ki őt és szakított velem. ^^" Hát mondhatni eléggé fura felfogása van neki...
Az biztos hogy sovány emberek nem mindenkinek tetszenek, de én magamnak szeretnék tetszeni nem másnak. ^^ Persze nem látszik meg rajtam, hogy problémáim vannak ha kimegyek az utcára. ^^
Érdekesek az ilyen kis történetek. nekem ezeken kívül csak olyasmi volt hogy előre megálmodtam néhány napot és akkor esett le hogy már megtörtént mikor átéltem élőben.
Az érzelmek felfedése érdekes, dolog én leginkább a szerelmet fedezem fel leghamarabb. A jelenlegi úgymond legjobb barátaim között, is én szóltam barátnőmnek, hogy az a srác szerelmes mikor mindig kikísért minket a buszhoz. Aztán jöttek a találgatások és pár hónap múlva összejöttek azóta is együtt vannak ők azért érdekesek, mert mondhatni a testükben nem csak egyetlen egy lélek esetleg személyiség lakozik egyszerre. Egyszer a srác nálunk aludt azt meg is jegyezte, hogy baromi nagynak tűnik a szobám és iszonyú sok szellem van nálam. ^^"
Én régebben agykontrollra jártam, ott meg annyit tanultam, hogy a pszihés fájdalmakat mondhatni tudom enyhíteni. ^^" csak magamon nem.
Igen firelight tényleg iszonyatos önbizalom hiányban szenvedek. ^^" A költözésünk óta. ^^" Már azért annyira nem mint 5 évvel ezelött, de nagyon nehezen jön az önbizalom. ^^
Alie. A szellemek nem egyáltalán nem ijesztőek. Amit a filmekbe látsz az eltúlzott hollywood-i kitalációk. A látványuk olyan mintha élő embert látnál , vagy egyszerűen csak érzed a jelenlétüket.
Nehéz volt megbírkozní a tudattal hogy zaklatnak. De most már tudom kezelni. Vannak jók és persze gonoszak.
Úgy gondolom minden egyes ember mögött van valaki, vagy valami ami vagy aki irányít minket.
Ime egy példa:
Kb. 6 évvel ezelött a barátnőm nálam aludt. Éjjel mondtam neki hogy a kutyája sír. Reggel amikor haza értünk anyukája mondta hogy a kutya egész éjjel hányt. Véletlen?
Másik történet:
8 éve a jelenlegi élettársamnál voltunk mikor egyszercsak elkezdtem mesélni a nagymamája életéről. Soha nem láttam azelött. Le volt teljesen döbbenve.
A szellemek érdekes lények. Nem vagyok benne biztos, hogy nincs velük kapcsolatom, szerintem néhányan vigyáznak rám. Azt hiszem, egész nem evilági hadsereg - idegenek, szellemek, őrangyalok, földi bőrben élő spirituális lények - vigyáznak rám és segítenek előre. A következő életemben már máshol kell lennem, és ez az életem a Földön az első. Olyan is vagyok, sehogy sem tudom magam kiismerni itt, nem értem a világot, sem az embereket.
Én az emberek érzelmeibe látok bele. Az érzelmeken keresztül az életükbe, és nagyrészt a jövőjükbe - bár ez nem olyan, hogy képekben látom, inkább valahogy mint a puzzle, összerakódik apró részletekből. Én vizuálisan csak az ufonautákkal találkoztam még.
Fire, a szellemek tényleg ijesztőek? A filmek olyan rémítőnek és visszataszítónak ábrázolják őket... Ez tényleg ilyen? Ha igen, hogy tudod elviselni a látványt, nem sokkol? Nagyon erős lehet a pszichéd.
Gyógyítást én is próbáltam. Elkezdtem anno a Reiki tanfolyamot, az első szintet el is végeztem, működött is a dolog. De azt az üzenetet kaptam, hogy nem ez az én utam, így abbahagytam. A jövőt én álmok és képek formájában látom. Pl. tudom, hogy három éven belül hatalmas háború lesz, ahol mindarra a képességemre, ami megvan, nagyon komoly szükség lesz. Pillanatlátnok is vagyok: időnként előre látok dolgokat, de csak villanásnyi idővel. Viszont néha ez is bőven elég ahhoz, hogy balesetet akadályozzak meg, vagy más rossz dolgot.
Olyan fura ezeket leírni...
Szia, Fire!
Nos, abban igazad van, hogy mi irányítjuk a sorsunkat, de egy-egy döntésünk nagyon komolyan befolyásolhatja a jövőnket. Egy jó példa: voltak magyar gyógyítók, akik arra használták az erejüket, hogy meggazdagodjanak. Ha megnézitek, mind megkapta a büntetését... Ha valaki nem a számára nagy vonalakban kijelölt úton halad, annak a fejére koppintanak, átvitt vagy fizikai értelemben. Én néha figyelmeztetéseket kapok, hogy nem jó, amit csinálok, nem a megfelelő dolgokat teszem. Ha figyelek és változtatok, akkor minden oké, de volt, hogy lustaságból vagy gyávaságból nem tettem, amit vártak tőlem: mindig valami rossz történt velem. Viszont a dolog kétoldalú: ha én teszem dolgom, ők segítenek, hogy az ehhez szükséges feltételek meglegyenek.
A kompromisszumokkal kapcsolatban is igazad van, de csak mértékkel. Én pl. a külsőmben egyáltalán nem foglalkozom sem divattal, sem közízléssel: azt húzok fel, amit tudok viselni és amiben jól érzem magam. Ha valakinek nem tetszik a holdjáró bakancs miniszoknyával, hát ne nézze. Pl. :-)) Erről beszéltem egy másik klubban: az ember létrehozhatja a maga kis védőburkát, pusztán egy stílus által; azzal, hogy teremt magának egy személyiséget. Hálistennek én kész kaméleon vagyok, nagyon tudok olvadni, ha akarom, olyan észrevétlen vagyok a legnagyobb tömegben, hogy szó szerint átgyalogolnak rajtam, de tudok nagyon is látható lenni anélkül, hogy megbotránkoztató lennék. De ez szerzett tulajdonság, amit csak a magukat nagyon jól ismerő emberek tudnak megvalósítani, viszont az eredmény mindent megér :-)) Norélia, valami ilyet kellene neked is kifejlesztened: személyiséget, amit úgy tudsz változtatni, ahogy akarsz.
Sziasztok!
Én többnyire szellemekkel foglalkozom. Belelátok az emberek múltjába. Halott emberek tárgyai mesélnek nekem. Sajnos a jövőt nem látom. Szeánszokat is szoktam tartani. Gyógyitó eröm is van.A szellemek folyamatosan zaklatnak ( jó értelembe).
AlieNeetah meg néztem a linket. Erröl korházról csináltak egy filmet is . Nem jut eszembe a címe.
Sziasztok!
Norelia úgy érzem önbizalom hiányba szenvedsz. Ha elfogadod magad olyannak amilyen vagy akkor mások is elfogadnak. Véleményem szerint ebben a rövid életben nem másoknak kell megfelelni hanem saját magunknak. Persze ez nem azt jelenti hogy nem kell kompromisszumokat kötni, de mindig úgy kell élni hogy azt nézzük nekünk mi a jó.
AlieNeetah igen érdekes amit írtál. Talán egyszer Én is láttam ufót. Mindenesetre hiszek bennük. Mindennek meg van az oka az biztos de azért a sorsunkat mi irányítjuk.
Szia, Norelia!
Nos, érdekesen hangzik, amit írsz. Szerintem ne becsüld le a képességeidet, mindenkinek annyi van és olyan erősek, amennyit kezelni tud. Ha előrelépsz, lehetsz erősebb, kaphatsz másokat is. Bár elég ritka, hogy valaki egyszerre több képesség birtokában legyen, kivéve persze azokat, akik életüket ennek szentelik. A szellemkutyus aranyos lehet. Látod is őt, vagy csak érzed? És hogyan jöttél rá, hogy melletted van?
Én abban hiszek, hogy az emberi szellem nagyon alacsony szinten van ahhoz, hogy bármiről kijelenthessük, hogy nincs. Ennél fogva én nyitott vagyok mindenre, csak az ufókat kutatom, minden mást pedig szeretettel várok az életembe. A véletlenekben nem hiszek, csak abban, hogy mindig minden okkal történik, és bármit teszünk, annak ilyen vagy olyan következménye van, lesz.
A alakod... Hát, tudom, hogy nem egyszerű. Én is alacsony vagyok, 156 cm, és egészen tavalyig 56 kg voltam (bár voltam már 46 is, vagy 20 éve). Nem igen számított, mert a combom külső részén volt két hupli, ami optikailag is kövérített, ráadásul minden nadrágból három számmal kellett nagyobbat vennem, hogy combban jó legyen. Végül már rappergatyában jártam :-S Aztán tavaly több dolog történt... Egyrést rászántam magam, hogy elmenjek egy plasztikai sebészhez, és leszedessem a "huplikat", másrészt volt egy komoly műtétem, ami után fogytam vagy nyolc kilót. Most 47 vagyok. A bőröm a hasamon nem igazán szerette a dolgot, meg kicsit narancsos is vagyok (nem a politikai pártra céloztam :-), de ez már így marad. Ha arányosan duci vagy, azzal szerintem semmi baj sincs, érdekes, én a gömbölyű emberek arcán mindig boldog, kiegyensúlyozott mosolyt látok... Mi, soványak vagyunk nyúzottak, keserűek, ráncosak...
A lenézés más miatt van. Nem a külsőd a baj, hanem ahogy magadat "viseled". Túlságosan ismerős... Az én becenevem a suliban még 47 kilósan is "nagys...ű" volt, elhiheted, hogy belebetegedtem. Ráadásul a bőröm elég vacak, nagyon kell rá vigyáznom, hogy ne legyen csúnya. Szóval ismerem a beszólásokat, pillantásokat, efféléket és romboló hatásukat is. Sajnos, erre két megoldás van: vagy változol, vagy megtanulod elfogadni... Teljesen megértem, hogy elsírod magad, néha én is így mentem haza, annyi különbséggel, hogy nekem elég volt egy pillantás, vagy hogy elmentem vásárolni, és csak szúnyogokra való ruhákat találtam... Ha gondolod, és tényleg kész vagy rá, talán tudok segíteni.
Az idegenek nagyon sok mindenre tanítanak. Sok, magammal, az egészségemmel kapcsolatos tanácsot kaptam már tőlük, tanítanak az emberiségről, idegen technológiákat mutatnak meg (bár ezeknek egy részét ebben a pillanatban nem értem), fegyverkezelést (idegen, soha nem látott fegyverekét is), belelátok múltba, jövőbe... A nevüket nem tudom, de mivel egy lélek állandó, csak születésekor kap mindig új nevet, valószínűleg lényegtelen. Amúgy kis szürkéktől kezdve magas szőkéken át több fajjal találkoztam már, bár, úgy tűnik, a szőkék az "egyémek", mert ők jönnek leggyakrabban, ők utaztatnak. Viszont mindannyian vigyáznak rám, mint egy jó család...
Hát a boszorkányságtól kezdve az ufó jelenségekig, mindennel foglalkoztam már. Olyan nagy képességem nincs, talán mint nektek, de azért egy picinyke van. ^^ Hiszek a szellemekben az ufókban és mindenfélében. Mondhatnám, van egy szellemkutyusom aki megvéd az ilyen ártó szellemkétől. ^^"
mutatok egy vidit am elvileg igazi felvétel. ^^" [link]
Az alakom az duci és alacsony. A testemen sok helyen találhatóak terhességi csíkok.(terhes nem voltam még) Azért akarok változtatni mert szinte az összes ember aki nem ismer teljesen lenéz. Ennek néha hangot is adnak és ez nagyon nem tetszik. E mellett még érzékeny is vagyok és képes vagyok az utcán elsírni magam ha meghallok egy ilyen beszólást. Igazság szerint ezért szeretnék kiköltözni japánba, mert ott legalább az emberek magukban tartják a megjegyzéseiket. >.< Ráadásul elöbb ismerkednek mielött beszólnak. No de inkább hagyjuk.
Milyen dolgokat tanítanak? És mi a nevük? Úgy érdekelnének az ilyen dolgok. ^^ ugye elárulhatod?
Szia, Norelia!
Nos, nem egészen értem, de nézd el nekem, reggel van, és még csak egy kávét ittam :-)) "9 éves korom óta foglalkozom ezzel a témával a neten"... Milyennel is pontosan? Ufo-, para-, vagy egyéb jelenségek?
A japán nyelv valóban misztikus, bár szerintem az egész kelet az. Ha egyszer lehetőségem adódna, szívesen elutaznék oda - Japánba, Tibetbe, Kínába...
A külsőddel mi a baj? Duci vagy vagy túl sovány; alacsony vagy túl magas? Vagy goth vagy? Mi nem tetszik magadban, miért akarsz változtatni? Amúgy ötlet: minden érdekel :-)) Ezeket a témákat az elejéről kell elindítani.
Üdv. Firelight
Őh nagyon szívesen!
Én kb 9 éves korom óta foglalkozok neten keresztül ezzel a témával. Néha kissebb sikerekkel, habár akkor a félelem is szól belőlem egy picit. Azonban már megedződtem és tudom, hogy semmilyen vihar nem áll az utamban. Nagyívben nyugodt maradok már sok mindenben. Nos mondjuk mást is... Erőszeretettel tanulom a japán nyelvet mert olyan misztikusnak tartom. Habár sok mindennel foglalkozom, de a külsőmmel kevésbbé, és ez ellen próbálok tenni valamit. ^^ Hát hú hirtelen nem tudok még mit mondani. Majd valaki biztosan ad még ötleteket és úgy szép lassan mindenki megismeri egymást. ^^
Üdvözlök mindenkit! Elnézést, hogy csak most reagáltam a jelentkezésekre, de nincs még gyakorlatom a klubnyitásban. Vagyis nem volt, egészen eddig :-))
Mindenkinek jó fórumozást kívánok, bízom benne, hogy jól érzitek majd magatokat!
A klub célja, hogy teret adjon olyan beszélgetéseknek, melyeknek témája lehet minden, ami manapság nem számít "normálisnak": ezotéria, parajelenségek, ufók, hiperszenzitivitás, hogy csak kiragadjak néhány példát az "abnormalitások" palettájáról. Abban bízom, hogy ez lesz az a hely, ahol mindenki szabadon beszél magáról, érzéseiről, és tiszta szívvel segíthetjük egymást a rögös úton.
Mert a másság magányt hordoz, és egyedül a terhek sokkal nehezebbek...