Ezotéria és paraklub (nyílt klub)
Szeretnék csatlakozni ehhez a klubhoz!
Szia Norelia!
Hogy haladsz?
Sziasztok.
Kiváncsi lennék van e valamilyen tapasztalatok a szellem világgal.Jelenések, véleményetek.
Szia!
Engem is probáltak agymosni istennel. Nem sikerült.
Szia !
Sose késő "felébredni" .
Szisztok!
Üdv az ujj tagoknak!
Érdekes egy észrevételed lett. ^^
Sziasztok!
Köszönöm, h. csatlakozhattam hozzátok.
firelight!
Köszönöm, a béke jelét.:)
Szia Firelight!
Az jó örülünk neki!! ^^
Sziasztok!
Újra van netem.
Szia!
Köszönöm és rendbeen! Minden meglesz és remélem még többet tudok fejlődni mint eddig. ^^
Szia!
Probálj meg olyan célokat kitűzni magad elé amiket eddig nem mertél megvalósítani. Nem kell túl nagy dolgokra gondolnod. Az életedbe teljesen nem látok bele. Neked kell tudni mik ezek a dolgok. Emberi kapcsolatokra gondolok. Tudod hogy a legelső amit meg kell tenned az az hogy elfogadd ön magad. Ha ez sikerül akkor határ a csillagos ég. :)
Nem tudom mikor fogok legközelebb net közelébe lenni mert szolgáltatót váltok.
Addig is csak pozitívan.:)
Sziaa!
Hát jó hallani hogy van köztünk olyan ember aki teljesen önmaga. ^^
Amúgy milyen apró dolgokkal tudnék változtatni?
Sziasztok!
Most értem haza a melóbol. Olvastam írásaitokat.
Nos nekem már régen lejött Norelia hatalmas önbizalom hiánya. Ezen csak saját maga változtathat. Apro kicsi lépésekkel kellene kezdenie.:)
Ki lennék én? Ez jó kérdés. Én úgy gondolom az én életem mindenféleképpen rendben van . Persze vannak álmaim és azok megvalósításán dolgozom. Nem nem szeretnék más lenni mint aki vagyok.
Talán ennyi. Most más nem jut eszembe. Agyilag elfáradtam.
Nos hát erre nem tudok mit modnani csak azt hogy jó dolog lenne. ^^"
Sajnos elemezni én nem tudok ^^
Szia Alie!
Hát az önbizalmat szépen kiírtották belőlem mikor 6 éves voltam. ^^" Szülőkre nehezedett szomszédi nyomás miatt, miután elköltöztünk... >.< No de mindegy a lényeg, hogy azért kezd visszajönni, előbukkanni én többszőr mondok nemet, mint eddig mondtam. Csak nálam az a baj az odamenéssel és beszélgetés kezdeményezéssel, hogy nem merem megtenni. >.< legalábbi seddig nem mertem, majd legközelebb kipróbálom Hátha sikerál XD
Sajnos a veresenyekkel az a baj, hogy nem mehetek a suliban még karácsony elött volt egy balesetem, és még nem javult meg. Pedig azelött több mint 15 kilómétereket bicikliztem... >.< meg a baleset után is mikor úgy volt hogy rendbe jött aztán mégsem és itt a baj, 30 percig nem tudok egy helyben állni hogy ne kezdjen el fájni és az orvosok mind azt mondják semmi baja... Persze csak az Esztergomi meg a Dorogi amik egyúttal szerntem csak hazudnak össze vissza... >.< no de mindegy... majd rendbejön...
Nos, ezek után, én mit tennék, ha önmagam lennék...
1. Többször mondanék nemet (bár, ha megtehetném, valószínűleg nem tenném, csak szabad érzés lenne)
2. Ez rázós, de én akkor és ott énekelnék, ahol és amikor eszembe jut. Hangosan. Talán táncolnék is hozzá. Pl. buszmegállóban :-))
3. Nem ragaszkodnék a társadalmi, csak és kizárólag a saját morális és erkölcsi törvényeimhez. Robin Hood módjára elvenném a gazdagoktól a felesleget, és a nincsteleneknek adnám. Ha ezért rabolnom és lopnom kellene, megtenném.
De még nem vagyok önmagam, így csak otthon énekelek és táncolok, bár a "nem"-mel viszonylag jól állok. A nincsteleneknek meg a magaméból segítek, ami nagyon kevés :-(
Most hirtelen ez jutott eszembe.
Hali, Nori!
Naszóval... :-) Ahogy olvastalak, a következő kristályosodott ki bennem: fiatal vagy, és a szüleiddel ész. Csak ezután néztem meg az adatlapodat, és tényleg... :-)) Érdekes dolgokat írtál. Kicsit elengedem a bennem rejlő pszichiátert (nyugi, nem vagyok az)...
A legtöbb dologban, amit említettél, egy dolog közös: semmi önbizalmad nincs. Ezt sajnálom, mert a terveid, álmaid megkapóak és tiszták, méltóak lennének arra, hogy megtedd őket. De tudod mit? A te korodban én is pontosan ilyen voltam, csak egyedül, míg te nem vagy... Nagyon sokban egyeztünk és egyezünk ma is, viszont... Én 39 éves vagyok :-)) 36 voltam, mikor 3 éves internetes újságírás (Virtus, szívből ajánlom neked is) után beneveztem egy internetes irodalmi pályázatra, és több kategóriában is megnyertem. Három év alatt bekerültem öt antológiába 35 művel, és megjelent egy saját mesekönyvem. Mit akarok ezzel mondani? Nem dicsekvés, a fontos része: még rengeteg időd van! Úgy gondolom, két tényező akadályoz mindabban, hogy megvalósítsd a terveidet: 1(a leglényegesebb) az, hogy nincs önbizalmad. 2(az anyagiak)
Az elsőn csak te segíthetsz, az önbizalom olyasmi, amit soha nem kaphatsz meg mástól, csak önmagadtól. Hosszú út, és az anyagiak addig nem lesznek meg, amíg készen nem állsz. Amikor azt mondod: most megteszem, akkor meglesz a pénz rá, hidd el. Ha eljutsz idáig, szívesen segítek. :-)
Az, hogy kik állnak szóba veled, az is csak rajtad múlik. Próbáld ki! Ha valaki szimpatikus, menj oda hozzá, és beszélgess vele! Nekem olyan mufurc arcom van, hogy állandóan azt kérdezik, miért van rossz kedvem, és soha senki nem jött oda hozzám. Aztán elkezdtem én odamenni az emberekhez egy-egy mosollyal, és most már az emberek jönnek hozzám. Fura paradoxon, mert még mindig mufurc arcom van :-))
Rádiójavítás? Bicikliverseny? Tedd!! Házad majd lesz, ebben biztos vagyok, és csinálhatsz állatkertet, ez is egy jó terv :-)
Kihasználni meg... Hát, bagoly mondja verébnek, de tanulgatom a szót: nem. Tedd azt te is. Legalább kicsi dolgokban, elvégre Róma sem egy nap alatt épült ;-)
Hűha jó kis játék! ^^
Hát én olyasvalaki aki sokat segít mindenkinek. A tudásomat megosztanám bárhol bárkivel. Minden egyes ötletemet meg tudnám valósítani. Vagyis mernék minden bizonnyal kamerák elé állni és beszélni, no meg fontos döntéseket hozni ami a jövőt befojásolja. Igazán sokat mosolyognék és valóban boldog lennék még életem párja nélkül is, habár biztosan érezném hogy valami hiányzik.
Ha tényleg önmagam lennék akkor már megírtam volna 3 könyvet/jelenleg is dolgozok rajtuk, csak lassan haladok./ kiadtam volna 2 szerepjátékos alapjátékot, már kiadtam volna egy mangát(képregényt) Az összes könyvet kiolvastam volna ami itthon van. Sokkal többen állnának velem szóba az emberek és én is jobban érezném magam. Nekiálltam volna már 5 éve festeni tanulni persze magamtól. Megtudnék akár egy rádiót is javítani. Nem csak embereknek,de állatoknak is segítenék szívesen. Egy idő múlva a házam biztos állatkerté lépne fel... XD Indulnék bicikiversenyeken. Áh és még sorolhatnám.
Ha magamat adhatnám sokkal sikeresebb lennék mint most. Nem merek fellépni magamért ami nagyon nem jó. Hamar ki tudnak használni.
sziasztok!
Én is köszönöm a kinevezést! ^^
A sors dologgal kicsit egyetértek amit Fire írt.
Ezt a szerepjátékos dolgot már én is észrevettem, szinte akiket ismerek egyikőjük se önmaga valaki mást játszik. Ez néha nagyon sokmindent meg tud magyarázni bizonyos dolgokra...
Szia, Fire :-)
Nos, a kinevezéssel annyi jár, hogy be tudtok menni az "események" és a "tagok" részbe, és ha jelentkezik valaki, felvehetitek. Nem kötelező, de segítene, mert néha egy-két nem tudok jönni.
Nos, az én szememben ideális főnök vagy. Nekem valahogy életem első főnöke volt becsületes, határozott és rettentően szigorú - na, ő furcsa módon (akkor még segédápolónő voltam) a többi kemény, szigorú, megalkuvást nem tűrő, de sokat követelő orvossal együtt kedvelt. Olyan bizalmat életemben nem kaptam, mint akkor, amit a szakmáról tanultam, azt nem később az iskolában tanultam meg, hanem tőlük. Én nem lehettem jó: nekem muszáj volt a legjobbnak lennem, ezt várták tőlem, joggal: ők is a "krém" voltak szakmailag, erkölcsileg, emberileg (ma már egyikük sem dolgozik ott, ahogy én sem).
Ahogy a professzor elment, egy nyalizós alakulat jött létre, gyorsan elüldözték a "régi klikk" embereit. Onnantól kezdve - mintha csak bevonzottam volna - aljasabbnál aljasabb főnököket sikerült kifognom. Úgyannyira kiborultam az állandó szekálástól, hogy pánikbeteg és depressziós lettem, befellegzett a nővéri munkának. Most külsős vagyok egy kiadónál. mint korrektor és nyelvi lektor, megbecsülnek és elismernek, mert maximalista vagyok. Viszont ők is azok, szóval jogos. Emberek között képtelen lennék dolgozni: túl gyorsan veszik észre, hogy nem tudok (nem is akarok) hazudni, nem vagyok intrikus, nem vagyok hajlandó hajbókolni, és a munkahely az munkahely, nem pletyka- és kávéklub. Magyarul kihajtják belőlem a szuszt is, de én vagyok az első, akit kiraknak létszámleépítésnél. Egyszer egy főnökasszonyom úgy fogalmazott: nem vagy a "mi kutyánk kölyke". Igaz, ott voltam három éve, jól dolgoztam, de nem fogadtak be: én vagyok az örök kívülálló. Ennek mondjuk megvan a maga oka, arról talán később.
Igen, jól mondod: mindenki szerepet játszik. Nem mondom, hogy én nem, de azt hiszem, jóval gyakrabban vagyok meztelen, mint álarcban.
Őszinteség? Én szeretem, ha megmondják kendőzetlenül, mit csinálok rosszul. Megtanultam korán, hogy az ember csak így fejlődhet. Ha mindig mindenre azt mondják: "te vagy a legszuperebb, csináld így tovább", akkor nem jutsz előre. A kritikából lehet tanulni, ezt is megtanultam íróként: óvakodj attól, aki állandóan dicsér.
A sorsom nem az enyém, csak részben. Nem vagyok egészen olyan, mint mások. Ha már misztikum: én már a finishben vagyok... Nálam már nem kockáztatnak, hogy elszúrok valamit, vár odaát a helyem, a feladatom. Ahogy haladok az utamon, minden jel és bizonyíték azt támasztja alá, hogy ez igaz - nem, mintha valaha egyetlen fentről érkező információban is kételkedtem volna...:-) Szóval én már tudom a hovát, csak a mikort és hogyant nem ;-)
Szia Alie. Köszönöm a kinevezést. Sajnos nem tudom mi is az én dolgom. Elmondanád?
Kérdésedre válaszom:
Minden ember valamilyen szerepet játszik. Én úgy gondolom bizonyos kompromisszumot kell kötni. Szerintem mindig az Én a fontos nem pedig más ember. Lehet hogy azt gondoljátok egoista vgyok ,pedig nem. Érdekes engem a munkahelyeimen elfogattak, pedig sose nyaltam a fönökeimnek, nem pletykáltam. Most is dolgozik a kezem alatt pár ember. Hogy mi a véleményük rolam az sose érdekelt. Látom némelyiken a képmutatást, de engem nem hat meg. Magamat adom és ha kell kemény vagyok. Az biztos hogy van aki nem szereti a stílusom. Tudod sok ember nem szereti ha elemezik,és szemébe mondják az igazságot. Én szívfájdalom nélkül meg mondom mindenkinek.
Az egész élet egy színház. Valaki folyamatosan úgy játssza a szerepét ahogy a szél fúj.
Nem értem miért kell bele törödnöd a sorsodba. Az életedet nem irányíthatják mások. Az egyadül kizárolag csak a Tiéd. Saját kezedbe kell venned a sorsod.
Hát, látom, sehol sem rózsás a helyzet... Nálunk anyukám terrorizál. Már elidegenítette az egész népes családját, aztán rám fogta. Egyszer véletlenül kibökte, hogy "ha neki szar volt, miért legyen jobb?". Azt hiszem, ez mindent elmond róla és a helyzetemről, aki össze vagyok zárva vele.
Fire, egy kérdés: hogy lehetnél önmagad, ha esetleg egy család egzisztenciája, egy állás, egy vagy több élet múlik rajta? Én csak annyit csináltam életemben, hogy nem hagytam, hogy eltapossanak, érdekes módon az összes állásomból vagy kitettek, vagy kiutáltak. Az egyik helyen azért, mert jobb volta; a másik helyen azért, mert nem voltam hajlandó pletykálni; sorolhatnám. Az ember természet óriási mocsokforrás, és nap mint nap ezzel szembesülök. A képmutatás néha maga "A" túlélés...
Norelia, én is PRÓBÁLOK tenni, csak valahogy nálam nagyon kijön az, hogy amit odafent nem akarnak nekem, azért meghalhatok, akkor sem lesz az enyém... Ez is egy misztikus része az életemnek: határozottan csak részben irányítok, apró döntési jogokat kapok,de a nagyokba nincs beleszólásom. Az összezárt élethelyzetből sem tudok kitörni, valószínűleg karmikusan akaszkodott rám ez a szituáció. És a vicc az, hogy attól, hogy ezt és egy csomó dolgot tudok, még semmi nem jobb, sőt...