És vége.... (beszélgetős fórum)

Szia!

Szerintem is jól tetted, hogy írtál a lánynak,de már rég ki kellett volna kilépned ebből a kapcsolatból!!!

Ez a pasi csak kihasznált, soha nem szeretett igazán!

Hidd el megtalálod majd azt az embert aki tiszta szívből szeret, megbecsül és mindenben melletted lesz!!!

nem, este kimondtuk, h vége... Csak most úgy éreztem, h ki kell írnom magamból. De persze sokminden kimaradt még.... Viszont, a lényeg, így is leszűrhető.

Már egy ideje járt az agyam a szakításon, ami erősítette bennem, h lépnem kell, azt leírtam az anyósokról szóló fórumban. Vmi oylasmi a címe, h Sárkányok márpedig léteznek. Csak az utolsó löket....

Nem azért vagy hülye, hogy levelet írtál a csajnak!

Hanem mert még mindig vele vagy!!!

Már bocs így ismeretlenül is, de olvasd már végig amit írtál. Neked mi ebben a kapcsolatban a jó? Folyton szid, megaláz. Menekülj! Fiatal vagy még, majd találsz mást. Ha nem is egy ekkora nagy szerelmet, de egy normális fazont, aki nem kínoz.

Sok sikert!!!

A történet vmivel több, mint 4 éve kezdődött. Történt, h nekem 2005 december 30-án lett vége egy hosszú kapcsolatomnak, neki pedig következő nyár elején. Én akkor végleg felköltöztem Pestre, és mivel egy munkahelyünk lett, megvolt a közös pont az életünkben. Egymásra találtunk. Először szoros barátság alakult kim ajd jött a csak szex, és más semmi kapcsolat, majd később a szerelem. Részemről méyl, és mindent elsöprő volt a dolog. Az biztos, h soha életemben nem éreztem így még senki iránt.

Aztán, kezdődtek a bajok. Valójában, még 1 éve se voltunk együtt, de máris megjelentek nőcskék az életünkben. Állítólag csak beszélgetett velük, de aleányzó mást állított, és tudatosan olyan embernek, akitől tudta, h visszajut hozzám. Hát visszajutott. Kérdőre vontam, persze tagadott mindent. Mikor azért is kérdőre vontam, h ezt már nem először játsza el velünk a leányzó, mennyit veszekszünk miatta, miért nem állítja le, erre csak elkerülő válasz volt. Mondván, h ő nem járatja le magát....

Aztán jött a következő nyár, amikor megcsalt és lelépett az akkori lakótársammal. Végigszenvedtem a nyarat. Szó szerint. Szó szerint fizikális fájdalmaim voltak. Jött a nyár vége, és visszakönyörögte magát. Megpróbáltam, habár nagyon nehezen ment megbocsájtani, és feledni azt a rengeteg mocskot, amit az alatt a 1,5-2 hónap alatt kaptam tőlük, mert mindkettővel 1 helyen dolgoztam (nekem ugyan csak másodállásom volt, de heti min. 3 napot ott voltam). Borzalmasan nehéz volt a felejtés, és elég sok időmbe is telt, hogy annyira túl legyek rajta, h ne azon kattogjak folyamatosan. Lelkiismeret furdalása neki is volt. Tudom, mert egyszer jól bepiált, és hazafelé a villamoson nekem esett, mert egy ismerőssel beszélgettem ott, ahol bulizni voltunk, és kitört rajta a féltékenység. Pedig nő volt az ismerős, konkrétan a wc-s néni. De a villamoson nekem esett, ordított, tombolt, és cibált (senki nem szállt fel a villamos hátsó kocsijába egész úton, gondolom miattunk). Ordítozott, h "mert te még nem hibáztál, te még nem követtél el hibát soha, stb..." Még most is a fülemben cseng. Nem tudtam mást csinálni, csak bőgni, védeni magam, miközben rángatott, és fröcsögött az ordítástól, bőgéstől a nyála rám. Leszálltunk, és mondtam neki, h vége, engem hagyjon. Aztán megint bőgve könyörgött, és tudtam, h azt se tudta, h hol van, amikor ezt csinálta (mai napig nem emlékszik rá). Másnap megmutattam neki a belilult karomat, de semmi. Nem is emlékezett. Következő év, viszonylag csendesen telt. Én még mindig emésztgettem a történteket. Borzalmasan mélyen érintett a dolog, lévén, h soha senkit nem szerettem még így. Viszont, azért haladtam lassan, de biztosan a felejtés útján. Hol jobb, szebb időszakokat éltünk, hol rosszabbat. de ez minden kapcsolatban így van. Én borzalmasan szerettem volna már összeköltözni, hisz már a 3. évet nyűttük együtt, és szerettem volna esténként hozzá bújni, és megpuszilgatni. Vhogy mindig akkor aludtam legjobban, amikor vele aludtam. Ő teljesen hárította a dolgot. Néha fel-fel vetette a gondolatot, de még mielőtt túl magasra repültem volna tőle, azonnal le is csapta. Igazi mézesmadzag szindróma volt ez. És úgy csinált, mint aki nem látja, h szenvedek ettől, h fáj a dolog. Aztán jött a december. Ismét bepiált. És igen, ismét megütött. Most pofon csattant, mert kitörtem, h nekem ez nem elég, és ha én nem kellek így, és csak ennyit akar adni, akkor menjen vissza F-hez. Vele úgyis összeköltözött arra az időre, amíg vele volt. Nem tetszett, h ki merem nyitni a számat, ezért ütött. Majd ismét jött a Bea ne csináld, stb.... Én marha még most is maradtam. Már a mostani évnél tartunk. Tavasszal még jól mentek a dolgok, szó szerint jól éreztem magam vele, és úgy éreztem, h lesz ebből vmi, és jutunk előrébb, mégha lassan is. Szerettem. De nagyon. Majd ismét jött a nyár. Neki is 2 munkahely,nekem is. Viszont, én elfáradtam, piszkosul. Egész egszerűen úgy éreztem, h vagy felmondom a 2. munkahelyem, és magamra fordítom a fennmaradó időmet, vagy szó szerint bekattanok. Főállásban eü, 12 órás váltott műszakokban, heti 3-4-5 nap, attól függően, h hogy jött ki a beosztás, másodállásban vendéglátás, szintén, minimum 3 nap, egész éjszakákon át. Este 8-tól, reggel 5-6-ig.... Csoda, h 3 így ledolgozott év után bemondtam az unalmast? Pláne, h nem egyszer csináltam meg egy héten azt, h a kórházi műszakom után mentem még vendéglátózni. Szóval, többször befigyelt a 24 órás műszak is. Kivoltam, léptem. Nah, akkor kitört a balhé, mivel a közvetlen főnököm volt. Kiakadt, mert akkor most kell, h szerezzen helyettem mást. Aztán megoldotta, szerzett. Viszont határozottan utalt rá, h jobb lene, ha vmi más után néznék, ha kipihentem magam, mert nem jó, h együtt dolgozunk. Volt ott egy lány, aki határozottan úgy éreztem, h nyomul rá. Szülinapjára tortát sütögetett sajátkezűleg, folyton a seggében lógott, úgy koslatott utána, mint egy kiskutya, és szó szerint istenítette már a tekintetével. 1x-2x behívtak beugrósnak, és agusztus 20-án kiborult belőlem a dolog. Pláne, h megtudtam, előttem eltitkolta, sőt, ha rákérdeztem, letagadta, h újra kapott tortát. Sőt, még azt is megkaptam, h ha úgy is van, az nem tartozik rám. Viszont, ezen a napon kiderült, h hazudott nekem, és az is kiderült, h nemcsak nekm szúrt szemet ennek a leányzónak a viselkedése, sé többen is úgy gondolják, h van köztük vmi. Ismét kitálaltam. Persze, én lettem a szar.... Ki más.... A kislány odajött hozzám, és azt mondta, h ő csak nyalizásból csinálta ezeket, mert minnél több napot akart jönni dolgozni.... (hiszi a piszi... tudjátok, a szem a lélek tükre! És bizony a pillantása nem erről árulkodott, no meg a többi kollega se véletlenül nevezte el kullancsnak, illetve nem véletlenül tünt fel másnak is) Mindegy, ennyiben hagytam a dolgot a leányzónál, mert úgy éreztem, párom a fő ludas, hisz tudta, h engem zavar a leányzó viselkedése, neki kellett volna leállítani, és szabni egy határt. De ő ehelyett, ismét nekem esett. De most szerencsére nem tettlegesen. Minden esetre az a cirkusz, amit akkor csinált, majdnem 1 hétig csinálta a hisztit, a mocskolódást, stb., nagy törést okozott bennem. Végetért az a szezon is, miközben elég ygakran fordult elő az, h valami miatt ideges volt, avyg csak túl fáradt, és mindent rajtam töltött le. Folyamatos qvaanyázás, f...szszopózás, qvázás, stb, és ezek kombinációi... Mindennek el lettem hordva ilyenkor, ami csak elképzelhető. Túlnyomó részt otthagytam iylenkor, se szó, se beszéd leléptem akár a villamosról is. Majd, amikor lehiggadt, keressen.... Persze mindig vagy én, vagy ő keresett is, de egyszer nem kért bocsánatot. Volt, amikor már rászóltam, h bocsánat, v vmi?! Akkor kicsusszant egy bocs. Mindeközben, főztem neki, és folyamatosan BKV-val hordtam neki a kaját, stb. Volt, hogy befizettem egyik kolleganőm nevére az ebédet, mert annyira jutányos áron volt így a személyzeti kaja, h úgy gondoltam, 310 Ft-ból/ fő otthon soha nem hozok, ki egy komplett ebédet, ezért inkább viszek. Elkezdtem hordani. Erre egyszer megkaptam, h én csak azért viszem neki a kaját, h rátelepedhessek ezzel is.... Tűrtem, nyeltem. Betudtam annak, h 2 éve ő is 2 helyen dolgozik, és ahogy én is elfáradtam, ő is, de majd vége lesz enneka ynárnak is, és utána jobb lesz. Tévedtem. 10 év alatt nem sikerült az egyetemet befejeznie, ezért a rektor bá' azt mondta neki (és még pár emberkének), h viszlát! Upsz. Átjelentkezett fősulita, uarra a szakra. Tandíj? 220ezer/ félév. Persze az összeköltözés kérdés ismét meglebbentve (mint ahogy x időnként eddig is tette), csak most nem olyan formában, h vegyünk lakást, hanem, h nézzek albikat, és októbertől mehetünk. Persze, mire szeptember közepe lett, akkorra már november lett belőle, a végén meg már az, h "nem fogok veled összeköltözni, megmondtam már!". És én egyre jobban éreztem, h távolodok, távolodik. Egyre több cívódás, veszekedés, stb. Én egyedül tartok fenn egy albérletet, így alig jövök ki a pénzemből. Miért? Mert amikor 2 éve odaköltöztem, ő is vastagabb mézesmadzagokat húzgált még, és én is hittem. Hittem abban, h nem kell sokáig egyedül fizetnek egy lakást, és úgy gondoltam erre a lakásra, h amikor ott lesz, az csak a mi szerelmi fészkünk lesz. Tévedtem. Azóta a legújabb az volt, h majd ha eladja a házát (amit már több, mint 2 éve árul, csak azt nem tudom, h hol, mert mikor azt mondtam, h miért nem etszi fel a netre, mégiscsak többen látnák a hirdetést, mint a falu tv-ben, határozottan elutasította, sőt, leugatott, h semmi közöm az egészhez) Szóval, nincs költözés. Ház árulva. Folyamatosan a fejemhez vágja, h miért nem jövök ki a pénzemből, miért nem etszek félre, stb.... Viszont még agusztusban történt, h meg szerettem volna nézni a Facebook-omat (FarmVille forever!!! :))), viszont, mivel ő nem jelentkezett ki, mielőtt bezárta az ablakot, nekem egyből az ő oldala nyilt meg. Upsz... Kaptam 2 levelet. Gondoltam én... (észre nem véve a tévedést). Csakhogy a leveleket ő kapta. Nőktől... És randit beszélt meg benne velük... Kérdőre vontam. Tagadott. Az egyikre azt állította, h volt egyetemi évfolyamtárs, és már az egyetemen is levakarhatatlan volt. Ő nem akar semmit tőlük. Talán hinni is akartam, de hagytam az egészet ennyiben. Főleg, h a másik lányt én is ismerem, és róla tudom, h annó tényleg nyomult. Az elmúlt hónapokban dolgoztunk, vezsekedtünk, dolgoztunk, civakodtunk. Már jó szava nem nagyon volt hozzám, csak akkor, amikor szembesítettem önmagával. Utána is csak 1-2 napig. Kifogás? fáradt. Nem is lepődök meg rajta, mert bevállalta a téli vendéglátó helyen is azt a posztot, amit nyáron si csinált, mellé suli (mert ugye ekkora tandíj mellett már produkálni is kell vmit), plusz még a főállása... Kinek ne lenne sok. Viszont amit felém nyújtott egyre rosszabb. Sajnos, nekem igényem van a csókokra, ölelésekre, stb. Neki ez probléma. Nekem igényem van arra, h néha azt mondják, csak úgy spontán (csak mert úgy jön), h szeretlek! Neki ez soha nem ment. 1x emlékszek rá, h kimondta. Azután, miután a villamoson tombolt. Soha máskor.

Bennem azonban egyre méylebben élt a gyanú, h már megint csajozik. Persze tagadta. És foylamatosan tagadott...

Ma reggel viszont. Odaültem a géphez (ő kora reggel lement konditerembe, még nem volt otthon), elindítom, lépnék be a FB-ra, nézem, levelet kaptam. Agyaltam rendesen, h ki írt nekem, most éppen senkivel nem leveleztem. Megnyitom, hát... Elkezdtem remegni... Szó szerint, mint a nyárfalevél, leállíthatatlanul. Ez a szöveg várt:

"Nem írtál sms-t, pedig megígérted. És még én nem akarom????? :((((((((" Kiakadtam. Ki küldte? hát a nyári leányzó, aki állítólag már évek óta tapad levakarhatatlanul. :(

Hazajött, tényként közöltem vele, h levelet kapott. Döbbenten nézett, h kitől, minek írt neki ez a nő, és őszintének tünt. És most tényleg őszíinteség tükröződött a szeméből, az egész arcáról. Így hát annyit kértem tőle, h elég volt, állítsa le a leányzót. 1-2 keresztkérdést még feltettem, h ha nem az van, akkor miért várt sms-t tőle a lány, stb. A válasz az volt, h már régen írta neki, és azt hitte, ezzel lekoptathatja, mert azt fogja várni. Viszont, ismét nem tett semmit, h leállítsa a lányt. Mondtam neki, ha ő nem,a kkor majd én írok neki. Írtam is. annyit kértem tőle, h keressen magának egy oylan pasit, aki nem foglalt, és annál próbálkozzon (jelzem, semmi vagdalkozás, semmi sértegetés, tök kultúrált módon). Viszont, este válaszolt. És most nagyot borult a bili. Ő nem si tudta, h én vagyok, és kiderült, msn-en is, és sms-ben is tartották eddig is a kapcsolatot. Talán a taliig, és a szexig nem jutottak még el. Párom eleinte tagadott. Ismét kezdődött a cirkusz, és a felelősség rám hárítása. Majd beismerte az sms-eket is, és az msn-t is.... Omlott a hazugságvár. És ki letta hibás? Én.... Én vagyok beállítva hibásként. És nem azért, mert én nem adtam eleget neki, nem voltam elég jó, és ezért csinálta! Hanem mert ez kiderült, és mint a lufi szétpukkant a titkos kis világa. És még a képembe is törölte, h neki ennyi szabadság kell egy kapcsolatban, és ez az ő magánélete, a magánügye..... Vége.... Nem bírom tovább... Annyi energiám benne van már, de elég volt.....

Kérdem én? tényleg én vagyok a hülye, amiért írtam a lánynak, és kiderült az igazság?