Érezted már azt, hogy jobb lenne egyedül? (beszélgetős fórum)

Igen ez igy van.

Érdekes nem?

Se Veled, se Nélküled állapot.

Amit akartam már elmondtam, ez már ráadás:

Egy kapcsolat elején még az ember éjjel-nappal együtt szeretne lenni a másikkal. Később jön az, hogy jó lenne egy kis magány.

Világos, hogy ahány ember annyiféle vélemény.

A másik az, hogyha letelik a "szabadság" akkor vágyakozva várom a társam vagy bosszant, hogy elmúlt a magány. Ez utóbbi már igencsak elgondolkoztató.

Mindenkinek szüksége van egy kis elmélyülésre,ez

természetes.Ez a feltöltődés egyik módja.

Nem kell mindenkinek mindíg megfelelni.

Szeressenek olyannak, amilyen vagy és ne kelljen más óhaja szerint élned. Ha ez nem megy, tovább kell keresni az alkalmas embert, akivel összepasszolsz. Lehet hogy hosszú idő kell, amíg megtalálod, de valahol biztosan létezik.

Lehet hogy túl sokáig alkalmazkodtál és mostanra elfáradtál.

Én is így voltam és amikor eldöntöttem hogy tovább nem mehet így, sértődés lett a vége, mert már nagyon megszokta. Azután jöttek a nagyobb bajok. Már tudom, hogy az első pillanatban kell tisztázni hogy ki mit hajlandó elviselni a másikért és ha van valami ami nem tetszik, azt meg kell mondani mert később már simán nem megy a változtatás.

"A legrosszabb, hogy ez az érzés egyre gyakoribban jelentkezik."

A szíved nincs már a jelenlegi kapcsolatodban.Ez ezt jelenti.Ekkor jelentkezik ez.

én úgy gondolom ez valamilyen szinten normális, mindenkinek szüksége van egy kis magában lévős, egyedüllétre, mikor magára, belülre figyelhet, stb.

Az a jó kapcsolat, ahol közben nem érzed magad leláncolva úgy, szabadnak is érzed magad azért.

De hogy dolgoztok?

Soha nincs olyan, hogy ő épp melóban, te meg magadban otthon, és akkor egyet magadban tévézz pl. ??

és akkor jó kicsit magadban lenni, de aztán a végén már várja az ember hogy mikor ér haza a másik.

Én így gondolom, egy kapcsolatnak néha kell ez is, főleg mikor hosszú kapcsolatról van szó, hogy újra várd a másikat, s az jó érzés :)

Persze! Néha kell egy kis egyedüllét, amikor az ember csak magára figyelhet, nem kell a másikhoz alkalmazkodni, törődni vele.

Aztán feltöltődve lehet folytatni a közös életet.

Első reakcióm az volt:

Hogy a fenébe ne!

Szerintem kell is néha a magány, a kérdés az, hogy ez a magányvágy milyen mértéket ölt.

Mennyi időt szeretnél magányban tölteni?

1 órát, 1 napot, 1 hetet, 1 hónapot?

Az első három eset szerintem teljesen normális.

Az utolsó határeset.

Én megértem ezt akkor, ha mondjuk a nap döntő többségéban "össze vagytok zárva", pl. egy munkahely, meg ilyenek.

Valószínű Te befelé forduló vagy, azért is érzed ezt. De minnél többször érzed, annál rosszab lesz......

igen sokx,főleg az utóbbi pár évben,de felül kerekedtem ezen....aztán utolsó pár hóban!!!!

EZ A SE VELED SE NÉLKÜLED ÁLLAPOT!:)

de mi mán nem is vagyunk együtt majd 10évután vége lett.... és pár éve nem vagyunk együtt!

Az első az volt 2hónap múlva szét ugráltattam az ágyat had tomboljanak gyerkőcök és vettem egy újat!

:DDD

jó szinglikén,van amiben nem...de ezt is megoldom !!!!!

Elő-előfordul ilyen, de ha azt mondod, hogy egyre gyakrabban, akkor annak oka kell, hogy legyen.

Lehet, hogy nem a kapcsolattal van a baj, hanem magadban kell rendet rakni.

Néha azt veszem észre, hogy bármannyire is szeretem a páromat vágyom arra, hogy elmenjen valahova vagy találjon valamiféle időtöltést nélkülem. Olykor arra vágyom, hogy a gondolataimmal egy kicsit magam legyek és ne nyüzsögjön körülöttem senki. Csendes magány. A legrosszabb, hogy ez az érzés egyre gyakoribban jelentkezik. Úgy érzem nem mindig vagyok jó társasági partner és nehezebb alkalmazkodom mások dolgaihoz mint mondjuk évekkel ezelőtt.

Veled, veletek volt már hasonló érzés?