Ha párotokkal beszélni akar az orvos, mert rossz híre van, Ti mellette lennétek akkor is, ha egyedül akarja meghallgatni? (beszélgetős fórum)

Véleményem szerint most nem a 3 gyerek, hanem a párod érzései a fontosak és ő kell, hogy egyedül döntést hozzon, tudom nagyon nehéz, mert szeretnél vele, mellette lenni. Amikor eldönti, hogy mit és hogyan tovább majd akkor legyél mellette minden döntésében. Hidd el most megváltozik mindenről a gondolkozása, más lesz a fontos az életében.

Írom ezt úgy, hogy tudom mit beszélek, mert 3 és 6 évesek voltak a gyerekeink amikor megmondták a férjemnek, hogy 3 hónapja van hátra, igen maximum 3 hónap, ez 16 éve volt.

A férjem most is velünk van, túl van kemoterápián, sugárkezelésen,

/igaz rokkantnyugdíjas/

de ez mellékes, szóval gondolkozz pozitívan és hagyd dönteni.

Mielőbbi döntést

- mert az idő ilyenkor ellenetek dolgozik-

és mielőbbi gyógyulást kívánok, én/mi már tudom/tudjuk, hogy nincs lehetetlen.

beszélgetnetek kell, hogy mindketten megértsétek a másik helyzetét. neked is meg kell értened, hogy ez az ő élete, egészsége, amin fizikailag egyedül ő fog átesni. és ő dönt.

neki pedig meg kell értenie, hogy lelkileg te is szeretnél részt venni belőle, mert ... itt folytasd neki.

tudom, vannak nem egyszerű emberek, akikkel nehéz beszélni, mégis el kellene jutnotok ide, hogy a másik helyzetébe beleérezzétek magatokat

szerintem ez sokat segítene

Persze, hogy nem mindegy a gyerekeknek, hogy hogy nőnek fel. De te szerintem nem érted, amiről írok. Nem mindegy, hogy valaki 10-20 vagy mondjuk 50%-os vagy még nagyobb eséllyel vág bele egy-egy kezelésbe, műtétbe.

Nem azt mondom, hogy nem kell mindent megtenni a gyógyulásért.

Tudod nekem is van 2 pici gyerekem. Úgy gondolom, hogy van olyan pont, amikor azt mondanám, hogy nem vállalom a kezelést. Ha a kezeléssel számomra megalázó, kiszolgáltatott helyzetbe kerülnék úgy, hogy még ezzel sem biztosított a túlélésem, vagy csak nagyon csekély százalékban. Nem biztos, hogy vállalnám a kezelést-műtétet, még akkor sem, ha tudom, hogy ezzel aláírom a saját halálos ítéletemet és hogy a gyerekeim anya nélkül nőnek majd fel.

A nagy baj nem egyenlő a halállal. Az a kérdés, hogy műtéttel mennyire hozható olyan helyzetbe, hogy normális életvitele legyen. Amennyiben erre kevés az esély és a párod nem vállalja a műtétet vagy egyéb kezeléseket, neked ezt is EL KELL fogadnod. Nem szabad egy hozzá méltatlan életmódba belehajszolni csak azért, mert ti nem szeretnétek őt elveszíteni. Természetesen ha nagy esélye van a gyógyulásra, vagy legalább a tünet és fájdalommentes életre, akkor biztatni kell, hogy harcoljon.

A dokik sem tudnak mindig mindent. A párom a műtétje utáni napon még az intenzíven volt, rosszul lett, összeomlott a tüdeje. Lélegeztetőgépre tették, morfiumozták. Beszélni nem tudott, de a hallásával nem volt baj. Utólag mondta el nekem, hogy az altatóorvos például furcsa megjegyzést tett...Amikor 6 nappal később visszakerült az osztályra az intenzívről, a betegtársak csodálkozva néztek rá. Az intézményben ugyanis az terjedt el róla, hogy nem tudták megmenteni és meghalt...

Megértem.

Szerintem vedd figyelembe azt ,hogy ő mit akar,ne erőszakoskodj.

Hagy intézze ő a dolgait egyedül.

Először is sajnálom ami történik és sok erőt és kitartást kívánok az egész családnak és azt kívánom hogy a párod gyorsan helyre jöjjön .

Azt viszont nem értem hogy egyáltalán hogy merülhet fel az hogy nem akarja hogy benn legyél ??

mimmo33 -al maximálisan egyet értek !!közös életetek van egy pár vagytok jóban -rosszban örömben- bánatban egészségben -betegségben .

Ha az orvos előtt is közli veled,hogy nem akarja,hogy benn legyél,akkor még azt is megkockáztatod,hogy kizavar az orvos a titoktartás miatt.

Szerintem kísérd el a rendelőbe,várd meg kinn,és ha akarja,majd elmondja.

Én értem, hogy a későbbi rosszullétekről beszélsz. De a rosszullétek szempontjából, amire te most hivatkoztál, teljesen mindegy, hogy jelen vagy-e a beszélgetésnél vagy sem.

Az orvosról hallani sem akarok eset ismerős. A párom ugyanilyen. Lassan 7 éve egy tüdőszűrés során fedeztek fel elváltozást, amit 2004. szeptemberében meg is operáltak. Rosszindulatú daganat volt. Nem írtad, hogy milyen daganatról van szó, az orvos, aki kimegy hozzátok, milyen szakterületen dolgozik. Egy háziorvos például nem feltétlenül kompetens a túlélési esélyek latolgatásában.

Sajnálom, ami veletek történik, remélem, minden jóra fordul.

De tapasztalatból mondom, hogy meg kell hagyni a párodnak a jogot, hogy ő egyedül hallja először, hogy mik a lehetőségei, és hogy magában gondolhassa át az egészet. Rajta kívül az orvos annak adhat még ki információkat az ő állapotáról, akit ő megnevez, és ez, gondolom Te leszel.