Érdemes még küzdeni? Segítsetek! :( (beszélgetős fórum)
Gratulálok Nektek! :)
De biztos vagyok benne, hogy ez nálunk nem válna be...ő eleve azzal fogadná az ötletet, hogy "úristen, ekkora hülyeséget! én oda soha nem mennék el! Miért, van valami bajod? Miért nem mondod el akkor?"
És innentől a szokásos.. :(
Frutty: mert szeretem...bár már nem tudom pontosan, hogy tiszta szívemből szeretem-e...már nem olyan mint az elején...
Nem, nem így akarom elélni az életem...pont ez a baj, hogy tudom azt, hogy így nem jó, és ha így folytatódik, akkor nem bírom már sokáig...
Igen, ez felvetődött...egyik barátnőm írt nekem egy levelet, és ezt barátom elolvasta...arról is volt szó, hogy ha igazán szeret, akkor elenged mert ez így nekem nem jó...mire barátom azt mondta, hogy ha szakítanék vele, nem hagyna elmenni, küzdene értem... (csak azt en értem, miért nem teszi ez most is?nem elég hogy "megszerzett"...)
Tudom... :(
nem egy átsírt, álmatlan éjszakán vagyok már túl ...olyanokkal vesztem össze miatta, akiket nagyon szeretek, és tudom, hogy jót akarnak...de akkor még elvakított a szerelem...már tisztábban látom a dolgokat...
Igen, ezzel én is próbálkoztam...mondtam neki hogy ezzel-azzal megyek ide és oda...persze egyből jött a válasz hogy ne menjek...ha mentem akkor én voltam a rossz...még belém s magyarázta annyira, hogy elhittem...
Szia!
Párterápiát javaslok nektek, azzal meg lehet menteni a kapcsolatot! Hallottál már a MÉCS napról? Van olyan, ami kifejezetten fiatal pároknak szól.
Mi egy ilyen mécsnapok után döntöttük el a párommal, hogy összeházasodunk!
Hűűű,fiatal vagy még a remete élethez!Ezt a palit takarítsd ki az életedből:(
Tönkre fog tenni!
Sziasztok!
Barátommal majdnem másfél éve vagyunk együtt. Szeretjük egymást, de még sincs minden rendben. A legnagyobb baj, hogy otthonülő típus, de nagyon. Én szeretnék kicsit kimozdulni néha... sétálni egy kicsit, vagy akármi mást...és tényleg sehova nem megyünk.. a másfél év alatt EGYSZER SEM voltunk pl moziba...csak akkor mozdultunk ki ha valakinek névnapja-szülinapja közeledett, és ajándékot kellett venni...akkor is el kellett intézni max. másfél óra alatt...körülnézni nem lehetett, gyorsan megvenni az ajándékot és sietni vissza...azért, hogy utána beüljünk a szobába, megnézni 1 filmet(jobb esetben-volt, hogy ő leült gépezni én meg ültem az ágyon és vártam h végezzen...) Az a baj, hogy nekem ez így tényleg nem jó.. Beszéltem már vele erről, nem is egyszer...mindig megígérte, hogy változtatni fog, mert nagyon szeret, és mindent megtenne értem...de csak ígérget.. :( Sohasem lesz belőle semmi... Nagyon rossz így...és miután többször beszéltünk róla, és még így sem változott semmi, kb. 1 hónapja megmondtam neki hogy nem tudom, érdemes-e folytatnunk...nagyon kiborult...úgy még sohasem láttam...sírt, teljesen maga alá került...nem mentem el, olyan állapotban nem akartam otthagyni...amikor nagyjából megnyugodott, és már tudott beszélni, megint megígért mindent...megkérdezte, hogy adnék-e neki még egy esélyt...nem tudtam nemet mondani, hiszen szeretem...Valahol legbelül már akkor is tudtam, hogy semmi sem fog változni, de gondoltam hátha...mondanom sem kell, azóta is minden ugyan olyan...holnapra ígért 1 sétát, meg 1 kajálást tóparton...de szerintem abból sem lesz semmi.. :(
nem tudom mit csináljak..mert így úgy érzem, megfulladok mellette...ahhoz viszont nincs erőm, hogy elhagyjam...
Másik dolog, hogy nagyon féltékeny...nem adtam rá okot.És mégis...Most mondtam neki, hogy el akarok menni társastáncra..kiakadt h én ne táncoljak másik pasival...meg hogy minek akarok egyáltalán olyan "szarra" járni...nyáron találkoztam barátnőmmel, és vérig volt sértve hogy őt nem hívtam...mert hogy úgyse jött volna el, de jól esett volna neki, ha legalább megkérdezem...mindig ellenőrzés alatt akar tartani...de nekem van egy bizonyos szabadságvágyam, amire szükségem LENNE...ezzel a dologgal sem tudok mit kezdeni...
Az eszemmel tudom, hogy sokkal boldogabb lennék nélküle...de mégsem tudom elhagyni.. :(
Ha valaki tudna tanácsot adni, hogy mit tegyek, annak nagyon megköszönném...