Elveszítettem a hitemet az emberekben! (beszélgetős fórum)

Nem is kell hasonlítgatni.

Én csak azt akartam nektek elmondani, hogy másokat is értek csalódások, mégsem veszítették el a hitüket. Csupán a pozitív példára akartam felhívni a figyelmeteket. Látom reménytelen.

Ne mondd már,hogy 20 éves vagy,mert beszarok:D

Én lennék a barátod szívesen! :)

Mekkora igazságggggggggggg!!!!!!!

Az erkölcsösség manapság már nem erény. Az jut előnyhöz aki furfangosabb, ravaszabb, aki ki tud játszani másokat. Ennek ellenére vannak akik tisztességesen játsszanak, de a tisztesség nem egyenes út a jó élethez.

Mindenki érdekből van a másikkal és ezt nem a pejoratív értelmében írom. Nincs olyan hogy csak úgy barátok vagyunk. Valami oka kell hogy legyen. Mindenki mást akar. Szeretet, pénzt, olyan embert akivel el lehet menni bizonyos helyekre. Olyan embert akinek el lehet mondani valamit amit senki másnak nem.

A hit tudás nélkül átélt bizonyosság. nem baj hogy nem vagy képes rá. Keress olyan bizonyosságot amit tudás alapján élsz át.

?

Ki mondta ezt?

Na,mindegy..

Bocs már,hogy egy fórumon az adott témához hozzászólok...:D

Az a Te dolgod,hogy Te nem beszélsz róla.Én beszélek.. És nem akarom hasonlítgatni az életemet másokéval...

Szerinted mégis mi a bánattól mentem tönkre lelkileg, azt hiszed, hogy elvette a szomszéd gyerek a kedvenc macimat, ne viccelj már.

Sokféle esetben, sokféle embereknél mindig ugyan oda lyukadtam ki, a végére kiderült, hogy egyoldalú volt a barátság.

Mert én hülye, ha van egy barátom akkor azzal törődök, összejárok, főzők neki, adok abból amim van, mert akkor örülök, hogy ami nekem van azt megoszthatom másokkal. Aztán amikor nekem kellett volna valami akkor kiderült, hogy hoppá, hát akkor inkább mégse.

Figyelj volt egy rokonom imádtam, ő volt a második anyám, a főnöke meg a barátnő, 10 éven át hazudott barátságot, hogy kihasználja, egész odáig nem jöttem rá erre, amíg a rokonom meg nem halt, nem viccelek már másnap nem állt szóba velem.

Voltak közös ebédek, vacsorák, ajándékok, traccsparti stb.az egész egy nagy lufi volt.

Nem kényelmesebb volt,hanem egyszerúen mikor az ember szeret valakit,jobbnak látja,mint ami valójában.Ez normális.A barátaimat is szerettem.

Elfogadtam őket a hibáikkal együtt.

Nem tetszett,és szóvá is tettem,mikor kifigurázott valakit ez az illető ,de úgy,hogy neki tette a szépet.Azt gondoltam,hogy bár nem szép amit csinál,biztos oka van rá.De nem.Ő egy velejéig romlott ember.Aki átverte a saját anyukáját,aki nagyon jó anya volt,aki hülyének nézte az összes embert maga körül.Ugyan barátok nélkül már ,de nem maradt egyedül... Viszont nagyon csúnya büntetést kapott a sorstól..

Nem véletlenül..

Nem mesélek konkrét storyt itt,de elájulnátok,hogy egyáltalán létezik ilyen ember.Akinek elmeséltem,mondta,hogy ne hülyüljek,ilyen nincs..

"Ha valakit csalódás ér, arról önmaga is tehet."

jesszusom, erre nem is tudok olyat mondani, hogy ne bántsalak meg, és alpári se legyek

Most tényleg azzal telt be a pohár, hogy már 1 hónapja írogatok fűnek-fának, és csesznek segíteni, azt amikor majd ők lesznek ide lent mint én, el lesznek csodálkozva, hogy miért nem segít rajtuk senki.

Én hülye meg adtam mindent, mert ha nekem nem kell, akkor más örülni fog neki, volt hogy a szállítást is én fizettem, természetesen az a "barát" már a tájamra se néz.

Döbbenet, hogy ilyen fiatalon ennyire negatívan látjátok a világot! Ha valakit csalódás ér, arról önmaga is tehet. Mint Angel írja, nem akarta észre venni. Kényelmesebb volt, csak a jót a szépet látni.

Csalódtam én is emberekben, akit a barátaimnak hittem. Aztán levontam a konzekvenciát. Jobban kellet volna figyelnem, észre kellett volna vennem, hogy ezek az emberek, csak saját boldogulásukra használtak fel. A csalódást túléltem, tapasztaltabb lettem és sokkal óvatosabb, figyelmesebb.

Nem kell mindenkiben a rosszat, a gonoszat látni, mert akkor sok jó ember mellett elmegyünk.

Akkor valaki nyisson egy fórumot közülünk,és dumáljunk ott.

Legyen a neve "mindenki bekaphatja" fórum.:D

De engem is engedjetek be,jó?:D

Szerencsés..

Bár hosszú évekig én is azt hittem,hogy az vagyok..Aztán kb.3 év alatt mindenkiben csalódtam szinte.Mai napig nem tudom elhinni,hogy miért voltak ilyenek.Azt hittem,hogy én váltottam ki ezt.. Aztán a még megmaradt barátaim is át lettek verve ezen személyek által/közös barát/,és akkor jöttem rá,hogy ők ilyenek.Az a durva,hogy ha belegondolok rengetegszer észrevehettem volna,csak valahogy nem akartam látni..

Pont ellenkezőleg,mint a párkapcsolataimban.Ott bezzeg éber vagyok,és rögtön látom a cinket..)