Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Eltérő fejlődésmenetű, SNI-s gyerekek szülei, érdekelne, hogy hogyan lehet feldolgozni azt, hogy a gyerekeink mások? fórum

Eltérő fejlődésmenetű, SNI-s gyerekek szülei, érdekelne, hogy hogyan lehet feldolgozni azt, hogy a gyerekeink mások? (beszélgetős fórum)


1 2
30. trapiti (válaszként erre: 28. - Trapiti)
2013. ápr. 30. 09:41
...optometristának tanul... :-)
2013. ápr. 30. 09:40
Nem gyorsítóval hanem hyperaktiv, csak a telefonom hülyéskedik...
28. trapiti (válaszként erre: 26. - Jozsi.38)
2013. ápr. 30. 09:39
Igen, másképp vették ezt régen... aki ma gyorsítóval, mint az én lányom is, és megkap minden fejlesztést ahhoz hogy a hyperaktivitásával együtt jól működhessen egy óvodai vagy iskolai csoportban, az 20 évvel ezelőtt jó eséllyel vált deviáns, kezelhetetlen rosszgyerekké, aki bár okos, mégis megbukik 5 tárgyból, aki az osztály bohóca, aki jó ha végül egy szakmát kitanult, bár valahol mindenki érezte, hogy több lenne benne... én magam is visszatekintve meg tudom mondani, kik voltak ezek a gyerekek az osztályunkból... És hogy pozitívat is mondjak, ismerős optikus néni, most 33 éves fiával kapcsolatban 30 évig harcolt, ment szemben mindenkivel aki azt mondta, törődjön bele, hogy autista a gyereke... ez a fiú most körülfordulóénak tanul (igaz, a mai napig az anyukája segíti a tanulásban) és vezeti a saját optikájukat... nekem az ő történetük rengeteg erőt adott...
27. megi04 (válaszként erre: 26. - Jozsi.38)
2013. ápr. 30. 09:39
Hát tudod...szerintem jobb volt.Nem stresszelték ENNYIRE a gyerekeket,mint most.:( Amikor már a 6 éves is TUDJA,hogy Ő más,Ő "beteg",és már tiszta egy merő stressz,meg pánik,és csak most kezdte az életet...:(
26. jozsi.38 (válaszként erre: 25. - Megi04)
2013. ápr. 30. 09:27

annyiban van igaza, hogy minden gyereket egy kockába akarnak beletuszkolni, és aki egy kicsit is kilóg a kockából, akkor már SNi-s lehet akár. nekem eddig háromból kettő SNI-s, a legnagyobbról előzőekben írtam, a középső csak azért kapta meg ezt, mert ügyetlen, nem jó a mozgása, és kell a fejlesztés neki.

viszont 30 évvel ezelőtt nem kísérték ennyire figyelemmek a gyerekeket, és nagyon sok olyan gyerek lett egyszerűen "rossz", mert hiperaktív volt a mai fogalmak szerint, vagy aspergeres, egyszerűen elkönyvelték bogarasnak és csók. azért az sem volt jobb

25. megi04 (válaszként erre: 14. - Jozsi.38)
2013. ápr. 30. 09:06

Tudod,az a baj,hogy írisznek picikét,tényleg egészen picikét igaza van..A többieknek meg nagyon..

Mert egy vizsgálat tényleg nem árthat,de az az igazság,hogy nagyon divat,a gyerekeket skatulyázni..Kiderülhet az is,hogy egyszerűen,"csak" zseni..

De ha valaki zseni,akkor egyből rányomják,hogy:autista.

Kedves fórum indító!

Amikor megtudtam,hogy a fiam autista,úgy éreztem,megállt a bolygó a forgásban! Elsírtam 3 temetésre való könnyet,mert csak annyit tudtam róla,hogy láttam az Esőembert.

Most 22 éves a fiam,és (bár,mi elvesztünk a rendszerben,és nem járt iskolába)kevesebb vele a baj,mint a "normálisokkal".

Ne aggódj! Megoldod,és eljön az az idő is,amikor büszke leszel rá!!!!:)

24. wanda2 (válaszként erre: 16. - Trapiti)
2013. ápr. 30. 07:56
Egyetértek veled! Felelősségteljes szülő módjára utánajár a dolgoknak és minden lehetőséget megragad, ami segíthet.
2013. ápr. 30. 07:42
Nem lesz egyszerű végigmenni ezen az úton. Amikor a fiam megszületett (nehéz szülés, nem sírt fel 2/5 Apgar, 3 hét intenzív), akkor nekünk azt mondták bármi lehet, benne van a pakliban, hogy egész életében fekszik majd, mint egy darab fa. Akkor szétszakadtam a fájdalomtól és nagyon féltem, aztán megismertem egy csomó embert a neten keresztül, akik sokkal rossazabb cipőben járnak, mint én és mégis látták a gyerekben a pozitív változásokat, nem értettem hogyan csinálják, aztán rájöttem, hogy minden idő és elfogadás kérdése. Szeresd őt nagyon és fogd fel úgy, hogy ajándékot kaptál és feladatod van vele. Nem lesz egyszerű, de ha segít akkor gondolj arra, hogy vannak nála sokkal rosszabb állapotban lévő gyerekek, akik se kommunikálni, se mozogni nem tudnak..
22. c6973617d3 (válaszként erre: 11. - Jak27)
2013. ápr. 30. 07:29
Hidd el, sokkal több erő van benned, mint gondolnád!.Ha úgy érzed egyedül nem vagy képes feldolgozni, inkább egy pszichológussal próbáld átbeszélni a félelmeidet.A kislányodnak nagy szüksége van rád.A pszichiáter felír majd valami kedélyjavítót, amitől lehet te valóban kicsit könnyebben érzed majd magad, de az is lehet, hogy apátiába esel. Nem beszélek a gyógyszerfüggésről, de legyünk őszinték, az ilyen gyógyszereket nagyon nehéz elhagyni.Szóval, fel a fejjel anyuka! :), van élet az autizmus diagnózis megállapítása után is! :)
21. elizabett85 (válaszként erre: 13. - A0c1361e44)
2013. ápr. 30. 07:24
Más az amikor egy gyermek személyiségéből adódóan olyan, amilyen te voltál. Egy szülő igenis látja, ha a gyereke nem olyan, mint a többi, eltér az átlagtól. Amit itt jak27 felsorolt azok elég nagy problémák és igenis ezzel foglalkoznia kell, addig amíg fejleszthető a kislány. Szerintem tényleg ne magadból indulj ki és örülj, hogy nem vagy hasonló cipőben..
2013. ápr. 30. 07:20

...és hogy a kérésről is beszélgessünk... :)


Az SNI nem egy örök, végleges kategória, tehát ha a gyerek fejlődik iskolás koráig még le is vehetik róla.

Nálunk valamelyest hasonló a helyzet, bár végülis SNI-t az én lányom akkor már nem kapott amikor a szakértőiben voltunk (főleg azért nem, mert addigra minden fejlesztése folyamatosan ment, 4 éves volt, és már rengeteg dolog változott a kezdetekhez képest.

Nálunk DSGM, TSMT, úszás, jelenleg alapozó terápia és Ayres a "menetrend" :)


Én úgy gondolom, tegyél meg mindent, kutass fel minden lehetőseéget amit csak lehet és ne foglalkozz a huhogókkal. Az idő téged igazol majd. Valahogy el kell jutni odáig, hogy az ember nem a gondot látja a másságában, mert rengeteg a csoda és a lehetőség ezekben a gyerekekben :) Nálunk az óvónéni azt mondta (a 3. óvoda, sok cirkusz után) amikor aggódva kérdeztem, hogy biztosan nem volt-e vele gond, hogy Forma-1-es motor van benne, az igaz, de ez miért gond? :) És nagyon igaza volt... Persze kell fejleszteni, elsősorban azért hogy azokon a területeken ahol elmarad a kortársaitól, ne érje folyamatos kudarc... más dolgokban viszont messze túlszárnyalja a többieket. Ami nagyon fontos, hogy folyamatosan erősítsd a kislányodban - és magadban is - azt a tidatot, hogy ő ugyanolyan ügyes, okos mint bárki más, sőt egy csomó dolog lesz amiben jobb lesz a többieknél. Ha ezt elhiszitek, könnyebb lesz mindkettőtöknek!

19. elizabett85 (válaszként erre: 9. - Jak27)
2013. ápr. 30. 07:17

Sajnálom, hogy ilyen negatív tapasztalatokkal jöttetek el onnan. Jelenleg nálunk is folyamatban van egy éves felmérés a Budapesti Korai Fejlesztőben (mi oda járunk), megnézik hol tartunk most a korához képest. Nálunk is vannak (voltak) furcsa dolgai, viszont közösségbe elég jól elvan a fiam, inkább az oxigénhiányra fogják, majd kinövi címszóval, persze ebbe én sem nyugszom bele. A nagyobb probléma az, hogy 2,5 évesen még csak kapaszkodva jár a hipotónia miatt.

Milyen fejlesztésekre jártok és hova?

18. 569a7df0cf (válaszként erre: 11. - Jak27)
2013. ápr. 30. 07:15
Keress ra az autizmusmesekre, egy aspergeres kisfiu anyukaja irja, nagyon jol.
17. 569a7df0cf (válaszként erre: 13. - A0c1361e44)
2013. ápr. 30. 07:12

Mert ha problemas a gyerek, minel elobb el kell kezdeni a fejleszteset, dietajat.

Az hogy 2 evesen nem tesz kart senkiben, nem jelenti azt, hogy nem fog 4 evesen sem. Egy sni gyerek szulojenek lenni nem moka es kacagas, pont nem kene oket rugdosni a nagy megmondoembereknek!

16. trapiti (válaszként erre: 13. - A0c1361e44)
2013. ápr. 30. 07:09

Szerintem irreleváns, hogy veled mi volt gyerekkorodban és mitől kupálódtál ki.

Ha ő úgy látja, hogy gond van a gyerekével, akkor a legjobb amit tehet, hogy addig jár utána amíg nem tisztázódnak a dolgok.

A fejlesztések ahová járnak, pedig kifejezetten játékos és élvezetes programok a gyereknek, amellett hogy nagy mértékben megkönnyítik a gyerek és a család későbbi életét is.

Nagy szerencséje van a kislánynak, hogy az anyukája másképp gondolkozik mint te, aki anélkül hogy bármit tudna a részletekről vagy látta volna azt a gyereket valaha, képes vagy megítélni hogy minden rendben van... persze a más problémája neked nem az, de akkor minek írsz egyáltalán???

15. trapiti (válaszként erre: 14. - Jozsi.38)
2013. ápr. 30. 07:05
Nem adta óvodába, hanem több napos vizsgálaton voltak a gyerekpszichiátrián, ahol a gyerekeket csoportos helyzetben figyelik meg, elméletileg korosztályos csoportban játék, foglalkozás stb. közeben, de ha nincs annyi egykorú gyerek, akkor nem tudnak azonos korú csoportot csinálni.
14. jozsi.38 (válaszként erre: 13. - A0c1361e44)
2013. ápr. 30. 06:49

írisz vazz, mi lenne ha nem mások rugdosásával töltenéd az idődet? mindig olyanokba kötsz bele, akik segítséget várnak és nem rugdosást.

kedves fórumindító! miért kellett olyan korán oviba adnod a kicsidet? nem volt bölcsi a környéken, az inkább megfelelő lett volna neki, egy 22 hónapos még borzasztóan pici oviba, ezt nem bántásként írom.

a másik pedig: az én legnagyobbam se tudott barátkozni/szocializálódni az oviban, neki is voltak ilyen korban autisztikus dolgai, aztán kinőtte, most 6 éves. megjártuk vele a nevelési tanácsadót, SNI minősítést kapott, de ez nem a világvége :) az az óriási előnye van, hogy foglalkoznak a gyerek problémájával, az óvónők nálunk legalábbis olyan játékokat igyekeztek kitalálni, amivel közelebb kerülhetnek a gyerekhez. érintős játékok pl. mert nem tűrte hogy hozzáérjenek például, vagy ha beszéltek hozzá, nem nézett rájuk. szóval sok idő és türelem kellett, az SNI pedig nem bélyeg és nem fogják rá mindenkire

2013. ápr. 30. 05:11

Hát nem tudom....Biztos, hogy a mai gyerekekre mindenképp rá kell húzni valami problémát?

Miért baj az, hogy nem úgy kommunikál a gyerek, ahogy te szeretnéd? Kárt tesz valakibe? Vagy magában?

Mit csinál, hogy ilyen tortúrának kell alávetni szegényt?

Annak idején, iskola előtt én sem kommunikáltam senkivel, csak a szüleimmel és a testvéreimmel, ráadásul két kezes is voltam és megtanultam olvasni ovis koromban és írni is. Azt akarták, hogy gyógypedagógiai iskolába menjek. A szüleim viszont azt mondták, hogy normális vagyok, így normális iskolába megyek. Nekik lett igazuk.


Miért hurcolod orvosokhoz és pszichiáterhez? Sokszor úgy érzem, hogy a szülők unatkoznak vagy figyelemre vágynak és a gyereküket használják arra, hogy rájuk figyeljenek.

Ha a gyereked, szobatiszta, beszél, játszik, stb., akkor hagyd őt! Fejlődjön az ő ritmusába és ne keress problémákat.

Persze lehet, hogy nem írtad le a valós gondokat, de abból, amit leírtál nekem az jön le, hogy túlliheged a dolgokat.

12. jak27 (válaszként erre: 4. - Bige)
2013. ápr. 29. 23:30
:D Védőnő/gyerekorvos már rég nem hallgatok rájuk, már megszívtam velük, a cikkeimben bőven kifejtem, hogy miért sajnos. :( Így is a szerencsén múlt, hogy egyáltalán Dévényeshez kerültünk...
11. jak27 (válaszként erre: 6. - C6973617d3)
2013. ápr. 29. 23:26
Köszönöm szépen, tényleg nagyon nagy erő kell ehhez, ami sajna nekem nem adatott meg, így remélem legalább a pszichiáter el tudja nyomni a fájdalmam. :(
10. jak27 (válaszként erre: 8. - Mamcili)
2013. ápr. 29. 23:25
Bár a gyerekorvosunk várakozó üzemmódba helyezett volna bennünket, nem hagytam, és január óta járunk a koraiba (TSMT+gyógypedagógiai fejlesztés)
9. jak27 (válaszként erre: 3. - Elizabett85)
2013. ápr. 29. 23:23
Nah, az a vizsgálat egy eléggé felháborító dolog volt, ugyanis a leányzómat "vizsgáló" klinikai gyógypedagógus se perc alatt megmondta a felügyelőnek, hogy értelmi fogyatékos, és azért ilyen, mert nem tudja magát lekötni... Nem baj ám, hogy egy ovis csoportba tetták be a 22 hónaposomat, ahol pici gyöngyöket fűztek, meg gipszet festettek. egyedül az utolsó nap voltak normálisak, amikor önkényesen vittem be a korosztályának megfelelő játékokat, könyveket, amikkel szépen lekötötte magát, és érdekes mód ekkor már a genyó felügyelő is elővette a szekrény mélyéről a neki való játékokat... Nagyon rossz emlékekkel hagytuk ott az intézményt... Egyedül a dokinő volt normális, akivel a legkevesebb időt töltöttük, de ő legalább elismerte, hogy nincsenek felkészülve ilyen pirinyóra. Míg rajta kívül mindenki azt kérdezte, hogy mit keresünk itt, hisz még oly picike (nem gond, hogy a szak.bizottság javasolta őket, és nem unalmamba feküdtünk be a gyermekpszichiátriára.) Az eredmény kevert specifikus fejlődési zavar.
8. mamcili (válaszként erre: 1. - Jak27)
2013. ápr. 29. 23:18
Keressétek fel a helyi képesség vizsgálót! Kérjetek korai fejlesztést! Támogatást, segítséget!
7. jak27 (válaszként erre: 2. - Bige)
2013. ápr. 29. 23:11
Leginkább autizmus... Qrva okos, a memóriája hihetetlen, a mondókákat hihetetlen tempóban megjegyzi, de szociálisan abszolút le van maradva szegénykém, és egy egyszerű kérdésre nem felel (se bólogatás, se semmi), az egyszerű utasításokat sem értei... Sok-sok sztereotíp viselkedés is megfigyelhető nála, és szó szerint kaksizik a gyerekekre... meg ha olyanja van, mindenre.
6. c6973617d3 (válaszként erre: 1. - Jak27)
2013. ápr. 29. 23:03
Most vagy a mélyponton, próbáld meg elfogadni az elfogadhatatlant. Idővel könnyebb lesz, kitartást és sok erőt kívánok.
5. Katinkaboszi (válaszként erre: 1. - Jak27)
2013. ápr. 29. 20:52
valami konkrétum?
4. bige
2013. ápr. 29. 20:51
Mit mond a védőnő, gyerekorvos?
2013. ápr. 29. 20:51

Szia!

Már megtudtátok a pontos problémát, anno írtam neked privátban, pont autizmus vizsgálatra készültetek. Mi lett az eredménye?

2. bige
2013. ápr. 29. 20:51
mik a sejtéseitek? milyen tünetei vannak?
2013. ápr. 29. 20:31
2 éves a kislányom, és azt érzem, most jutottam el a mélypontra, elfáradtam. :( Az Életünkről azt lehet tudni, hogy időre született, 10-10-es Apgar-t kapott, 3850 g-os volt. De születésétől kezdve voltak vele nehézségeink. Jelenleg ott tartunk, hogy konkrétan nem tudjuk, hogy mi a baj, sejtések vannak... A bizonytalanság is kikészít bennünket. Nagyon hálás lennék, ha hasonló cipőben járó szülők elárulnák, hogy hogyan lehet ezen túllépni, és pozitívabban látni a jövőt. (Már kértem orvosi segítséget magamnak, de ugye a várólista több, mint 1 hónap...)
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook