Elnyomva (beszélgetős fórum)

Szerintem egyrészt benne van az is, amit írtam a 9. hsz-ban. Másrészt én sokszor érzem a páromon, hogy csak akkor szereti, ha önálló vagyok, amikor az neki kapóra jön. Egyébként sokszor öntudatlanul is igyekszik lerombolni az önbizalmam. Szeret mindent az ellenőrzése alatt tartani, még ha nem is ért hozzá. Ha valamit meg kell oldani, az én ötletemre kapásból gondolkodás nélkül azt mondja, hogy rossz. Később persze van, hogy belátja, ha téved, de azon mindig jót nevetgél. Ha én tévedek, akkor pattog és sokáig a felemlegeti vagy épp gúnyolódik rajtam.

Szerintem ő titkon sok mindenben kisebbrendűnek érzi magát nálam (teszem hozzá, semmi oka rá) és ezért nem tudatosan, de próbál "maga alá gyűrni".

A segítséget is sokszor úgy ajánlja fel, hogy eleve olyan hangsúllyal kérdezi, hogy azt sugallja, hogy majd én megcsinálom, mert neked úgyse sikerülne. Ezt egyébként sokszor hallom is tőle "Neked úgy se fog sikerülni"

Én senkiről nem tételezem fel, hogy szándékosan szabotálja a dolgokat.

Amit most leírtál, inkább arra vall, hogy ő mint vezető akarja meghatározni még azt is, mi hogy vagy hol legyen.

Mondtad már neki, hogy ezt gyerekesnek találod? :D

Azt 100%-ra kimerem jelenteni, hogy ezt nem a szeretet és a valódi segíteni akarás miatt teszik. Ezt azért írom, mert ha én megkérem valamire a párom, akkor azt nem teszi meg. Halogatja meg gyártja a kifogásokat, addig, amíg meg nem unom és vagy megcsinálom vagy összeveszünk. És ha végül meg is csinálja, akkor duzzog érte, meg mártírkodik. Pedig nem szoktam nagy dolgokkal megbízni és hónapokig türelmesen várok, mielőtt bepipulok.

Legutóbb a súlyzókészletét kértem, hogy vigye le a tárolóba, mert én amikor az erkélyről behoztam, úgy meghúztam a derekam, hogy azt hittem úgy maradok. 4 hónap után mondtam azt, hogy most már tényleg nincs kedvem kerülgetni.

Biztosan az is hiányzik.

És a párhuzam is esetleg elgondolkodtató...

Vagy épp a vezetői pozíció hiányzik neki. Az irányítás, a döntések stb...

Érdekes, az én párom is vezető beosztásban van. :-)

Szerintem most úgy érzi, annyi időn át nem volt a felesége mellett, ideje, hogy segítsen otthon.

Ahogy Panka is mondja, ő így akarna segíteni, és persze a vezető állás nyüzsgése után kitölteni a napjait.

Meg kell próbálni megértetni vele, hogy azzal segít inkább, ha vagy együtt megtervezitek, ki mit végez el aznap, vagy ha elfoglalja magát és megvárja, míg segítségül hívod.

Én megértelek. Az én párom is szokott hasonlóan viselkedni, bár nála ez nem állandó. És nem érti meg, hogy akkor és abban segítsen, amikor megkérem és amire megkérem és hagyja meg nekem, hogy eldönthessem mi a jó nekem.

Nagyon idegesítő tud lenni, főleg, hogy utána meg mondogatja, hogy nekem semmi nem jó, nem lehet a kedvembe járni, hisztis vagyok, stb... És egy kicsit néha nekem is lelkiismeret furdalásom van, hogy úgymond nem becsülöm meg a "jót". A környezetünkben is aki látja ezeket a dolgokat, mind engem ítél el, mert bezzeg ő, hogy örülne, ha a férje megmozdulna...

Én már azt csinálom, hogy nem figyelek oda rá ilyenkor. Mintha meg se hallanám. Persze pattog egy sort, de akkor elmondom neki, hogy nem válaszolok ezekre a dolgokra, mert úgyis figyelmen kívül hagyod, amit mondok.

Ő csak jót akar.

Térdepelj kukoricára!

Rövid leszek:sajnállak.

Azaz csak megkérdezem most ez panasz vagy dicsekvés?