Elmúlt nagy Szerelmek, akik vagy így vagy úgy, de elkísérnek az élet útján... vajon meddig? (beszélgetős fórum)

Ritkán lehet ilyen emberektől olvasni:)

Maradjatok meg egymásnak, mindhalálig:)

Nem, egyáltalán nem.

Meséljek? Miről meséljek? 14 évvel volt nálam fiatalabb. Az első találkozásunkról, amikor szétcsászkáltuk magunkat Visegrádon, boboztunk és a legfinomabb fagyit etette velem Szentendrén? Hogy minden kőre felálltam, s szerinte ezek a kövek azért fontosak, mert én fontosnak tartottam őket? Meséljek arról, amikor rohant, mert Kérész (egy nagyon beteg fiú) bekerült az osztályunkra? Amikor együtt hordtuk neki a könyveket? Meséljek a hosszú, csodálatos hajáról, amibe imádtam beletúrni? Hogy amikor olvastunk az L-alakú ágyon, fogtuk egymás kezét? Meséljek a szétizzadt éjszakákról? A "most megyek aludni és csendben szeretlek tovább" sms-ekről? A közös haveri kirándulásokról, marhulásokról? Amikor éjjel fél kettőkor 4 fiú énekelte nekem egy söröző kinti részében, hogy "különös éjszaka volt"? Meséljek a motorozásokról, a szabadságról? Hogy ő általa lettem a régi "én"? Hogy már nem voltunk együtt, de dugdosott a család előtt egy hétig, mert nem akartam, hogy tudják, daganatot találtak nálam, és ne aggódjanak? Hogy ott álltam mellette az édesapja temetésén és a vállamon sírta ki magát, pedig csak barátok voltunk már? Hogy megálmodtam a balesetét és amikor kórházba került, én voltam az első, akit felhívott? Amikor bementem, csak ennyit mondott: - Látjátok, ő az én boszorkányom! :)

Meséljek? Meséljek? Meséljek? :)

Örülök a boldogságának, mint ahogy ő is az enyémnek. Talán tényleg ilyen a Nagy Szerelem után az igazi barátság? :) Nálunk ilyen. :)

1 kérdés:

Neked nem nehéz mellette lenned?

Értem én, hogy örülsz a boldogságának, de mégis...valahol legbelül nem gondolsz rá másként? Soha?

:) Igen, tudom, hogy ezek a történetetk hosszúra szoktak sikeredni :D

Igen, persze, hogy emlékszem, azt az írásod csak igazán mély érzések indíthatták...

Szeretném, ha el is mesélnétek azt a szerelmet, ami mai napig veletek maradt...

Szerintem ez nem feltétlenül az első szerelem...

Elmúlt Nagy Szerelem? Elmúlt... de amikor akarunk, beszélgetünk, tudunk mindent egymásról, drukkolunk, sírunk-nevetünk... barátok maradtunk, egy életre.

Nemrég gratuláltam az első babájához. :) Édesanyjával, a közös barátokkal a mai napig tartom a kapcsolatot, ahogy mi ketten is...

...és ez nagyon jó... :)

Kötődni valakihez egy életen át. Fontos dolog és sokszor fájó.

Szerintem nem feltétlen csak szerelemnél van ez.