Elmondjam a férjemnek hogy beleszerettem valakibe? (beszélgetés)

Volt egy nagybátyám, tipikus középparaszti később kulák élet

A feleség sokat beszélt és "okos" volt mindig

A második beszólásra nagybátyám felcsattant "a szakramentumát asszony"

És csend lett, az élet ment tovább, ahogy mondod, 50 évet.

Nem azt mondom ezzel, hogy mindent el kell viselni, de az említett eset kevés lenne egy váltáshoz

Az is kérdés, hogy akivel most "egy hullámhosszon" vagy,

vajon Ő akar-e Téged, amikor majd szabad leszel??

Valaki beregisztál, egyetlen kedély borzoló hozzászólással elindít egy fórumot, utána persze carik rá nagy ívből, hogy ki mit ír, de te tudod a frankót rögtön. Gratulálok.

Miért engem pécéztél ki? Beszólhattál volna mondjuk dominósnak is.

Én azt nem értem miért is keresi bárki is a másoknál a boldogságot ha valami nem müködik egy kapcsolatban. Régen 50 évig éltek együtt az öregek és biztos ,hogy volt problémájuk,de ha nem oldják meg és mindig kidobnak egy házasságot akkor ugyanezt ez uj házasságban is elkövetik. Ha többször megpróbálnák az emberek a rossz házasságukat helyrehozni nem lenne egy válás és csonka család.

És nem feltétlen a új a jó,főleg hogy a régit kidobják...az újból is előbb utóbb előkerülnek a rejtett dolgok,és minden kezdődik előlről,régit dobni és újat keresni,vagy régi mellett másnál keresni a boldogságot.

Ne haragúdj de te merő véletlenségből nem ő vagy: hope&love ???

Nekem kicsit olyan mintha te lennél, de bocs ha tévedek,,,

Ez hülyeség, hogy nem tud megváltozni. NEM AKAR és ez óriási különbség. Az én párom is ilyen volt, az elején többször sírtam ez miatt. Mára viszont teljesen megváltozott. Néha még kiakad, de már jóval ritkábban és akkor sem olyan hevesen.

Ha ennyire rossz a helyzet, hogy még beszélni sem tudtok akkor minek vagy vele?

Ezzel az emberrel akarsz még leélni 30-50 évet? (nem tudom most hány évesek vagytok)

A válás elkerülhetetlen jelen helyzetben, vagy mindketten szenvedtek és esetleg szeretőt tartotok.

Válassz!

Anno én is megismerkedtem valakivel, de a férjem egyből kiszúrta! Én bevallottam neki, hogy van valakim (már válófélben voltunk a férjemmel), annyi megjegyzést tett: látszik rajtam!

Kár is lett volna titkolnom!

Bezzeg ő nem volt annyira egyenes, hogy bevallja, neki is van valakije, pedig szerintem egy jó és tartós kapcsolat titka az őszinteség!

Nehogy elmond!

Most folyik a válóperem, tudnék mesélni!

Amíg csak sejti, addig nem tudja.

A szerelem úgyis gyorsan elmúlik, érdemes szerintem kivárni, aztán majd meglátod mi lesz.

Persze, Te tudod, hogyan álltok a férjeddel, mióta vagytok együtt, gyerekek, vagyon, stb...

Ja, és csak hogy tudd, ha törésre kerül a sor a férjeddel, a másik nem biztos, hogy melléd áll. Ez statisztika!

Attól függ, mit akarsz ezzel elérni.

Tiszta vizet akarsz önteni a pohárba? Felnyitni a szemét? Változtatni vele a dolgokon és együtt haladni tovább? Esetleg kilépnél a házasságból?

Ezeket mérlegelni kellene.

Bár jó férjem van, mégis gyakran megbánt a lobbanékony természetével (amin sajnos nem tud változtatni) és úgy történt hogy megismerkedtem valakivel akivel hihetetlenül egy hullámhosszon vagyunk! Végre felragyogott a napocska a szivemben és boldogabbnak érzem magam, olyanokat beszélgetünk, hogy még soha senkivel... Szomorú hogy nem a férjemmel...vele egyszerűen nem lehet.

A férjem sejti a dolgokat és rákérdezett mi folyik itt...szerintetek meddig titkoljam? Vagy valljak be mindent? Esetleg várjam hogy alakulnak a dolgok és addig ne zaklassam fel a lelkét?