Elmondanátok neki, hogy hiányzik? (beszélgetős fórum)

Közben elmentem ebédelni. Az alkalmazkodás úgy tartozik ide, h a másik kívánságát is figyelembe kell venni, és itt-ott teljesíteni is. Egyébként csak az egyik fél érzi jól magát, tetszik neked vagy nem, uralkodik a másikon.

Közben főzök is, de most ráérek ha kiváncsi vagy a véleményemre.

Szia!

Kérlek, gondolj bele a fordítottjába: beleesel egy bombajó kinézetű pasiba viszont nem tudsz vele megbeszélni semmit. Vajon hosszú életű lenne ez a kapcsolatod? Könnyen lehet, hogy igen, mert lehet, hogy a külső a meghatározó Számodra. Vagy mégse, mert a lelki társ, a belső, az igazi partner fontosabb? Ha nem tévedek, akkor úgy tűnik, hogy az értékek között őrlődsz.

Írtad: „Az biztos, hogy sosem fogom viszonozni a szerelmét.” És úgy tűnik, hogy a srác is biztos abban, hogy nem akar barátkozni Veled ilyen körülmények között.

Szóval megismerhettünk két „biztos embert”. Nos érdemes megfontolni a 15 hsz.-t Liliom10-től: „Soha ne mondd, hogy soha!”

Sajnos nem írtad le az okokat teljesen, hogy miért lehetetlen Számodra viszonozni az érzéseket, hogy jobban meg lehessen fontolni a kérdésedet. Ez pedig fontos elem lenne.

Azt persze értem, hogy nem vagy szerelmes Belé, de azért számtalan példa van arra, hogy két ember között szerelem alakult ki például a közös érdeklődésnek és közös tevékenységeknek köszönhetően. Sőt, ezt még a kezdeti ellenszenv sem zárja ki.

Mindazonáltal lelki társat találni nem könnyű. Talán egy próbát megérne, hogy adj egy esélyt Magadnak és Neki is. Így legalább tényleg kiderülhet, hogy tudna-e a kapcsolatotok működni.

Ha működne, akkor nemcsak egy férfit, hanem egy lelki társat is nyernél egy személyben. Ha pedig nem működne, mindkettőtök számára egyértelműbb lenne a helyzet és sokkal könnyebb lehetne a tisztázás illetve a lezárás.

Szóval a döntés a kezedben van.

Üdv.

Itt nem arról van szó, hogy nem becsültem meg. De ha nem vagyok szerelmes belé, nem fogok járni vele, csak azért, hogy “megtartsam”.

Azt meg nem értem, hogy jön ide az alkalmazkodás…

Én engedtem el így pasit, az ő érdekében, nem akartam lebegtetni, évekig reménykedett. Inkább lemondtam a barátságáról.

Ne mondd meg neki hogy hiányzik, majd elmúlik.

Ha nem tudod viszonozni, elvileg nem kéne hogy érdekeljen.

Azért csak jelent neked valamit. Nem minden a külső.

Soha ne mondd, hogy soha !

A fiamék évekig csak barátok voltak a menyemmel. Egyszer valahogy ( talán egy szülinapi buliban, nem tudom a részleteket) átprogramozódott az agyuk, és járni kezdtek. Már évek óta házasok, unokáink is vannak. :) Élnek boldog családként . :)

Közös megegyezéssel váltak el útjaitok.

Ez nem azt jelenti, hogy fújtok egymásra, és nem köszöntök, ha találkoztok. De az érzelgősséget inkább hanyagold, mert cunamit indíthat el, amit nem akarsz.

Becsületesen, tisztességesen jártál el, amikor megmondtad neki, hogy mit érzel, és mit nem érzel iránta.

Ez őt is megviseli, de megérti, és elfogadja a döntésedet.

Ennek a döntésnek a következményeit viszont neked is viselned kell. Olyan nagyon ritkán van az életben, hogy te mindent megkapsz, miközben a másiknak semmit sem adsz.

Keress más barátokat magadnak, járj más társaságba, egész biztosan találsz magadnak igaz barátot. Lépj tovább.

Akkor úgy néz ki, h a részéről le van zárva a kettőtök barátsága. Én mindenféleképpen tudatnám vele h hiányzik.

De, nem vagyunk egyformák.

Voltam viszonzatlanul szerelmes. Nagyon nehéz ügy... Szerintem könnyebben kiábrándul belőled, ha nem találkoztok egy ideig. Ha már csak barátként tud rád gondolni, akkor esetleg lehettek majd barátok.

Próbáld a helyébe képzelni magad ! Ha szerelmes lennél valakibe, és ő tudatná Veled, hogy csak baráti kapcsolatot tud ápolni Veled...

Volt egy fiú barátom, aki sajnos többet érez irántam, amit én nem tudok viszonozni. Emiatt azt mondta hagyjuk a barátkozást is. Megértem, hogy rossz így neki, de nekem nagyon hiányzik. Sokat voltunk együtt, mindent vele beszéltem meg, olyan egyedül érzem így magam.

Önzőség lenne, ha elmondanám neki, hogy hiányzik? Vagy hagyni kell?