Elképesztő fogantatások (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Én is szeretnék csatlakozni a "csodababásokhoz"... :)

Mindig is az a tipikus anyatípus voltam,imádtam mások gyerekeit,mindig is szerettem volna sajátot ha adottak a körülmények... 6 éven keresztül szedtem fogamzásgátlót,majd miután abbahagytam (az exemmel úgy döntöttünk,hogy jöhet a babaprojekt),teljesen felborult a hormonháztartásom, nem jött meg hónapokig, ha meg is jött akkor teljesen össze vissza,ezért elmentünk mind a ketten orvoshoz... Nála nem volt semmi baj, viszont nálam PCO-t is diagnosztizáltak,és petefészek diszfunkciót is... Nagyon sokáig rajta voltunk a dolgon, aztán a végén megromlott a kapcsolat, szétmentünk (tudta a baba,hogy ide nem "szabad" jönnie), majd megismerkedtem a mostani párommal. Szerelem volt első látásra, 2 hét után együtt éltünk, és sosem védekeztünk, mivel biztos volt,hogy nem lehet soha gyermekem... Az első hónapban összejött a mi kis szerelmünk! :) Tulajdonképpen 2 hónapja voltunk együtt,amikor kiderült, de kétségtelen volt,hogy megtartjuk! :) Most 3 hónapos,és nagyon boldog mindenki! :)

Sziasztok! Nekem is van egy csodababa a pocakomban. :)

2011ben, 6 év után abbahagytam a fogamzásgátló szedését. Ez annyira felborította a szervezetem, hogy 1 egész évig nem menstruáltam. Kb. a 7.hónap körül elmentem dokihoz, kivizsgáltak, semmi mást nem tudtak mondani, csak azt, hogy inzulinrezisztenciám van és PCO-m. Az IR-re a mai napig szedem a gyógyszert. Tavaly nyáron elkezdtem ismét vizsgáltatni magam. Nem voltak túl jók a hormoneredményeim sem, peteérésem sem volt. Decemberben kitűzték a műtétemet, ami januárban volt. Leszedték a cisztámat a bal petefészkemről, csináltak egy méhtükrözést és megnézték, hogy átjárhatók-e a petevezetékeim. Több, mint egy órás műtét volt. A műtét közben kiderült, hogy van egy méhfejlődési rendellenességem, ami azt jelenti, hogy csak fél oldalon "működök", a petefészkem is, a vezetékem is és ráadásul kisebb a méhem a kelleténél. A dokim azt mondta, hogy 6 hét múlva kontroll és gyógyszerrel rásegítünk a peteérésre, valamint fontoljuk meg az inszeminációt. A kontroll előtti héten kiderült, hogy babát várok. A műtét után 8nappal megfogant a mi kis csodánk. :)

Szia!

Nekem 2 sztorim van. Mindkettő saját :)

1: 3 gyerek közül én vagyok a legkisebb, 10 és 11 évvel a nővéreim után. Anya fogamzásgátlót szedett és annyira fájt a háta már hetek óta, semmilyen fájdalomcsillapító sem hatott, elment dokihoz... és mondta, hogy gratulálok ön terhes. Szedte mindig rendesen, nem volt hányás, hasmenés... valószínű, hogy "megszokta a szervezete". És itt vagyok, viszonylag egészségesen.

2: azért írtam, hogy viszonylag, mert PCO- s, IR- es meddőségem van. Egy ideig volt gyógyszer mellett ciklusom, de az uccsó fél évbe nem volt. Júni. 3- án voltunk dokinál, éves kivizsgálás, UH: nyálkahártya szép vastag- menstruálni fogok, ott megbeszéltük, hogy novemberben akkor meddőségi kivizsgálás sötöbö. Júni. 10- én megcsináltam életem első pozitív terhességi tesztét. Kende 2.5 hónapos, egészséges.

Világéletemben 3 gyermeket szerettem volna.

Mikor megszületett a második kisfiunk is,a párom azt mondta : neveljük fel őket a tőlünk telhető legjobb körülmények között,amit talán háromnak már nem tudnánk biztosítani.

Elfogadtam,de talán tudat alatt soha nem mondtam le Róla.

Így (?) történhetett,hogy kétszer lettem SPIRÁL MELLETT terhes,de sajnos a babákat elveszítettük.

Innentől viszont már a férjem is azt mondta : legyen még egy kisbabánk.Hamar sikerült is teherbe esnem,de kb a 6. héten elhalt a terhességem.

Viszont ekkor már ismét lebeszélt a babáról,mondván : ne kísértsük a sorsot.

Megszakítással "védekeztünk",a 6.hónapban terhes lettem,és ápr.2-án volt 1 éves ami 3. legdrágább Kincsünk.

Hiszem,hogy a gondolatainknak teremtő ereje van,és amelyik baba meg akar születni,az meg is fog születni,dehogy mikor,az nem a mi,hanem az Ő döntése.

Általában a legváratlanabb pillanatban érkeznek,de mindenképpen jönnek :)

Köszönöm, de nem az én érdemem, hanem a Teremtőé. :)

Olyan jó ilyen csodálatos sztorikról olvasni!

Nagymamámnak azt mondták, hogy soha nem lehet saját gyermeke, így örökbe fogadtak egy fiút.

Aztán még három fiút szült. :)

Nekem tiniként nagyon magas volt a prolaktin szintem, plusz volt egy microadenomám. Kezeltek gyógyszerekkel, amiktől folyton rosszul voltam. Végül a legutolsó gyógyszert abbahagytam, mert nem bírtam. Nem tudtam bejárni az egyetemre, nem tudtam tanulni tőle. Visszamentem az orvoshoz, aki magából kikelve ordítozott velem, hogy nagyon felelőtlen vagyok, hogy nem szedem a gyógyszert, mert csak gyógyszerrel lehet majd gyerekem, és ugye a "daganat is ott van" az agyamban. (Pont azért volt szimpatikus az orvos korábban, mert csak adenomaként beszélt róla, nem daganatként.) Ekkor felálltam, megköszöntem az eddigieket, és elköszöntem tőle. Soha nem mentem vissza hozzá. Életmódot váltottam, egészségesen éltem, mozogtam, véget vetettem a nem működő több éves párkapcsolatomnak, méregtelenítettem, megismertem a "férjemet". :) Mindkét babánk rögtön az első ciklusban fogant. És nem rohangáltam vérvételre, meg orvoshoz. 2,5 és fél évesek. :)

nem hallottam még erről a könyvről. Köszönöm szépen, utána fogok nézni!!

És gratulálok!:)

Én 19 évvel a bátyám, és 15 évvel a nővérem után születtem... :)

Én annak a híve vagyok, hogy amikor pl. látszólag fizikai okai vannak a sikertelen próbálkozásoknak, minden esetben lelki okoat kell keresnünk, feloldatlan feszültségeket, feldolgozatlan, tudat alatti szorongásokat.

Nagyon ajánlom mindenkinek Bert Hellinger Felismerni ami van című könyvét. Döbbenetes dolgokra képes rávilágítani.

Nekem is van egy, a sajátom:) Édesapámnak volt egy műtétje egy baleset miatt. Az orvos azt mondta nem lesz több gyermeke. És megszülettem, 11 évre a bátyám után!! Apu 37. szülinapjára.

(és nem tudott volna le sem tagadni:)

De most nekem nem akar összejönni a 2. babám.

Az elsőt észre sem vettem, 21 évesen...most 37 leszek, volt 3 éve egy abortuszom sajnos...már fél éve újra próbálkozunk de semmi...

:((