Elgondolkodtam (beszélgetés)

Nem hiszem, hogy naiv lennék!

Viszont most sokmindenben egyetértek veled amit írtál!

Én annyit szólnék hozzá, hogy sajnos a mai világban kell a pénz ahhoz, hogy az ember valamire jusson... hiába szeretnék főiskolára járni, ha nincs pénzem a tandíjra.

Engem nagyszüleim neveltek fel, pénzünk annyi volt, hogy éppen éhen ne haljunk... sok mindent szerettem volna, nyelveket tanulni, főiskolára járni stb...

Egy-két dolgot meg tudtam valósítani, pl. jogosítvány (ami lehet viccesen hangzik, de örültem, mint majom a farkának, amikor megkaptam a jogsimat), egy középfokú ügyintéző-titkár képesítés és ennyi... viszont én ezzel elégedett vagyok, és azt csinálom, amit szeretek, ügyintéző vagyok, és van egy családom, és így én vagyok a legboldogabb a világon! Jelzem nem vagyok gazdag, és nem is akarok...

Ezzel csak azt szerettem volna, hogy a pénz kell, de nem mindenáron!

"És bárhol kezdődhet az élet, ha megtalálod a megfelelő embert!" - ezt már csak úgy... :)

Ne haragudj de én sehol nem írtam, hogy a gazdagok azért gazdagok mert lopnak, csalnak, hazudnak!

A hozzászolásommal senkit nem akartam sem megbántani sem kritizálni!

Ettől függetlenül az a magánvéleményem, hogy tisztességes munkából nem lehet meggazdagodni ma Magyarországon! De természetesen biztos van kivétel!! De kinek mi a gazdagság?? Mi nem voltunk gazdagok a szó igazi értelmében mert nem voltak a szüleimnek milliós bankszámlái. Apunak 3 állása volt, az építőiparban dolgozott. Mindenünk megvolt, mindent megkaptunk, többször mentünk nyaralni főleg külföldre. De egy 56 m2-es lakásban laktunk egy lakótelepen, nem volt nyugati kocsink srb. De ha én most így élhetnék azt mondanám gazdag vagyok és elégedett lennék!

Soha nem néztem le azokat akik rosszabbul éltek mint mi, és mindig segítettem a barátaimnak mert nekem mindig volt pénzem. Pl. meghívtam őket rendszeresen fagyizni, az iskolai büféből vettem kaját ha valamelyik nem hozott stb. Ezek kis dolgok de jó szívű voltam! Ma hol találsz ilyet? És megint tisztelet a kivételnek mert biztos, hogy van!

Nem hiszem, hogy minden szegény ember azért szegény mert primitív!

Abban nagyon egyetértek hogy irritáló, ha apuci pumpálja pénzel a kicsi fiát, lányát. Van egy kérdésem azokhoz akiket ez hidegen hagy, ti szívesen feküdnétek olyan doki kése alá, aki úgymond pénzen vette a diplomáját?

Nekem is vannak kőgazdag ismerőseim, az most mellékes hogy lettek gazdagok, de azt mindig is tiszteltem bennük, hogy nem engedték szórni a pénzt a gyerekeiknek csak azért mert van. Igen is megtanították megbecsülni a pénzt, dolgokat, mert itt nem csak a pénzről hanem mindenféle használati tárgyakról értékekről is szó van. Az olyan ember aki nem tanulja meg becsülni a dolgokat, az minden téren könnyelművé válik.

Senki nem állíthatja,hogy az újgazdagok izzadtak a milliárdjukért.Nem küzdeni,dolgozni kellett,LEHETETT a boldogulásért.Albérletben élő fiatalok tudtak lakásra spórolni.Most bérből élőknek két emberőltő időre adósságra jut valami otthonféle,amiből utcára teszik ha önhibáján kívűl fizetés képtelenné, munkanélkülivé válik.És mehet a híd alá úgy,hogy még ott is adós marad.

Hol van a realitás?

Szerintem az egyik legfontosabb dolog, hogy az ember soha ne felejtse el, hogy honnan jött!! Sajnos van több ismerősőm, mondjuk úgy régi barátom aki régen elég nehéz anyagi körülmények közt él aztán a rendszerváltáskor jól meggazdagodtak és most lenézi azokat akiknek nem tellik annyi mindenre mint neki. A régi barátokat már meg sem ismeri!!!

Én elég jó körülmények közt éltem gyerekkoromban mindent megkaptam amit akarta. Aztán édesapám meghalt mikor 15 éves voltam és szépen lecsúsztunk, amim van mindenem hitelből van és már oda fizetem a fizetésem a bankoknak. Jó volt a gyerekkorom de nem tanultam meg milyen az amikor nincs valamire pénz, milyen megküzdeni a dolgokért. És ezzel nem édesapámat akarom bírálni hiszen ő csak jót akart nekünk és halálra dolgozta magát, hogy mindenünk meglegyen!

Aki szegénységből gazdagodott meg az legyen rá büszke de soha ne felejtse el, hogy honna indult. És a gazdagok tanítsák meg a gyerekeiknek, hogy ne nézzék le a szegényeket mert ők is emberek!! Neveljék úgy a gyerekeiket, hogy attól függetlenül, hogy mindenük megvan meg kell kűzdeni az életben sokmindenért.

A külömbségek kellenek de nem ilyen irreálisan.

Az élet nem a pénzről szól és az életben a fontos dolgok nem kerülnek pénzbe.

Az élet része a munka és a megkeresett pénz ,a dolgok amiket megvehetsz rajta és örömet is okoznak ,de mindez jelentéktelenné válik,ha nem vagy boldog.

:)) mindenkivel egyet lehet érteni,attól függ "honnan" nézzük a dolgokat!!! ;)))

a pénzre,mint eszközre reagálva pedig:de,sajnos erről szól az élet,mert minden pénzbe kerül,s egyre több pénzbe és ha nincs miből kifizetned az nagy baj!!!

Te jó ég,ez maga a demagógia!:)))

Az élet nem a pénzről szól ,csak egy eszköz.

Sziasztok!

Lehet hogy most megköveztek,de én nem értek egyet a cikk írójával.

Aki gazdag,miért ne tehetné meg,hogy flancoljon,és miért baj ha a gyerekének egy vadi új kocsit tol a popója alá. Ha nekem sok pénzem lenne én is megtenném,megvenném a gyerekemnek a drága kocsit és nem egy ócska ladába ültetném be.

Én nem tehetem meg hogy luxusautóval járjunk, jó nekünk a Suzuki is,nem tehetem meg hogy egy pólót 10 ezerért vegyek meg,jó nekünk a 2000 forintos is.Ennink mindíg van és tisztán járunk,van hol lehajtanunk a fejünk,és tudunk annak örülni,hogy szeretjük egymást.

Van akinek több,van,van akinek kevesebb. Én örülök annak amink van és nem is vágyom többre. Akinek meg több van,nem irígykedem rá,örülök hogy van neki.

Engem egy kicsit kiborít, amikor csípőből sok ember utál valakit, csak azért mert pénze van, és lenézi, hogy "apuci a segge alá tolta"..

holott ha ő lenne tele, mint nyikolaj, fogadni mernék, hogy igenis elmenne thaiföldre nyaralni, és megvenné a gyereknek is a mercit, hiszen ki ne szeretné jólétben látni a gyerekeit.

képmutatásnak tartom a gazdagok leszólását.

Nekem az a véleményem, hogy a kommunizmus is azért bukott meg, mert megpróbált úgy csinálni, mintha az emberek egyenlőek lennének, pedig NEM egyenlőek. Más génkészlettel születünk, az egyik szőke, a másik okos, a harmadik gonosz. Más körülmények közé is születünk, hiszen a világ nagy.

Azt tartom helyes hozzáállásnak, hogy egy intelligens, fejlett társadalom úgy osztja el a "közös vagyont" (azaz adó), hogy abból a nem annyira szerencsés helyre születettek - vak, down-szindrómás, szabolcs-szatmár megyei munkanélküliségbe született, iskoláztatásra esélytelen, roma, satöbbi - emberek/családok is a lehető legtöbb esélyt kapják egy élhető, színvonalas életre.

Na ez magyarországon pillanatnyilag nem igazán működik, egyrészt az adó- és munkamorál miatt, másrészt a politikai elit pénzeltüntető varázslása folytán - nekik aztán ez a fejlett lelkiismeret, hogy talán nem a saját offshore cégébe kéne fektetni a közös pénzt, amiből majd jachtot vesz, hanem oda kellene adni egy szegény önkormányzatnak, na ilyen érett gondolkodás nincsen, a politikusok korruptak és a saját zsebükre működnek. A kórházban meg nincs wc-papír.

Én gazdag családba születtem, ami totál elszegényedett 23 éves koromra, most saját fizetésemből élek egy albérletben, lakásunk sincs (anyámnak se). Pedig 16 évesen még én is kaptam autót, vadiújat, apukámtól. És igen, apuka hülyére dolgozta magát ezért...

Nem hiszem el, hogy létezik egy olyan világ, ahol mindenkinek ugyanannyija van, ugyanannyira képes dolgozni, ugyanolyanok a képességei, ugyanannyi a fizetése... vagyis próbálkoztak ezzel, de nem volt nagyon sikeres a dolog.

EL kell ismerni a különbségeket, de meg kell próbálni egységes társadalomként kiküszöbölni. Nem kiközösíteni a melegeket, nem elcsalni az adót, mert akkor kijön a nyaralás meg a kétszintes ház - és akik aztán elosztják a pénzt, azoknak kellene igencsak a körmére nézni. Hol vagyunk még ettől!

én sem vagyok a gazdagok közül való, de ha belegondolok "apucimercijéveljárok" típusba,akkor nem szabad elfelejteni, hogy talán apuci igenis nagyon sokat dolgozott azért, hogy mindezt megadhassa a kisfiának! Persze nem mindenki szerzi tisztességes munkával a pénzt és inkább ez a probléma.

Én azt mondom, ha valaki ügyes, tehetséges és megtalálja a helyét egy multi vezetői székében, akkor keressen sok pénzt! Ha pedig élhetetlen, akkor sajnos hiába is indulnának egyenlőesélyekkel.

Sajnos, nagyot változott a világ, mondjuk mostanában. Vagy mégsem? Amíg két ember él a földön, addig mindig lesz gazdag és szegény, úr és szolga. Így van ez, amióta világ a világ.

A sokat szidott "átkos"-ban azért ennyire nem volt nagy a szakadék az említett két osztály között. Azokat büntették, akiknek nem volt munkahelyük. Kötelező volt iskolába járni, és kötelező volt a köpenyt hordani, éppen azért, hogy ne lehessen látni, ki milyen ruhát hord. Amióta megtörtént a változás, azóta érezzük a nagy szakadékot, ami egyre jobban távolodik egymástól.

Sajnálom az utókort, mert - bár soha nem volt könnyű - egyre nehezebb lesz.

Én már sokféleképp éltem, különböző állapotokat tapasztalva. Csak nagyon gazdag nem voltam még, de lehet, hogy nem is akarok.

De voltam már úgy is, hogy majdnem semmim sem volt. És akkor sem voltam más ember, mint most. Megette a fene az olyan embert, akit a pénz irányítani tud...

Mindenkinek megvan a maga keresztje.

A gazdagságba született gyerekek valószínűleg nagyobb pofonokat fognak kapni az élettől, azért mert nem tanulják meg, hogyan kell küzdeni, és nem veszik észre a küzdés örömét sem.

Akik szegényebbek, nagyobb eséllyel tudnak majd a jég hátán is megélni.

Sajnos a "mindenki egyenlő" elv a gyakorlatban nem működik, kellenek a különböző osztályok, ettől működik a társadalom.

Legrosszabb helyzetben az állami gondozottak és a hajléktalanok vannak, ők segítség nélkül nem tudnak kitörni.