Egymásba szerettünk, pedig nem lett volna szabad! Mit tegyek? (beszélgetés)
De a másod unokatesóm, három gyönyörű gyerekkel és egy feleséggel! Nem szedhetem szét a családját!
még fiatal vagy..csak 26 éves!! :)
El tudom képzelni ,hogy milyen lehet mikor hazamész, otthon van a férjed, és te másról álmodozol. Ha ugyanígy van Ő is, akkor lépjetek..
Most hiába a férjed, ha egyszerűen mást szeretsz, és téged is szeretnek...!!!
S még az a szép az egészben, hogy legutóbb ez a srác vitt el az ország másik végébe orvoshoz, mert a családomból mindenki húzta a száját, hogy már megint mennem kell! Tehát ő még ebben is támogat! Nagyon nagy segítség nekem, hogy ő van, mert nélküle már bediliztem volna, s feladtam volna az egészet!
De azért köszönöm, hogy meghallgattatok, s nem hurrogtatok le! Jó, hogy valakiknek elmondhatom az érzéseimet, s nem kell titkolóznom!
Úgy érzem, hogy amiért nem tudok szülni, nem boldog mellettem a párom! Nem tudom neki megadni azt, amire vágyik, s el is hanyagol elég rendesen azóta! Ez a másik srác meg törődik velem, kihozta belőlem a nőt, teljesen megváltoztatott jó irányban! Tudok mosolyogni, fel merek öltözni csinosan, ki merem magam festeni stb., s ő mindig megdicsér, hogy milyen csinos vagyok, míg a párom ezt már nem teszi! Pedig tudom, hogy szeret, csak valahogy nem tudja kezelni a helyzetet!
Kéne! De nem sok esély van rá! Most várok a negyedik műtétemre, utána 9 hónapig tartó hormonkezelés következik, s utána az 5.lombik!
Próbálkoztok még a babával?
Hajaj! 3 is! :((( Tudom, undorító, amit csinálunk!
Bárcsak lenne gyerek! Akkor nem alakultak volna így a dolgok, mert akkor nem kerülök padlóra, s nem szorulok segítségre! Ha lenne bébi,akkor most nem itt tartanék! Azt hiszem ez viselte meg a kapcsolatomat a férjemmel! A sikertelenség!
Mert a FÉRJE! És mint korábban írtam esküt tettek! A legegyszerűbb elválni... aztán a következőtől és a következőtől is. "csak" a gyerekek fogják bánni. (Bár itt még nincsen)
Secret, a srácnak vannak gyerekei?
Igen, szereti! Úgy, ahogy én a férjemet! Csak egymást is szeretjük, s így most nagyon nehéz!
Mi is beszélgettünk ilyenekről az esküvő előtti jegyes oktatáson! S akkor soha nem gondoltam volna, hogy velem ez megtörténhet! Mi már hét éve vagyunk együtt, hat éve együtt élünk, s két éve vagyunk házasok! S tényleg nem gondoltam volna, hogy így alakul! De az érzéseknek nem lehet parancsolni! Sajnos!
hát ő még mindig szereti a feleségét?
Nem sejti, mert dolgozom is az illetőnek, s mindig úgy tudja, hogy azért találkozunk! Egyébként minden találkánkról tud!
Beszélgettünk erről a pappal az esküvőnk előtt, és azt mondta, hnogy ilyen helyzet nagyon sok emberrel előfordul (sőt még pappal is, hogy szerelmes lesz). Le kell győzni magadban. (meg neki is) Tudom, hogy a felfogásom nem divatos manapság, de megesküdtetek Isten előtt, hogy nem hagyjátok el egymást.
És az okosok szerint a szerelem lángoló része csak 2 évig tart, utána visszatérnek a hétköznapok. Nem éri meg egy lángolás miatt tönkretenni egy házasságot. Inkább ne találkozzatok, míg el nem múlik.
A férjem azt mondta, hogy bármi ilyen kezdődését érezné egy másik lány, vagy a maga részéről, azonnal befejezné vele a kapcsolatot (baráti stb), mielőtt továbbfejlődhetne.
A szerelemnek nem lehet parancsolni!
Nekem is így lett a volt férjem barátja a mostani párom,a gyermekeimnek az apja.
Egyáltalán nem szégyenlem,hogy anno így döntöttem.
Felálltam egy nem működő házasságban,viszlát én boldog akarok lenni.
És a párom azzá tett.
Possadtam volna az unalomban?
S a gyereknek nem szabad vissza tartó erőnek lennie,hisz nem biztos hogy az ő érdekei azt kívánják,hogy leélj egy életet unalomban,keserűségben a boldogság nélkülözése árán......
Aranyos vagy, hogy próbálsz megérteni! De valahol nem is várom el Tőle, hogy otthagyja értem a családját! Annak nem jó vége lenne!
értem,hogy nem futó kapcsolat. De ahogy írta, látod,férje nincs túl nagy tisztelettel rá. Ő pedig mást szeret... akkor miért kell még próbálkozni próbálkozni, hátha újra megszereti a férjét?
Viszont ha tényleg komolyak az érzéseik, akkor miért ne vághatnának bele?
Én elfogadnám, hogy a második helyen vagyok, s ő is, de akkor is bánt minket a dolog! Ha eszembe jut a párja, lesül a bőr a képemről!
Pont a férjem volt az aki elfordult tőlem! Tudni kell, hogy négy sikertelen lombik programon vagyunk túl, ami engem nagyon megviselt, elveszítettem a munkahelyemet stb.! S a párom volt a fő-fő, aki le sem szarta az érzéseimet! Nagyon zűrös időszak volt, de azóta ebből már sikerül kimásznunk! Párom tudja, hogy van ő, azt is tudja, hogy találkozgatunk ( nem csinál belőle gondot, mondván a rokonom) , csak azt nem, hogy hogyan érzünk egymás iránt!
Azért, mert a házasság nem futó kapcsolat. És ki adhat felelősséggel rögtön olyan tanácsot, hogy váljon el? Látod, hogy ő sem a könnyebbik végét akarja megfogni a dolognak.
Szerintem , bele szabad szeretni mindenkibe ! Az más kérdés hogy képes vagy -e úgy elfogadni hogy a 2. helyen vagy ! Mert ugye nős az illető, de te ezt tudtad ! Így szerettél bele !
Szerintem akinek ez lelki konfliktust okoz, arról nem lehet senkinek rossz a véleménye. Hiszen megoldani akarod, nem rögtön a karjaiba omlani. Remélem, hogy a házasságod túléli ezt a krízist és megújul. És azért azt gondolom, te is tudod, hogy ha valaki lelki támaszod, az nem jó alap egy kapcsolathoz. Ahhoz két olyan ember kell, aki EGYMÁST támogatja.
Az a baj, hogy valahol sem ő, sem én nem szeretnénk lezárni, mert nagyon jó együtt! De ugyanakkor lelkiismeret furdalásunk is van! S mint mondtam a rokonom, tehát nem csinálhatom meg, hogy többet nem találkozunk! Elég egy esküvő, ne adj isten egy temetés, vagy akármi! Ő mindig ott lesz!
de nem értem,hogy miért adtok olyan tanácsot, hogy ne folytassa? Hisz most írta,hogy mikor nagy bajban volt , mindenki elfordult tőle, csak Ő állt mellette..persze, nem úgy értem,hogy férjed háta mögött, hanem rendesen..elválás, és utána belevágni :))))
Mindig egy fázissal elmaradok... Nem tudom, hogy lehet megoldani, nehéz helyzet nagyon. De ilyenkor valóban könnyű egymásba szeretni, de vajon ez később is ilyen marad, mikor már rendbejött az életed?
És a férjed nem állt melletted?
Tudom, hogy sokaknak megvan rólam a véleménye ( s nekem magamnak is ),de egyszerűen nem tudom elfelejteni! Ha ő nincs mellettem, akkor úgy érzem, hogy megint kicsúszik a talaj a lábam alól!Ő az én lelki támaszom, akinek bármit elmondhatok!
Gondolom, hogy nem könnyű lezárni. Azért is írtam a saját ügyemről, mert tudom, hogy az ilyen milyen nehéz. De meg lehet csinálni, ha tudod, mit akarsz. Az érzelmeknek nehéz parancsolni, és van, amikor valamilyen szinten menekülőre kell fogni.
Vele nem tudod ezt megbeszélni? A közös elhatározás sokat segít a helyzeten.
Ő az az ember, akinek úgymond köszönhetem, hogy még itt vagyok köztetek! Nagyon zűrös mostanában az életem, s mindenki akkor fordult el tőlem, amikor a legnagyobb segítségre lett volna szükségem! De ő akkor is mellettem állt, s ő volt az aki kiszedett a gödörből, s talpra állított! Eközben meg szépen egymásba szerettünk!
További ajánlott fórumok: