Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Egyformán szeretni fórum

Egyformán szeretni (beszélgetős fórum)


2008. okt. 29. 16:18

Érdekes, gyerekként nem éreztem, hogy máshogy szerettek volna minket a testvéremmel. Azóta gondolkoztam ezen, és arra jutottam, hogy biztos, hogy az öcsémet anyukám jobban szerette, mert ő olyan talpraesett, mindenhol megélő, mindent elintéző fajta, én meg hát... kicsit ügyefogyott, mások véleményére túl sokat adó, befolyásolható fajta. Apukám pedig szerintem engem jobban szeretett, valahogy érzem, de nincs rá magyarázat. Tulajdonképpen figyelmet, pénzt, játékot, időt, mindent ugyanúgy kaptunk mindketten mindkét szülőtől, annyit, amennyire szükségünk volt.


A gyerekeimmel ugyanaz a helyzet, mint ahogy Cinka írta. A nagyobb gyakran idegesít, sokat hisztizik, nyávog. A kicsi nyugodt, türelmes. Mondjuk az is biztos igaz, hogy ez részben a mi hibánk. Mármint, hogy a nagyobb ilyen lett. Részben nevelés, de alapvetően is elég szélsőséges a természete. Amíg nem született meg a kicsi, féltem, hogy majd nem tudom úgy szeretni, mint a nagyot. Utána megszületett, és most attól félek, a nagyot nem tudom mindig úgy... ugyanúgy...

2008. okt. 29. 16:06
ugyan úgy nem lehet, mint ahogy szerelmes sem tud lenni UGYAN ÚGY az ember. Első szerelem egyszer van...és második is...és máshogy szereted a haradikat is...ez az élet rendje. Nem jobban, vagy rosszabbul...MÁSHOGY szereted,másért, mert más ember
12. Sirga
2008. aug. 13. 09:45

Én sem hiszek abban, hogy lehet egyformán szeretni. Máshogy lehet. Nálunk a nővérem volt/van előnyben, az ő gondolatát lesik a szüleink még most is, jóval 30 fölött. Bánt, de csak néha. Butaság lenne ezen görcsölnöm: úgyse tudnám elérni, hogy engem szeressenek jobban - vagy csak ugyanúgy! Anyósoméknál szintén a nagyobb a kedvenc, így a páromnak már rég a szemébe vágták, hogy a nagyanyai örökség a nővérét illeti. :(

Nálunk 3 gyerkőc van, és mindketten a legkisebbet szeretjük legjobban. Második helyen a nagy, mindkettőnknél. Ettől függetlenül - vagy épp ezért - igyekszem legalább hozzávetőlegesen egyformán viszonyulni hozzájuk.(Hogy a szívem mélyén mi van, az nem bántsa őket!)A párom pedig még engem is átvert: a viselkedéséből esküdni mertem volna, hogy a középső a kedvence! Csak egy beszélgetés során árulta el: nála is ő áll utolsó helyen... De szeretünk, igyekszünk jó, és igazságos szülők lenni, amennyire tőlünk telik - ez a lényeg! Ja, és még egyik se szólt, hogy "De a másik...!" :)

2007. jún. 14. 17:14
Akkor ez nem téma!Majd szólnak,ha bajuk van:)
2007. jún. 14. 17:06

Megkérdeztem a fiukat, éreznek-e olyat hogy nem ugyanannyira szeretem őket. És a válasz : NEEEEM

:-)))

9. 0da025d011 (válaszként erre: 8. - Mili461)
2007. jún. 13. 15:33

Az én kedves anyósom a férjemet jobb szereti a sógornőmnél.Bár fordítva lenne!Ettől függetlenül nem egyezem vele,nem értem meg őt.Vagy mégis?Ő akkor lett jó feleség,akkor lett becsülete apósom előtt amikor végre fiút szült.NEM,mégsem értem meg.

Akárhogy gondolkodom,nem dől a mérleg.

2007. jún. 12. 10:59
Egyszer a férjem azt kérdezte tőlem, ha a gyerekekkel egy csónakban lennénk és az életünk azon mulna hogy egy valakit ki kell tenni a csónakból, akkor kit választanék. Persze az érdekelte hogy ő vagy a gyerekek. Ugyanezt vetítsétek át a gyerekeitekre, és egyből kiderül, jobban szeretitek-e valamelyiket. Én nem tudnám egyiket sem feláldozni a másikért. Fura, de egyformán szeretem őket! De tényleg! Ezt nem lehet azon mérni, hogy most éppen valamivel felbosszantott az egyik és éppen haragszom rá egy kicsit! Az én anyósom mindig úgy éreztem a férjemet szereti a 3 gyerek közül a legkevésbé, és bizony nem tudom őt megérteni! Néha elgondolkoztam én is ilyen leszek-e. Remélem a gyerekeim nem ilyennek látnak!!!!!
2007. máj. 18. 16:22
Szerintem NEM lehet szeretni PONTOSSAN ugyanugy,ugyananyi menyisegben minden egyes gyermekunket ! Ezt a gyerekek erzik is (barmit is mondasz mint szulö!) es hat TE is en is ereztem , egyszer amikor gyermekek voltunk, azt hogy biza VAN kulömbseg.
6. 0da025d011 (válaszként erre: 1. - Cinka)
2007. máj. 1. 00:20
A nagy szerint a kicsit szeretem jobban,a kicsi szerint a nagyot.Ezek szerint egálban vagyunk.A nagyban azt nem szeretem,hogy olyan mint én.Őt nagyon sokszor megvertem,bár nem ő volt a vétkes,csak én voltam hülye.A kicsi apuci természete,de az enyémből is van egy jó adag.Na,benne meg ezt az adagot nem szeretem.Ő ritkábban kapott ki,azt a hisztéria miatt kapta.Ugyanazon szülőpártól két különböző gyerek.Úgy gondolom mindkettőt egyformán szeretem,csak másért.Na,de aki vert,mert elborult az agya,beszélhet-e szeretetről?
2007. ápr. 23. 20:24

jajj myly :köszi: :pirul:

Azért indítottam a topikot, mert mazochista vagyok, és szeretném, ha a sárga földig dorongolnának, hogy milyen ócska, szeretetlen egy nőszemély vagyok.. :)))

Komolyra fordítva, én sokszor érzem úgy, hogy a nagyobbikat nem szeretem annyira, nem azért, mert nagyobb, hanem mert többször idegesít. Na és igen, a természete aztán dettó az enyém, és ő egy másik kis dudás a csárdánkban. :)Érdekes, hogy a férjem, aki a kisebb gyermekünk édesapja, sokkal türelmesebb vele és jobban is kijönnek egymással.Most is, ahogy ezt írom, a hátam mögött ügyködnek, mert apa fürdette és most hajszárítás következik, na éktelen visítás, ha nem ezt gépelném, kirúgtam volna magam alól a széket...szóval beindul a lelki furdancs sokszor, az első olyan helyzetig, amíg azt nem érzem, mindjárt megfojtom, elásom, eladom áron alul.. a picivel nincs ilyen érzésem, ő nyugodt, mint az apja. Na jólesett kiírni kicsit magamból.

2007. ápr. 23. 17:51

Én úgy gondolom, nem a mennyiségben, hanem a minőségben van különbség. Másképp kell szeretni egy 19 éves és másképp egy 1 éves gyermeket.

Nekem van 1 nővérem, én sose éreztem, hogy másképp szeretnének minket a szüleim, de a tesómnak ez felmerült az agyában (ami szerintem csupán testvéri féltékenység lehetett, ami felnőtt korban jött ki belőle:( )

2007. ápr. 23. 17:37
Sajnos nekem csak 1 gyerekem van, de van két fiú tesóm és nem voltunk egyformán szeretve. Ha lehetett volna több gyermekem én megpróbáltam volna maximálisan egyformán szeretni. Voltak vannak rossz emlékeim, élményeim az én megkülönböztetett szüleim szeretetéből.
2007. ápr. 23. 17:27

(Cinka!Már csak azért is írok ide mert a hozzászólásaid alapján igazán tűzről pattant menyecskének tartalak,akinek ami a szívén az a száján!Ritka az ilyen őszinte,magát felvállaló ember ,mint te!Igazi egyéniség vagy!)

Hogy ugyanúgy szeretném e gyerekeimet?Nem.

Minegyik más egyéniség,és bizony van amelyik közelebb áll hozzám.De ezt nem éreztetem velük,sőt talán bűntudatból többet édesgetem azt ,amelyik nem áll olyan közel hozzám!

2007. ápr. 23. 15:31
Ti egyformán szeretitek a gyermekeiteket?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook