Más-más Nekem mégis mindkettő egyformán édes (beszélgetős fórum)

Mindenkinek aki itt járt Nagyon Boldog Új Évet Kívánunk.

Úgy döntöttem mindazok kedvéért, akik esetleg több fotót látnának kislányunkról, fészes elérhetőségemet ide leírom.

[link]

A fényképek nagy része ismerőseim számára vannak megnyitva, de ha bejelölsz, szívesen fölveszlek ismerőseim közé.

Azt hiszem, még el fogom olvasni párszor.

Nagyon fáj az eleje,de annál szebb a folytatás.

Magam is átéltem,mintha Én lennék Te.

De mostanában úgy érzem,megtaláltam az utam.

Ez az életem értelme.Már nem bánom,és ez számomra is kicsit hihetetlen. Ez vagyok Én! Örömmel teszek mindent,ami értük van.Csodák Ők.Nekem biztosan.

bizony, én is csíplek.

amúgy meg sosem tudom ki lesz az anyatársam, majd a csajszi eldönti igaz e?

Attól nagyobb örömem sosem lesz, mint amikor életbe engedem az én gyönyörűségemet, ha hozzá hasonló vagy ugyanolyan lesz a társa, még jobb:-)

Nagyon szívesen segítek nektek bármiben, ha csak

majd beszélgetni akarsz akkor is itt vagyok. :)

Köszi,hogy leírtad!

Tudod,hogy Veled vagyok.

Erős vagy nagyon,nálam biztosan erősebb...

Megjártad a poklot,most boldogság kell hogy jöjjön.

Követlek

M.

Ha csak kicsit is megérinti a szele a bajnak az embert, és valamilyen módon elültetik a szívünkben a félelmet onnatól más érzések uralnak bennünket, mert mi tökéleteset szeretnénk.

Ez így van jól, még szép, hogyan is akarhatnám előre hogy a gyermekem beteg legyen?

Dehogy akartam.

De van egy út amit mindenkinek meg kell tenni, nekem ez adatott, másnak más.Még vergődünk hadakozunk, mért pont mi? mért pont én? mért az én gyerekem?

Sok idő kellett mire megvilágosodtam, rájöttem, hogy az Isten alkalmasnak talát erre a feladatra, már nem kell azon gondolkodnom hogy miért, hanem hogy mi a célja ezzel?

Harcos anyának tartom magam, és képes lennék bárkinek kikaparni a szemét aki csúnyán néz, de ez nem ok arra hogy rejtegessem, épp az a feladatom amíg tehetem és vele vagyok, hogy Őt fölkészítsem az életre, és az embereket a környezetét a befogadásra.

Bízom benne hogy ezzel másoknak is segítek.

De meg kell jegyeznem, hogy nem egyedül csinálom, nagyon sokat segít a hatvani bölcsöde(hajós alfréd u)

A hatvani védőnői szolgálat. Magdi néni a gyógypedagogusunk, Gyerekorvosunk Süttő doktornő.

Sokszor csak egy egy szóval, de nagyon sokszor" tessék már fölengedni és bízza ránk"

el nem tudom mondani mit jelent, hogy nem bepréseltem normál bölcsibe, hanem úgy szóltak hogy vigyem.

És nem kell keresnem az ovit, mert amikor értesültek rólunk szóltak az én tökmagomnak, téged is szeretettel várunk majd ide.

Amúgy egy egyszerű varrónő vagyok, bárcsak más lennék, mert már tudnám merre lenne az én utan, de ehhez már késő.

Nagyon szép a történetetek... Példamutató!

Minden tiszteletem a Tiéd!

Ennek a cikknek meg kellett születnie, mert valóban nagyon nagy erőt ad!!! Köszönöm!

Én most vagyok várandós az első babámmal, eddig minden eredményünk jó lett, viszont most 21 hetesen találtak elváltozást a babám belein ill. szívében, mennünk kell további vizsgálatokra.

Félek nagyon, de hiszem, hogy nem lehet óriási a baj, imádkozom, hogy ne legyen beteg, de ha ne adj isten mégis az lesz, akkor is meg fog születni és minden megteszünk az ő érdekében....

A sors meg van írva, nem tehetünk ellene.

Az ellendukerekkel nem szabad törődni, az csak az ő kisebbségüket minősíti.

Légy nagyon büszke a kislányodra, magadra és a családodra.

Sok-sok erőt, kitartást és boldogságot kívánok Nektek az életben.

El sem tudjuk mondani, mennyire jól esnek a soraitok.

Már tudom hogy van empátia az emberekben és nem törődöm az ellendrukerekkel.

Ezekbe a sorokba fogok kapaszkodni amit írtok, és bár lehet kicsit nyúlósnak hangzik, de nekem nagyon sok erőt adtok.

Féltem megírni a cikket attól tartottam, hogyha kiadom magunkat, kiteszem magunkat és gyermekünket valaminek ami nem volt szándékomban.

Viszont azt gondolom, ha úgy van bárki mint én hazaérve kórházból, ne csak negativ dolgokat olvasson.

Pl ha valaki engem figyelmeztetett volna, hogy anyuka, még nem fog beszélni két hónaposan, tök normális hogy alszik egész nap....

meg hasonló idétlen félelmeimet kicsit letörni, ezért írtam, hogy ha csak egy embernek családnak is, hátha segít!!!!

Nagyon is érdekel, sőt az is ha bármiben úgy érzed segíteni tudsz, vagy hogy mire figyeljünk.

Miközben bízom nagyon a sikerében, sokszor úgy érzem magam mint élete elején amikor napról napra azon aggódtunk mikor hagy itt bennünket. Annyira rosszul volt, hogy anyóst hívtam, elképzelhető utoljára láttátok, mert mióta elmentetek 3 napja nem ébredt föl.

Nem akartam elengedni, az nagyon fájt volna, de oda jutottam, hogy lefeküdtem mellé az ágyra és elmondtam, jobban szeretem annál minthogy csak miattam küzdjön szenvedjen.

Nem mertem aludni egyetlen éjszaka sem, mert nem akartam hogy egyedül legyen mikor elmegy.Párommal felváltva vigyáztunk rá nem mozdultunk mellőle

Amikor elbúcsúztunk tőle, a kis fruska megmakacsolta magát és elkezdett enni.

Furcsa volt látni, a már rá aszott bőrű csontváz kislányt ahogy példamutatóan megerősítve magát harcolt és kivette a kezünkből az irányítást.

De ezt a szorongást most is érzem.

Ha egy nap nincs időm foglalkozni vele, vagy kicsit elhanyagolom, mindig félek hogy valamit mulasztok.

A bölcsibe ezért adtam, mert tudom ott ezért vannak.

Most azért megy a harc hadd aludjon ott, de azt már nem bírnám, mondtam aludni itthon is tud:-)

Én konkrétan megkönnyeztem!

Gyönyörű ahogy írsz a kis Csodátokról. Igazából úgy érzem, hogy nem Neki tanítás az élet, hanem Ő tanítja az embereket. Gratulálok hozzá, és gyönyörű a képen is!

Hú, olvastam a kálváriátokat. Én olyat is hallottam, hogy egy baba elbújt az anyaméhben, és akkor "találtak" rá, amikor már nem lehetett elvetetni, mert sajnos gondoltak rá. Szóval igazad van, ha egy baba meg akar születni, meg is fog.

Egy csodás új évet kívánok Nektek!

Nagyon szép cikk soha szebbet nem olvastam még itt a hoxán.Én felnőtt down és egyébb enyhe és közép súlyos valamint autista ,,fiatalokkal" foglalkozom ez a munkám, ami az életcélom is egyben.

Nagyszerű anya, szülők vagytok férjeddel együtt, csodás, hogy ilyen szépen nevelitek gyerekeiteket.Sajnos az a tapasztalatom, hogy sokan eltaszítják sérült gyereküket, nagyon sok ,,fiatalom" csonka családban, vagy árván nőtt fel. :(

Pedig mindegyikük egy egy csoda és valami szépet adnak nekünk az életünkbe! :)

Írtam cikket is velük kapcsolatba,hogy az emberek megismerjék őket és elfogadják.

Ha érdekel olvasd el :

- A szeretet ereje :)

- A szeretet ereje 2.

Sok erőt, kitartást, szeretetet, örömöt, áldást kívánok nektek szeretettel!

Hatalmas támasz egy ilyen társ! Szerencsés vagy, hogy van neked Ő.

Nagyon sokat gondolkodtam már azon, hogy ha egyszer eljön a gyerekvállalás ideje, vajon milyen vizsgálatokat csináltassak meg? És valóban, ha kiderülne, hogy nincs minden rendben, vajon mit tennék? Egyetlen választ sem tudok. De hiszek benne (mert mást nem tehetek), hogy nem kell majd egyedül döntéseket hoznom.

Köszönöm szépen a jókívánságokat, és a kedvességedet!

Köszönöm.

Én viszont kívánok neked csodát, félelem nélküli terhességet és egy gyönyörű egészséges babát.

Amikor Ancsika megszületett és már kifele lábaltam a depiből, akkor már azt kívántam adja az isten hogy soha senki másnak ne kelljen átélni azt amit nekünk, bárcsak velünk bezáródna, így könnyebben viselném a dolgokat.

Magamat már erősnek éreztem(nem így volt azért) és akkor kívántam hogy utánunk mindenkinek egészséges szülessen.

Persze nem állt meg a sor, sorban születnek, én ezt már a mai eszemmel nem tartom akkora gondnak mint amekkora ijjedtséggel éltem meg.

Apa sokkal bölcsebb volt, hitt a lányában, támogatott, napi szinten viselte a hülyeségeimet, és tudott kezelni, egy rossz szava nem volt hozzám.

Egyszer láttam sírni amikor a szívbetegsége kiderült Ancsinak, de onnatól hitte hogy életben marad, hitte hogy okos lesz.

A félelem szerintem természetes, nem tudom ha fiatalabb lennénk bele mernék e vágni újra, de ha véletlen besikerülne, nem vetetném el.

Engem nagyon érdekelt a dolog, azért kezdtem el olvani a történetet. Azért érdekelt annyira, mert 35 évesen még nincs gyerekem, és az sem valószínű, hogy jövőre megszületik, sőt. Egyszer azonban szeretnék anyává válni. A korom miatt félek, hogy komplikációktól nem lesz mentes a dolog. Félek a downtól is.

És amikor megláttam a nevét, hogy a kicsike Anita... Ott kész lettem. Én is Anita vagyok. Nagyon szíven ütött. Az enyém is lehetne a történet.

Olyan édes, és ahogy írsz róla, olyan szép. Az arca gyönyörű! Neked pedig a leljked az!

Azt kívánom legyetek nagyon boldogok. Adjon neked Anita annyi boldogságot, örömöt, és büszkeséget az életben, amennyit csak egy gyerek adhat egy anyának!

Nagyon tetszett a cikk, azért is, mert kerek és egész. Sokszor érzem azt, ha mondjuk egy eltérő fejlődésmenetű anyukával beszélgetek, hogy elfelejtenek a nehézségekről szólni, csak a harci amazon énjüket mutatják meg, és azt, hogy mennyire erősek. Ez rendben van, és kell is erősnek lenni, de ahhoz, hogy oda eljusson az ember, igen is be kell járni az utat, amit te nagyon szépen megírtál, és ehhez a mélységek is hozzátartoznak.

Az abortusszal kapcsolatban: terhesen találtam Szirka blogjára, és ott láttam róla egy képet, mikor még pár hetes lehetett, és én akkor éreztem, hogy ha az is derülne ki a mi babánkról, hogy Dawn-os, nem lenne szívem megszakítani a terhességet. Onnantól nem is aggódtam az afp és nyakredő vizsgálatok miatt.

A hozzáállásod is példa lehetne sok ember számára! :)

Magándokihoz jártam 12 db uh leletem van, mindegyikre ráírva a szív 4 osztatú minden rendben nyaki redő 1.9 afp rendben, genetikán voltam 18 hetesen ahol mindent rendben találtak, a szívére ugyanezt írták:-)Minden szokásos vérteszt megvolt, korom miatt ingyenesen .

Ehhez képest CAVD vel született ami az ő esetében teljes sövényhiányt jelentett 1 AV billentyűvel.

Kb 5 hétig bírta a kis szívecskéje születése után, amikor én láttam hogy egyre rosszabbul van.

Sürgős vizsgálatot kértem és kaptam is a budai gyermekkorházban ahol az akkor épp vizsgáló orvos amint ránézett a monitorra, láttam hogy titokban kinyitotta a tenyerét Anitának. Bennem abban a pillanatban tudatosult a valóság, és akkor ott összeomlottam.

Elmondta hogy tipikus down szindróma szívbetegség ami 12 héttől látható kellett volna legyen, és ha semmi más nem utalt a down ra, ebből látniuk kellett volna.

Amniora nem mentünk, mert nem tudtam volna elvetetni bármit mondtak volna, de semmi utalás nem volt arra hogy valami nincs rendben.

Persze amikor láttam a kislányomat szenvedni, vádoltam magam kegyetlenül, de rájöttem hogy nem vagyok isten aki kimondhatja, milyen kategoria maradhat életben.

Ebben így végül megnyugodtam, és ma úgy látom, akár orvos volt figyelmetlen akármi is történt Anitának helye van a földön.

Ez látszódott abból is ahogy harcolt az életéért.

Ő élni akart és akar ...

7 hónaposan megműtötték, mára olyan mint aki egész éjszaka töltődik, hogy robbanhasson ha fölébredt.:-)

Megkérdezhetem, hogy a kötelező vizsgálatokon kívül milyen vizsgálatokon voltál a terhesség alatt? Gondolok itt 3D ultrahangra, vagy magzatvíz vizsgálatra, vagy a kombinált( vmi ilyesmi a neve)tesztre?

Csodálatos Anyuka vagy, gratulálok a családodhoz!

:) A down szindrómának is különböző fokozatai vannak, (gondolom Te már mindent tudsz) és bizony, vannak olyan gyerekek, akik csak kicsit "mások" mint akik nem dankák. :)

Gratulálok a Családodhoz! :)

Köszönöm, hogy leírtad!!!!!!!!

Légy áldott!