Egyedülálló anyának lenni! (beszélgetés)
Didra!
Merre vagy?
Üdv a csapatban :) annyi egyedülálló anyától hallom ezt, hogy sokkal jobb egyedül, és én is ezen a véleményen vagyok, mint már lentebb is írtam.
Nálam pl az is motivált hogy azért is bebizonyítom elsősorban magamnak hogy egyedül is megtudom oldani a dolgokat, és az is jól esik amikor elismerik hogy milyen jól csinálom, és hogy tényleg hogy helytállok az életben.
Tényleg nem kell férfi ahhoz hogy az ember megéljen, és éljen. Nincs függöségi kapcsolat, meg megalázkodás.
Hogyan lehet feldolgozni? Sehogy, vagyis az idő megoldja.
Azon múlik az egész hogy az akivel ez megtörténik mennyire képes meglátni az alagutban a fényt, mennyi időbe telik neki elfogadni és belátni hogy vannak fontosabb dolgok is, a GYEREK aki miatt muszály összeszedni magát az embernek, és belátni hogy az már a múlt, és hogy ha jól belegondol az ember, és szembe mer nézni azzal a ténnyel: hogy ha visszajönne se lenne jó a dolog, és akkor meg minek is bánkodni?
Persze ehhez sok sok idő meg miegyéb kell. Nagyon de nagyon nehéz, és mindigis nyomot fog hagyni az emberben.
Erre igaziból nincs recept, mindenkinél más és más, csak alapsémák vannak, amiket vagy megfogad az ember vagy nem.
Sziasztok! Egyedülálló anyaként neveltem és nevelek két gyermeket. A véleményem.... sokkal, de sokkal könnyebb egyedülállóként gyermeket nevelni. Ugyanis ÉN vagyok a főnök... az ÉN értékeim az Ő értékeik... Én vagyok, aki mindent tudok róluk... nem lehet megosztaniuk az információt, hogy valamit apának mondok csak el, valamit anyának...
.... szóval csodás harmoniában nevelem őket... Volt közben párkapcsolatom persze, és nem is rejtegettem soha, közös programokat csináltunk... és szeretetben voltunk akkor is. De a kötődés az hozzám van. (Hja, mellesleg persze van apukájuk is, és szeretik is, de a követendő én vagyok!) :o)
Osztom Sünciné véleményét, vagy hozzáállását, az embernek kell hagyni időt amig feldolgozza a történteket, magához tér, és kialakítja az uj életét, és néha ez évek kérdése, ami szerintem teljesen normális.
Vannak akik azt mondják kutyaharapást szörível és vágjon az ember minél gyorsabban egy uj kapcsolatba, de mégis ezzel kit csapok be?! Magamat mert elhitetem hogy ez nekem jó és kell, és már lezártam a multat, de a nagy fenét!
A páromat, hogy jól érzem magam mellette, de ez sem igaz, mert a multon kattogok ugyis.
És a gyereket is, mert azt mutatom hogy biztosítok neki egy nyugodt jövöt, egy "apát" aztán ha nem jön össze a gyerek megint csak ott marad hogy ez a férfi is eltünt mellölünk.
Nem kell sietni, hagyni kell a dolgokat hogy megtörténjenek, hagyni kell időt, és ugy lehet hogy később de meglesz a gyümölcse mindenképp és sokkal jobb lesz akkor mint belevágni hamar egy másik kapcsolatba.
Didra!
Van amúgy segítséged, anyukád, tesód vagy valaki?
De jó hogy ti pestiek vagytok!
sok hasonló dolgogra lenne szükség máshol is!
éppen én nem vagyok érintett a témában, de nagyon egyetértek a kezdeményezéssel!
akkor se add fel!!! nem kell mindig hogy ismétlődjön minden!
és még fiatal vagy!!! elötteted az élet!!
az elöttem szóló (csmb) portálját nézd meg!!!
érdemes! nnagyon sok hasznos dolog van ott!!
Én is ezért próbáltam újra meg újra.De nézd mi lett belőle!
Annyira aranyos vagy a biztatásoddal köszönöm.
Internetes portál egyedülálló szülőknek, itt a hoxán van róla egy cikk
a cikkben ha rákattintasz a kijelölt részre akkor máris az egyedülálló szülők honlapján találod magad.
Ott ha van kedved regisztrálni akkor tedd meg, kapsz egy generált jelszót meg linket a regisztrációban megadott mail címre és utána tudod használni a portált.
Jó lenne egy kis közösséget létrehozni ott. Gyertek!
Szia Didra!
én csak annyit mondok, hogy soha nem add fel az álmaidat!
mindig legyen célod, mégha az az hogy igazi családod legyen, soha ne add fel!
idő kérdése. lehet hogy már ott van valaki a szemed elött, de te nem látod a fától az erdőt!
persze légy óvatos, de engedj be mást is az életedbe. sok férfi van, de nem mind rossz!
légy nyitott!mégha már a harmadikat várod is!
Azt szokták mondani, hogy isten utjai kifürkészhetettlenek!
semmi nem történik véletlen, mindennek oka van!
a gyerkőcök apjuk pedig nem érdemelték meg azt az ajándékot, amit adtál nekik, a gyereket!
mégha sok a probléma, és az csak a tiéd, akkor is jobb egyedül, mint egy rossz kapcsolatban!
én csak drukkolok neked!
másnal is sikerült rendes párt találni, neked miért ne sikerülhetne?
De kár,hogy messze vagy!
Annyira szükségem lenne barátokra!Tényleg öszintén sajnálom de azért itt "találkozhatunk" ugye?
Én sem szeretnék senkit egyenlőre a következő 10évre biztosan nem mert félek és túl fájdalmas ez az egész.
Ezzel, én is így vagyok! Amiket leírtál, azt én is felsoroltam volna! Sok jó oldala van!
Didra! Kérdezted, hogy hol lakom, hogy tudnánk-e talizni! Sajnos nem tudunk, mert nagyon messze lakom tőled!
Jelenleg, amúgy én is gyesen vagyok, és most akarok egy tanfolyamot megcsinálni!
Amúgy, én is félek, egy új kapcsolattól! Bennem az van, hogy nem akarok megint egy elhagyott nő lenni! Valamint, nem érzek magamban annyi erőt, energiát, amit egy új kapcsolatba fektetni kéne, és így nem is menne!
Hidd el én is így voltam vele!!!! Már az első válásom után azt mondtam, hogy nekem nem kell semmi és soha többet nem megyek férjhez de látod megtaláltm!!!!!
Kérlek ne add fel!!! Persze ez a Te döntésed!!!! Vannak még normális és jó férfiak!!!!!
Előbb írtam neked privit, olvasd el, és gyere oda ahova hívtalak :)
Előnye számomra, nincs aki beleszoljon hogy hogy nevelem a gyereket, nincs akinek meg kéne felelnem, hogy van kaja, vagy nincs, hogy rend van vagy nincs ilyenek.
Én anyagilag is jobban vagyok amióta egyedül vagyok, előtte valahogy sosem tudtam sporolni, sőt többet költöttünk mint amennyi bevételünk volt, pedig csak ketten voltunk a férjemmel.
Nyugodtabb az életem, annyi rosszul müködö családot látok, és hálás vagyok hogy nekem nem kell vitázni a párommal csip csup dolgokon, nem kell feszültségben élnem. Hirtelen ennyi jutott eszembe.
Sokáig tart tényleg amig az embert feldolgozza amennyire csak lehet, de ha ez megvan, akkor tényleg látni fogod a jó dolgokat, és fogsz tudni előre haladni az életben, és nem a multban élni és azon rágodni.
Igen van?Felsorolod nekem hátha segít?
Mert én évek óta nem látom a pozítív oldalát?Nem gunyolodom tényleg kérdezem.
Én is egyedülálló vagyok, még pocakos voltam amikor a férjem dobbantott. Sokáig tartott, de felfogtam, és elfogadtam hogy ettől még nem döl össze a világ. Sőt egy gyereknél nagyobb szerelem, meg minden pozitiv dolog nincs is a világon, annyi erőt tud adni, felvidítani stb.
Én rettentően élvezem hogy egyedülálló vagyok, megláttam a sok-sok pozitiv dolgot benne, mert valljuk be sok előnye van ennek az állapotnak is.
Én is mindig azt hittem,hogy megtaláltam az igazit.Mindig tévedtem.
Legalább anyira fogok utánna vágyni mint amennyire nem fogok kezdeni senkivel sem.
MIért?Mert félek,hogy megint akkor hagynak a legnagyobb bajba amikor a legnagyobb szükségem lenne rá!Engem többé nem csap be senki!
Nagyon örülök,hogy neked sikerűlt tiszta szivemből örülök!De tudod amikor az ember már ennyit pofára esik nem bizik senkiben sem.
Mindenkinek!
Köszönöm a biztatást de nem csak így egyszerűen köszönöm hanem szivből jövően köszi!
Várom,hogy írjatok!
Nem vagyok szerencsés de talán az itt talált barátokban bizhatok és nem ér csalódás!
Én most írok először forumot de nagyon meglepett,hogy ilyen gyorsan írtatok ennyien.
Igen a gyerekek szeretete nagyon fontos és igen jó is és nem hiszem,hogy sok időm maradna a pénz megteremtése mellett bármire vagy bárkire.Az az igazság,hogy szerintem nem is bizok én már meg senkiben sem.Megkérdezhetem azokat akik ilyen "cipőben" járnak,hogy oldják meg a munkát a gyerekeket?Én egyenlőre gyesen leszek.De gondolom hamar be kell majd adnom a bölcsibe.
Merre laksz?Szeretnék olyan barátnőt találni akivel esetleg személyesen is találkozhatnék.
Szia Didra!
Én is egyedül vagyok három gyerekkel! Nem könnyű, de fel a fejjel! Jelen pillanatban örülj, hogy vannak, gondolj azokra akiknek nincs! Aztán majd a sors kiforogja, Én is remélem, hogy leszek még férfi mellett boldog ember, de ha nem, nekem így is jó a gyerekeim szeretetében élni! A soraid között megfogott valami! Mintha egy fórumot már olvastam volna, hogy (nem biztos hogy te vagy) nem vetetted el a babát, ezért párod elhagyott, de végül visszament! Mondom, nem biztos, hogy te írtad azt, de ha igen, miért gondolta meg magát, ha már elfogadta? Kívánok minden jót, és könnyű szülést! üdv: Szivárvány
Szia!
Hasonló cipőben jártam és is kétszer! Az első házasságomban - ami 12 évig tartott - annyi volt a bűnöm, hogy nem fiú hanem leány gyermeket szűltem! Büszke lehetne rá az apukája de hát szóban már kitagadta. Ami azért tőrtént mert gyerektartás tartozása több mint 200.000.-Ft. volt és a bíróság letíltotta a nyugdíja 50%-át. Erre ő a lányomat okolta.
Aztán jött egy 7 éves kapcsolat ahol cseléd voltam.
De nem adtam fel. 40 évesen azt hittem én már társ nélkül fogok megöregedni, amikor is megismertem a mostani páromat. Ez 2005. június 13.-án tőrtént. Nekem nagyon fontos volt, hogy elfogadja a lányomat - igaz már 18 éves volt - és jól kijőjjenek egymással. Hát ez sikerült. Imádják egymást!! Azóta összeházasodtunk és nagyon boldogok vagyunk.
Ezt azért írtam, hogy még Neked is lehet igazi kerek családod!!!!!
Ne add fel!!!!!!!! Én is azt hittem, hogy soha nem lesz igazi családom és látod!!!!!!!!!!!!