Egyedül vagyok ezzel a gondolkozással? (beszélgetés)
Nem csodálkoztam soha sem.
Amúgy én is megnézném magamat :DDD
Ha annyira biztos vagy a gondolkodásoddal, akkor tedd amit akarsz, de ne csodálkozz ha nem mindenki van egy véleményen veled! Majd megnéznélek úgy 25-30 év után,
hogy mennyire lettél te magad is "birkaszellem"!
Ha el tudod magad tartani, es nem halsz ehen, es van hol laknod, akkor csinald!!! En is ezt csinalom, 38 eves vagyok.
Eltem Svajcban, Londonban, Amerikaban sok evet, most egy negyedik orszagban vsgyok, de eltem Pesten es az egyik kedvencem.
Meg lehet talalni a modjat, hogy ugy elj, ahogy akarj. Ugyeskedj!:)
Olyan, mintha egy párhuzamos univerzumban lennék és azt látom, amit olvasni akarok :D
Na jó, komolyra fordítva a dolgot : én mindig szem előtt tartom azt, hogy a realitás talaján maradjak. Nem szeretek elszállni, nem akarok a fellegekben járni.
Azért állok ki a saját elveimért , mert véleményem szerint egy erős integritást építettem fel már gyerekkorom óta és ezt senkinek sem sikerült kivernie belőlem.
Ettől függetlenül, nagyon is tisztába vagyok azzal, hogy milyen kockázatot vállalok és nem vagyok hülye, nincs miért lenézzek másokat, mert ahogyan valaki itt célozgatott is rá : lehet, hogy pont én leszek a következő " meg nem értett zseni " , aki valamelyik árokban végzi. Nincs kizárva. Nekem egyáltalán nincsenek elrugaszkodott ábrándjaim a világgal szemben, tudom nagyon jól , hogy milyen helyen élek. Annyi az egész, hogy van annyi őrültség bennem, hogy irtózatosan nagyot kockáztassak. Az ilyesmi vagy bejön az embernek, vagy totálisan elbukik benne.
"de azt is tudom, hogy" ... honnét tudod? ... mert mi nem így éltünk? ... nem ismerjük ezt az utat, akkor az már nem lehet jó?
Van lakásom, egy szobát bármikor tudok adni nekik (fiam is van :)), tehát mindig van vissza... és szárnyaljanak, keressék az utat, és éljék az életet Amúgy anyagi segítséget nem kell nyújtanom egyiknek sem. (Fiam 19 évesen önálló!)
Másképp gondolkodók.. más értékeket vallók... és ezt a munkáltatók is észreveszik. Lányom mikor felkerült Bp-re, két hétig nézegetett munkát, "interjúztatom a munkaadőkat" :) Fiam is dolgozik és tanul is mellette. Nem, nem főiskolán, nem állami intézményben, hanem megkeresi a legjobbat, akitől a legkevesebb idő alatt, legtöbbet tanulhat. Az, hogy fejlődni kell alap, és hogy ez az ő felelősségük, az is alap. Nagy valószínűséggel soha nem fognak segélyért sorban állni... vagy bárkit szidni, mert nekik nem megy jól. Nem írom, hogy ez a jó, mert ez nem egy járt út, tehát én is csak figyelek és persze csodálom őket... de ki tudja lehet, hogy egyszer visszasasszéznak a mások által már jól bejárt, és sokszor sehova nem vezető útra. ... és akkor majd itt leszek, és segítek... ennyi... :)
Azt gondolom, hogy nem a birkák nevelik fel a szabad szellemet, hanem a szabad szellem utat tör magának.
Pont az ilyen gúnyos és agresszív megjegyzések azok, amelyek elriasztanak sok szabad szellemű embert, akik így vissza kényszerednek a birkasorba. Nem tetszik a birka megnevezés ? Tessék nyugodtan, lehet érveket felhozni ellene. Sajnos én sem szeretem, hogy ez a valóság, de akkor leszek inkább ellenszenves sokak számára, mert kimondom az igazságot, mint megalkuvó és képmutató.
Egyáltalán nem szóltam le senkit.
A szüleimet tisztelem, pont ahogyan a többi embert is, itt mindössze különböző gondolkozásokról van szó.
Attól, mert az ember tisztel adott irányt még nem jelenti azt, hogy nem lehet meg a sajátja.
Mennyi birka kell ahhoz,hogy felneveljen ennyi szabad szellemet...
Amúgy önálló vagy,vagy anyuékkal laksz,és más facával vered a csalánt?
Azért,amondó vagyok,nagy szerencse és valószínűleg jó ismerősök is kellenek ahhoz,hogy az ember hobbi szinten "tartson munkát". Valahogy neki is ki kell fizetnie az albérletet,a rezsit,a kaját,és az utazásokat is. Nem hinném,hogy ez megy a nagy ÉLNI akarásból segítség nélkül.
Persze,egyébként sárgulok,mert nekem nem volt annyi eszem,hogy nagyot mertem volna lépni,de azt is tudom,hogy hosszú távon nem biztos,hogy ez az Élet! Amíg valaki fiatal,kötelezettségei nincsenek,addig oké,de később kell valami biztos anyagi forrás (vagy egy k.rva gazdag férj).
Azért jó, hogy a szüleidnek még jó volt a "birkaszellem", mert tudtak taníttatni, etetni, ruházni, lakhattál, tisztálkodhattál, valami + kultúrát is magadba szívhattál!
Azért mert te másnak érzed magad, nem kellene
leszólni azokat ("birkaszellem") akik nem így gondolkodnak!
Jó olvasni pozitív véleményeket. Megleptetek, örölük, ha más is lát potenciált az ilyen gondolkozásban.
Őszintén, még meg is erősítettek a válaszaitok, szeretnék én is abban hinni, hogy egyre többen fognak ebbe az irányba változni és nem hagyják, hogy a bírkaszellem agyonnyomja őket.
Jó bizony....csak nehogy családot akarjon, és a férj is így kezdjen gondolkozni!
Rokonságban most 2 APUKA (!) is meggondolta magát, és munkahelyet otthagyva, saját vállalkozást akar.
Az elképzelés szinten vannak, de már állás nélkül, 1-1 gyerekkel Ez aztán a fa@a dolog.
Léteznek... és remélhetőleg egyre többen, mert egyébként jaj lesz nekünk.
"Ha a gyermek szabadon nő fel, s mindvégig játékos maradhat, akkor később lázadó lesz belőle. Őt nem lehet majd egykönnyen leigázni, nem lesz könnyű rávenni, hogy vonuljon be a hadseregbe, hogy másokat öljön, vagy saját magát ölesse meg.
A lázadó gyermekből lázadó ifjú lesz, akire nem lehet ráerőltetni egy házasságot, nem lehet ráerőltetni egy állást - akit végső soron nem lehet majd belekényszeríteni abba, hogy a szülők beteljesületlen vágyait helyettük ő valósítsa meg. A lázadó fiatal a maga útját járja. A saját, legbensőbb vágyai szerint, és nem mások elvárásai szerint éli az életét. "
Szerintem nincs olyan, hogy biztos pálya. Ld. orvosi műhiba perek, a jogi területen vesztett perek, s egy informatikust is könnyen el lehet lehetetleníteni.
A lényeg, hogy az ember munkája egyenlő legyen azzal, amit szeret csinálni, s akkor előbb-utóbb megjön a siker is.
Amíg az ember fiatal és szingli, s van minimális egzisztenciája, addig érdemes kockáztatni.
Sokan így kezdik az életüket.
Amíg nincs nagy kockázat (otthon, hitel, gyermek), addig az ember teheti...
Ma már egyre kevésbé, ha nem akar a mautnerszállón kikötni, vagy újra a papa-mama kisszobájában.
Nem vagy egyedül. :)
Lányom felmond a hónap végén a munkahelyén, heti 4 napot dolgozik, de sok... "így nem érek rá élni!" beszél nyelveket, de a főiskolát is ott hagyta.. az is "sok időt vesz el, és nem éri meg a befektetést." ... egy kis UFO... én csak figyelem, mert ezt az életutat nem ismerem.. de csodálom, ahogy él... és mindig itt leszek, ha kellek. Amúgy 17,5 évesen elköltözött tőlem, teljesen önálló.
Sziasztok !
Maga a kérdés természetesen nem szó szerint értendő. Tudom, hogy az ember sosincs egyedül, mindig vannak még mások is, akik hasonlóan vannak. Engem viszont az érdekel, hogy mennyire ritka az én mentalitásom és valóban annyira fehér hollónak számítok-e, mint ahogyan a környezetemben látom magam.
Szóval nekem az az életben az egyik fő eszmém , hogy azt fogom csinálni, amire hivatást érzek, s csak a pénzért nem fogok megalkudni a rendszerrel. Tudom, hogy manapság az emberek annyira tartanak a nyomortól , hogy nem is érdekli őket mit csinálnak, csak állásuk legyen, de nekem ez egyszerűen nem elfogadható és tisztában vagyok a következményekkel : azaz hogyha nem kötök kompromisszumot, akkor lehet az utcán találom magam egyszer, de én ezt vállalom.
Mindig furcsának számított a gondolkozásom a többiekhez képest, hát úgy látszik ezt felnőtt koromra sem nőttem ki.
Jelenleg egy olyan területre építem a jövőmet, amelyen teljesen pengeélen táncolok, de azért csinálom, mert ebben érzek hivatást és semmi másban. Sokan nézték rossz szemmel, hogy nem választottam egy biztos pályát, mint amilyen az orvosi, a jogi, az informatikai, stb. területe - sokak szerint bármelyiket megtudtam volna csinálni, ehelyett én egy olyan pályát választottam, ahol minimálisak a sikerlehetőségek. Nem tagadom, valóban ez a helyzet. Amit én szeretek csinálni, ahhoz a mai világban nagyon nagy szerencse kell, hogy az ember megéljen belőle.
Ti mit gondoltok erről ? Vállalnátok-e ilyen kockázatot az életetekben ? Feltennétek-e mindent a kockára ?
Előre is köszönöm !
További ajánlott fórumok:
- 90 naposban kezdő vagyok és egyedül vagyok. Jön velem valaki?
- Egyedűl vagyok itthon és félek. Normális ez? Más is van igy? Én félek egyedűl lenni.
- Sorsom, hogy egyedül vagyok, leszek
- Mit csináljak hétvégente, ha teljesen egyedül vagyok? Barátnők nem mindig érnek rá, barátom meg nincs.
- Szükségem van mások segítségére, meglátására, véleményére, mert egyedül vagyok a megválaszolatlan kérdésekkel
- Epilálás után kb 3 nappal megint elpilálhatok, pedig hiper-szuper gépem van. :( Egyedül vagyok ezzel?