Egyedül otthon a babával (beszélgetős fórum)
Sajnos az én két barátnőm is messze van. Egyikük évente kb. kétszer látogat meg, a másik havonta.
Be kell érnem ennyivel. Én is anyukámékhoz járok sokat.
No meg itt az öcsém aki sokat jön hozzám.
De ha vége a nyáriszünetnek ő sem lesz.
Tényleg nem vagy könnyű helyzetben.....
Ez attól is függ ki milyen ember. Aki nyüzsisebb az jobban igényli a barátok társaságát, a csavargást, pletyizést.
Aki pedig addig is "nyugisabb" volt talán annak ilyenkor könnyebb.
Mindenkinek máshogy jó...
Én sem vagyok valami nyitott..... de ez engem nem zavar.
Biztos vannak olyan régi barátok, akikkel legalább levélen keresztül tarthatod a kapcsolatot.
Szerintem ez is megteszi valamennyire....
sziasztok!!Én is gyeden vagyok itthon a kislányommal.Már 2éve hogy itthon vagyok lassan mert 3hónapisan terhesen táppénzes lettem.
Párom alig van itthon,sokat dolgozik.2és fél éve lakunk itt nekem is kevés ismerősöm van:-(
Én is itthon vagyok a 14hónapos lányommal.
Az elején nagyon féltem, hogy nem fogom feltalálni magam, vagy depressziós leszek. Ezért is dolgoztam szinte a terhességem végéig.
Én is új helyre költöztem, ahol még így 1,5év után is alig ismerek néhány embert.
Minden napra szervezek magunknak valami elfoglaltságot. Takarítás, babaruha pakolás, közös babasüti sütés, séta, bolt, posta, bank....Nyáron gyakran megyünk strandra, fagyizni. Persze sokat jönnek a szüleim is és én is gyakran megyek hozzájuk. Ha a lányom alszik olvasok, netezek. Találj te is valami elfoglaltságot, ami érdekel. Kézimunka, süti készítés..... olvasás. Biztosan van valami... lehet hogy olyan amivel eddig nem is foglalkoztál.
Én nagyon jól érzem magam itthon! Most úgy érzem vissza se mennék dolgozni!
Mira én megértelek, én is sokat dolgoztam előtte, meg sok programom volt, aztán meg ránkszakadt az itthoni "semmittevés".
Játszogattunk a lányommal, meg mentünk ide-oda, de ez nem teszi ki az egész napot. Nekem is voltak oylan napjaim, amikor már alig vártam már, hogy Apa jöjjön haza végre.
Most már 13 hós és ebből a szempontból könnyebb, mert lehet vele jobban játszani, már partner benne. Könnyebb a házimunkát is vele csinálni. Mivel már kis kommunikatív, így nem érzem magam oylan egyedül itthon.
Szóval kitartás, már csak pár hónap és jobb lesz. Addig meg ismerkedj.
Hol laktok? Nincs olyan fórum, ahol helybeli anyukák beszélgetnek? MErt az talán jobb, mint a korcsoportos fórum,m ert tudtok találkozni, együtt sétálni, beszélgetni.
MEg neten könnyebb is ismerkedni szerintem, mint játszótéren és ha már megismerkedtetek, akkor könnyebb a személyes találkozás.
Szóval hajrá, keress ismerősöket!
1.5 éves kisfiammal vagyok itthon, de sajnos nekem is bőven (na jó, bőven nem.. de azért akad) van időm ilyenen gondolkodni.
Épp most is unatkozom, fiam sokat alvó. 9-kor kelt ma és már megint alszik. Mosás-vasalás tegnap megvolt, főzni tegnap meg azelőtt annyit főztem, hogy ma nem kell, takarítottam is tegnap, egy porszem nincs a lakásban. Filmnézéshez nincs kedv. Egyszerűen nem tudok magammal most mit kezdeni. :(
Ha felébred a fiam lemegyünk játszóra, minden délután ezt tesszük, de addig is még legalább 1.5-2 órát alszik én pedig halálra unhatom magam.
Kisfiam mellett egyetemre járok, amikor vizsgák vannak vagy ilyesmi, soha nincs szabadidőm, de ilyenkor nyáron... néha rám ül az idő, én meg csak nyúlok az unalomtól. :(
egyetértek veled: minden napra jut valami házimunka
a párom nálunk is sokszor csak este jut haza a munkából, így rám szakad az összes tennivaló
én főleg a felnőtt társaságot hiányolom, a munkahelyi barátokat és most már az igényem is meglenne egy kis agyi munkára, lehet, hogy nekiállok nyelvet tanulni, megint...
Szia!
Az egyedüllét nem okoz gondot, mindig van mit csinálni és ha manó alszik, és nincs mit tenni a ház körül akkor én is gépezek!Jó időben meg sem állunk, nagyon ritka, ha gondolkodóba ejt a napi program!
Sokat segítenek a Kismama "kollégák", jó velük beszélgetni és közös programokat szervezni.
Aki nem szeret ismerkedni, annak kicsit nehéz, de a közös téma, ez esetben a Gyerek, nagyon jó kiinduló lehet!
Drukkolok, hogy mihamarabb ráhangolódj az új környezetre!
Pont ezt akartam írni én is:)
Ha elfoglalja magát az ember akkor nem igazán jut idő azon gondolkodni, hogy egyedül vagy. Mi is rengeteget sétálunk, csavargunk - 10 hónapos a lányom - vásárolunk, együtt főzünk -na jó ő csak magyaráz az etetőszékben:), játszunk és olyan hamar eljön az este, hogy csak na! Ha mégis unatkoznék sütök valamit:)
Szerintem a 10 hós baba még kicsi játszótérre, inkább séta szempontjából, jó levegő miatt, a társaság kedvéért lehet játszótérre menni. Persze kivéve, ha olyan hiper-szuper játszótér, hogy már egy ekkora baba is talál játékot magának.
Nekem nem volt ilyen szorongásos problémám, hiszen ki sem látszottam a tennivalókból. Délelőtt-délután séta, közben bolt és miegymás elintézése. Egy kis főzés, mosás, takarítás és már jöhet is az esti fürdés. Valahogyan nekem nem volt időm ilyenen gondolkodni!
Szia!
Az én kisfiam 2 éves, és a születése után költöztünk mi is vidékre, ahol senkit nem ismertünk.
Szerencsére a szomszédban vannak hasonló korú gyerekek, és velük jókat tud a fiam játszani.
Ismerkedni jól lehet pl. a játszótéren vagy a baba-mama klubban (ha vannak), vagy az orvosnál is, hiszen még ilyenkor gyakrabban jártok oltásra, meg ellenőrzésre...
Esetleg, ha a közeli városban van babaúszás, azt is sokan dicsérik.
Én csak a monotóniát viselem nehezen, de ilyenkor szervezek vmi házimunkát, sütést, csavargást vagy csak átmegyek a szomszédba végre egy felnőttel beszélni.
Sokat segít a hétvégi családi program vagy csak ha apa elviszi a fiát egy délutánra, én meg vagy csavargok a közeli városban vagy csak otthon gubbasztok egy jó film előtt.