Egyedül maradni terhesen (beszélgetős fórum)

Nem túl gerinces dolog lelépni a terhességgel járó változások miatt.

Remélem, hogy visszatalál hozzád. Persze, ha te is akarod.

nem irigyellek,nem vagy könnyű helyzetben,

van segitséged?

A párom elhagyott, mikor félidős terhes voltam... Nem tudom hova tenni a kialakult helyzetet.

Mielőtt elment szólt, hogy baj van a szexuális életünkkel, sajnos ennek is meg volt az oka, és ezért nagyban én voltam a felelős. Próbáltam helyrehozni, igyekeztem feldobni, de valljuk be terhesen korlátozottak voltak a lehetőségeim.

Annyira csúszott lefelé lelkileg, hogy már pánikroham szerűség tört rá egyik nap, ez volt az a pont, amikor jobbnak látta, hogy visszaköltözik a szüleihez.

Eleinte találkoztunk, beszélgettünk sokat kettőnkről, de nem derült ki, hogy mi is az igazi probléma. ( A korábban alapított cégében is voltak bajok, itthon sem úgy haladtak a dolgaink, ahogyan terveztük)

Úgy döntöttünk, hogy segítséget kérünk terápia formájában. Párterápiára kezdtünk járni. Eleinte egyénileg mentünk. Ezek az alkalmak nekem jót tettek, mert mindig erősebbnek éreztem magam.Minden alkalom után láttam esélyt arra, hogy megoldjuk ezt a krízist. A páromon viszont azt láttam, hogy egyre inkább zárkózottabb, egyre kevesebbet kíván velem találkozni, a kommunikációink is sms-ekre, illetve messenger üzenetekre korlátozódik. Nehéz volt elfogadni, hogy 10 év együtt járás után, amiből 2 év házasság idáig jutottunk. Eljött az első közös alkalom a terápián, ahol kimondta, hogy legyen vége. Köpni, nyelni nem tudtam... fájt. Ez 3 hónappal az elköltözése után történt.

Most ott tartunk, hogy bármelyik percben megérkezhet a kisfiunk. Amikor tud, ő visz vizsgálatokra, szeretne bent lenni a szülésnél. Mindennap megkérdezi, hogy hogy vagyunk, de különösebben én nem érdeklem. Annyira nem tudom hova tegyem ezt az egészet. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy én erőltettem a gyerek kérdést, ezt meg kell cáfoljam. Mind ketten tettünk azért, hogy jöjjön. Volt már valaki hasonló helyzetben?