Egy szerelmes lány vallomása-okulásképp másnak (beszélgetős fórum)

Kedves Nené!

Nagyon jól tetted, hogy pont most írtad le ezt a témát. Én is igyekeztem volna külföldre a párom nélkül, mert ő nem beszél németül, de anyukám rávilágított, hogy egy jól működő kapcsolatban az egyik fél nem hagyja a másikat több ezer km távolságra egyedül. Lehetne külföldön fényes karrierem, stb. is. érezhetném jól magam, de félek, az történne velem, mint veled megesett. és ezt nagyon nem szeretném. Mi a párommal is egy ideig ilyen se veled-se nélküled kapcsolatot játszottunk, de aztán mindkettőnkben tudatosult, hogy mi egymásnak vagyunk teremtve, és már el is jegyeztük egymást! Neked kívánok kitartást, és hallgasd meg mindig az idősebbek véleményét, ne mindig a szívedre, mert az csalóka lehet. Nagyon szorítok nektek. Ne add fel!

Szia!

Persze, tiszta, a szerelem elmúlik, én is ebbe törtem bele a fogam, mikor szakítottam, de azóta rájöttem, hogy mennyire is szerettem azt az embert. Én sosem hittem a sírig tartó szerelemben, viszont hiszek abban, hogy a megfelelő emberrel le lehet élni egy életet mély szeretetben, tiszteletben, és boldogságban.

Kedves Blina!

Jól látod, hatalmas békát kellett leszorítania a torkán. Velem még sose történt ilyen, így elképzelni se tudom, milyen lehet, mikor valakiben 100 %ig hiszel, vele képzeled az életed,mindent megteszel érte, és egyszer csak több ezer km-ről azt kapod, hogy ennyi volt...Ja, és semmit sem tehetsz...

"Nincs baj amíg fülig ér a száj,ameddig

jól esik mindent csak addig csinálj."

Még egy édesmandulának:)

Nem tudom, mennyire jöhet át a soraim közül, h mi történik itt, de rájöttem közben az egyetlen olyan kérdésre, ami talán megváltoztathatja a véleményed(bár nem akarlak befolyásolni, miért is tenném)

Szóval miért hazudna pont az az ember neked,és miért akarna átverni, akinek mindig ott volt és van a segítőjobbja az élet bármelyik területén, ha szükséged van rá?

Na de a lényeg:)

Hazatértem december 26-án ide az ő albérletébe. Illetve most már a közös albérletünkbe. Ugyanúgy meg van az a meghatározhatatlan kapocs, mint 4 éve vagy 2 éve, vagy a nyáron. Nem beszéltünk még komolyan a kapcsolatról, de annak tükrében, amit írt az ősszel( "nem tud semmit mondani arról, hogy elmozdulhat-e abba az irányba, amerre én akarom, ahhoz itt kellene lennem")még ez nem is időszerű. Majd egy pár hét múlva, ha látjuk, hogy érzünk. Nagyon jól elvagyunk, együtt főzünk, tv-zünk, Grace klinikázunk:D Éjjeleket, azokat egymás karjaiban, tudjátok a szokásos kiskanál-nagykanál pózban alusszuk át. Hát erre egy normális ember mit mond, úristen... De mi nem vagyunk normálisak. Tudjátok gondolkozok, és próbálom megmagyarázni ezeket a dolgokat,és jelentést adni nekik, de nagyon jól tudom, hogy nagyon nagy különbség van aközt, hogy valakivel jól érzem magam, szeretem, meg jó eltölteni az időt és aközt, hogy ő az a Nő, akibe látom azt a potenciált, hogy leéljem vele az életem. Ez a nem mindegy. Szóval a lényeg, jól elvagyunk, de még semmi nem mondatott ki. Majd. Azt hiszem kaptunk az élettől egy második sanszot, hogy egymásra találjunk újra. És én úgy érzem, szeretné is ezt mindkét fél, de a saját érzelmeit senki nem tudja befolyásolni. Majd az idő megválaszolja. Addig meg csinálok az iwiwen egy "egyedülállódeaszaktottszerelmévelegyüttélő" családiállapotstátuszt:D

Sokan élünk át hasonló érzelmeket!Azt hisszük valamiről,hogy örökké

tart,ez adja az erőnket a folytatáshoz.De sajnos semmi sem tart

örökké,mint minden más az érzelmek is megváltoznak!A lángoló

szerelem mély,tiszta szeretetté alakulhat,vagy teljesen elmúlhat!

Az a lényeg,hogy ne legyen az ember teljesen ráutalva egy dologra

(pl.:egy másik ember szerelmére),mert ha elveszti nagyon könnyen

kicsúszhat a lába alól a talaj!És attól szőrnyűbb nincs,mikor érzed,

hogy sűlyedsz és nem tudsz semmiben sem megkapaszkodni!

Szia RDoo!

Igen, rájöttem én is a szakítás utáni pár hónapban, hogy túl nagy jelentőséget adnak a szerelemnek. Az élet egyik legcsodálatosabb érzése, viszont, ha valaki egy társsal szeretné leélni az életét nyugodtan, szeretetteljesen, bizalomban,annak be kell látnia, hogy csak egy alapkő ahhoz a kapcsolathoz, ami belőle következik.. Amúgy 2-3 évente válthat partnert, mikor a kémia eltűnik...

Kedves arcansas!

Teljesen igazad van, rohadtul visszanyalt az a bizonyos fagyi. Csak az azelőtti 2-3 kapcsolatom esetében jól döntöttem, amikor ugyanígy döntöttem, mint ebben az esetben. Ha már nem voltam szerelmes a fiúba, szakítottam. Nem tudtam hamiskás érzelmekkel tovább vinni. Csak itt kiderült, hogy ez a fiú különleges lehet, mert kegyetlenül visszaszerettem belé:)

Nem hagytam el, hogy külföldre mehessek, arról volt szó, hogy kimegyek félévre, hazajövök, és folytatjuk utána rendben, mint előtte. Mert akkor még rózsaszín álmokban éltem, és nem hittem el azt, h a távolság tönkre tehet egy kapcsolatot.

Nem volt szó róla, hogy kijön velem, mert mint az előbb írtam, el sem mertem volna képzelni, hogy beüthet bármi. Ő folytatta itthon a kis megszokott életét, amit addig ketten vittünk.

Küzdött, de be kellett látnia, hogy hajthatatlan vagyok. Kb 2 hónappal a szaktás után kérdezett rá, hogy még mindig úgy gondolom, hogy nem akarok vele lenni, és miután kimondtam az igent, elfogadta, és elkezdett túllépni.

Igen, eléggé zavaros...:)

A szerelem rózsája törékeny,hiába igyekszel ápolni,táplálni,öntözgetni s gondozni,zsenge bimbója kinyílik ugyan - gyönyörrel

tölt el - de előbb vagy utóbb elhervad,kifakul,szirmait elfújja a szél,elporhadnak és egyesülnek a semmiséggel.

Számomra minden mélyebb, mint a szerelem. Mert az csak egy illúzió. Egy átmeneti mindent elnyomó érzés, ami elmúlik, elillan és félig

belepusztulsz a halálába. Persze csodás szerelmesnek lenni, meg ha szeretnek, de belehalsz a végén. És mindig vége lesz.

Szerintem a szeretet sokkal mélyebb.

Kedves édesmandula!

Ez a fiú 2 évig az egyik legjobb barátom volt, 3 éven keresztül pedig egy őszinte, szerető, önzetlen társ, aki nekem adta volna az élete felét, ha én nem dobom el ezt a lehetőséget egy szeszély miatt.

Amikor megtörtént ez a költözős dolog, akkor szó szerint menedéket adott, mert el kellett mennem otthonról. Értem én ezt úgy, hogy hónapokig fizette a lakás költségeit úgy, hogy ő nem lakott ott. Most itt eszébe juthatnak az embernek dolgok az én viselkedésemről, hogy miért fogadtam el, stb. El is ismerem ezt a dolgot, de nem volt más választásom. Az, hogy közben összekeveredtünk megint, az az én döntésem is volt, és hangsúlyoznám, én még ott nem voltam megint belezúgva. Az később jött. Barátság, szex, jó nagy beszélgetések, számíthattunk egymásra, de semmi több. Ezek le voltak tisztázva, szóval kihasználásról nem beszélnék.

Mint cikkemből kiderült, mindig elmondtuk egymásnak a pasi-nő ügyeinket, még "csak" barátkorunkban is, vagy ha már szakított felek voltunk, akkor is. Tudom, kivel, hogy volt azóta.

Nincs okom nem hinni neki, mert sose hazudott még nekem, és igazából nem áll érdekében. (Ezt visszaolvasva is elég hihetetlennek hangzik, de így van.Persze kisebb füllentések vagy apró hazugságok a mindennapi életben lehet voltak, de kinél nem?)

Azóta végleg ideköltözött, mert újra egyetemre jár, így már együtt töltjük a hétköznapjainkat.

Az hogy nem hagyna szenvedni? Én eldobtam magamtól azok után és úgy ahogy, és volt benne annyi emberi méltóság, hogy 3 hónap után felállt, lenyelte az összes mérgét, fájdalmát, csalódottságát, és újra együtt nevethettünk akármilyen formában.

Igazából magyarázhatom itt a dolgokat, nehéz úgy, hogy nem ismered a szóban forgó embert,Szeretem az olyat, aki kimondja nyíltan, még ha rosszabb is, a tiéd is egy vélemény, köszönöm.:)

Gondoltam, hogy fognak ellentétes vélemények születni, mert elég furcsa szitu alakult itt ki...

Sziasztok!

Örömmel vettem észre, hogy megmozgatott egy pár embert a sztorim, és hogy ennek hangot is adtatok. Köszönöm szépen a jókívánságokat.:) Tudom, hogy eléggé távol áll ez attól, amit "normális"-nak hívunk, ezért megértem teljesen az ellenérveket is. A következő hozzászólásokban reagálok rá.

Azt már nem neked írtam,hanem a cikk írójának.

Kicsit félreérthető lett bocs.

Vegyes gondolatok járnak a fejemben a történeted után.A közepén rájöttem,hogy neked visszanyalt a fagyi,végülis te generáltad.Elhagytad,hogy külföldre mehess,ő miért nem jött veled?Csak talált volna valami állást ő is!Vagy te nem akartad,h veled menjen?

Miután kimondtad,hogy vége,arról nem írtál,hogy ő küzdött volna érted.

Jó kis zavaros kapcsi a tietek,de kívánom,hogy jól sikerüljön minden és boldogok legyetek:)

A második mondat sztem nem neked szól... hanem a cikkírónak...

Egyébként gratula, jó cikk, jó megoldást kívánok!