Egy ellaposodott kapcsolatot hogyan lehet felpezsdíteni? (tudásbázis kérdés)

Nálunk is dettó ugyan ez a helyzet.. Mi nem veszekedtünk, hanem alig beszélgettünk. Én már egyszer végigcsináltam ezt a hercehurcát.. Nem akarom újra.. Az előző párommal is próbáltuk menteni a menthetőt, de 1 évig semmire sem jutottunk. Ez a sorsom mostmár??

Nagy szerelem-->valami ngyon nem jó-->szakítás-->békülés-->de nem az igazi már-->végleges szakítás??

Én ezt nem bírom.. Velem van a baj??

Nem is az, hogy nem törődött velem, hanem annyira megszállottja lett, hogy lesz egy kis házunk, és megteremt nekünk mindent egyedül, hogy azt már nem is vette számításba, hogy én is segíthetnék neki, velem együtt is lehetne csinálni..

Mondtam neki, hogy erre a nagy hajtásra rá fogunk faragni. Vagy a kapcsolatunk, vagy az egészsége, vagy mindkettő. De ő nem hallgatott rám..

Egyébként nagyon furcsa, hogy ennyire nem törődött veled..és mégis ennyi ideig mellette maradtál..

viszont ez annyira rossz, hogy amikor már azt gondolod, hogy megtaláltad azt akivel élni szeretnél, kiderül, hogy neki nem is kellessz...egyszerűen nem tudom, és nem is akarom elfogadni ezt az egészet..gondolom Te is így vagy vele..

Teljesen ugyanígy vagyok vele én is..én vele terveztem az egész életem, őt akarom férjemnek, a gyerekeim apjának..és persze folyamatosan csak azt várom, hogy írjon vagy hívjon fel, hogy rájött szeret, és velem akar élni!

Tegnap meg tegnapelőtt még én is próbálkoztam, mindent mondtam neki, hogy megteszem ezt-azt bármit, de ő csak annyit mondott, hogy nem..így kénytelen vagyok elfogadni és a továbbiakban nem lépni semmit..baromi nehéz, mert legszívesebben percenként írnék neki, de nem lehet..

Pedig tényleg nálunk szerencsére még az sem volt, hogy elhidegültünk volna egymástól..max vitáztunk és nem értettünk egyet dolgokban..de ettől még ő a mindenem!! áááh..nem hiszem el még mindig...

és sajnos az üresség is stimmel nálam is..a gyomrom meg folyamatosan görcsben van..nem akarom mutatni, hogy anyuék se kérdezgessenek de nagyon szarul vagyok..és ez csak akkor lesz jobb, ha Ő visszajön!!

Köszi a támaszt nagyon jól esik.. :)

Egyébként ennél nagyobb villámcsapás nincs is..azt hittem csak egy kis hullámvölgyben vagyunk most, mert nem volt munkája, de már azt is talált szóval úgy vártam, hogy folytassuk a házalakítást! Mi már 2008 decemberében külön mentünk mert addigra totál elhidegültünk egymástól, de nem bírtuk egymás nélkül és áprilisban végre kibékültünk..ő akkor is szeretett, azt mondta, én viszont újra beleszerettem..és mindennél boldogabb voltam..erre most azt kapom, hogy nem tudja mit érez, nem tudja szerelmes e még, vagy csak a megszokás..nem tud semmit! hát köszönöm!

Látom egyidősek vagyunk.. Nekem nagy fejfájást okoz, hogy ennyi idősen egyedülálló lettem.

Egy új kapcsolat? -Semmi kedvem, nekem a párom kell!

Újra együttjárni valakivel? Megismerni? Kezdeni mindent előről? -Évek kérdése, mellesleg ott van a bizalmatlanság is.. Lehet, hogy akkor is egyik percről a másikra elromlik valami??

Mennyivel könnyebb lenne, ha azt mondaná: Ne haragudj. Szeretlek, és ez így is marad.

De kit áltatok? Kb fél éve érzem, hogy valami elromlott, és ő a kisujját sem emelte, hogy jobb legyen. Én sem jutottam többre, pedig rengeteget gondolkoztam, és mégse.. Ő a munkába temetkezett. Ezek után mit várok? Ha fél év nem volt elég, akkor most elég lesz pár nap??

Én úgy terveztem, hogy nem csinálok semmit. Nem nekem kell lépnem, hanem neki, mert ő nem hajlandó beengedni az életébe, a mindennapjaiba. Neki nem volt ideje rám..

De ő nem fog lépni.. Tudom, érzem. De nem tudom m it tegyek nélküle. Szeretem. Üres az életem nélküle...

Akkor hasonló cipőben járunk.. Mi is most akartunk összeköltözni, de húzta-halasztotta. Éreztem, hogy ez így nem jó, alig találkoztunk, ezért állítottam választás elé. Vagy nekem is enged helyet az életében, vagy szakítsunk, mert éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége.

Nálad mi a helyzet? Hogyan próbálod összeszedni magad? Én minél több programot keresek most, és azzal áltatom magam, hogy egy kis idő kell csak neki.. Bár legbelül tudom, hogy nem fog visszjönni hozzám. Már csak a megszokás tartotta össze a kapcsolatunkat.

Azóta hasmenésem van, hiába próbálom elterelni a figyelmemet.

Keress te is valami elfoglaltságot. Vezesd le az ideget egy kis sporttal. Nekem ez egész jól bevált, meg rám is fér...

Biztos érezted te is, hogy valami nincs rendben köztetek. Nem? Vagy villámcsapásként ért?

Visszamentem a dokimhoz, és azt mondta, hogy ne szedjem többet a gyógyszert. Ha pedig érzem a roham kezdetét, van egy másik, ami elmulasztja..

Ezt csak akkor kell szedni. Lehet, hogy visszatér a régi libidóm, csak éppen nem lesz kivel megosztanom az ágyam???

Hát senki nem lát kiutat egy ellaposodott kapcsolatból??

Bár.. két napja szakítottunk.. Én állítottam keresztút elé. Vagy beszorít a naptárjába, vagy ne szenvedjünk tovább.. De szerintem ez érthető.. Már alig találkoztunk.. Mintha csak arra várt volna, hogy én lépjek. És megtettem.. Sokat gondolkodott rajta..

Szerinte lehet, hogy elég egy kis szünet. Én ismerem a párom. Tudom, hogy nála nincs olyan, hogy "meggondoltam magam", vagy "ne haragudj, tévedtem"...

Vége?? Ennyi volt?? 4 év után?

Egy utcában lakunk.. Így még nehezebb.

Várom, hogy betoppanjon, és azt mondja: Milyen bolond voltam. Hogy engedhettelek el?

Álmodozom, pedig nincs értelme. De most aggassam rá magam? Lehet, hogy tényleg csak egy kis idő kell neki, vagy csak áltatom magam, hogy el tudjam viselni??

Az összes barátnőmet eltaszítottam magam mellől, hogy együtt lehessek vele. Mindent megbeszéltünk, és nekem ez elég volt, de a pánikbetegségem közbeszólt.

A gyógyszer mellékhatása a jellemváltozás és a libidócsökkenés.. Talán ezért??

Mit tehetnék még? Hagyjak időt neki??

De így megzavarodom.. Hiányzik..

Most két hétig itthon vagyok szabin. Mondtam, hogy csináljunk valami programot. Nem kell rám költeni.. Menjünk, sétálni, hadd legyek mellette mikor dolgozik, hadd segítsek, vagy valami, csak legyünk együtt.. Olyan sokat kérek? Csak azt akartam, hogy havonta egyszer jöjjön hamarabb. Ne 10 körül, hanem mondjuk 6-kor.. NEM! Kértem, hogy menjünk, csináljunk együtt valamit. NEM!

Mit tehetnék még????????

Most egy haverjánál van, és nem szeretne felkelteni, mert későn fog jönni, (még később, mint szokott). Persze a holnapi névnapra sem tud eljönni, csak kb. este 7 óra körül, pedig délben kezdődik. Mit tegyek? Nem azt mutatják ezek a dolgok, hogy lesz@r?

Pedig tegnap előtt megbeszéltük, hogy nem mehet tovább ez a "nem érek rá semmire, ami veled kapcsolatos" hozzáállás..

Mit csináljak? Ordísam le a fejét? - Nem érek vele semmit!

Tegnap előtt komolyan kitálaltam, és sírtam a kétségbeeséstől! - És látjátok az eredményt!

Nekem ez 2004-ben kezdődött, de 2006 lett, mire kiderítették, hogy mi is ez. Addigra már igen sűrűn voltak rohamaim.

Most kb. 1,5 éve nem szedem a gyógyszert és nincs roham sem, viszont nem is élek olyan stresszesen, minmt addig.

A gyógyszer nevét, meg mindig elfelejtem, de utánanézek.

Talán igazad van. Bár ezt már többször mondtam neki, lehet, hogy változtatnom kell, és az egyik szabad napjára beiktatni valamit. Maximum panaszkodik, hogy fáradt, de lehet, hogy megérné. Ő sem szívesen futamodna meg szerintem.. Hátha együtt leküzdjük..

..vagy tényleg igazad van, és csak naívak vagyunk mindketten.. :(

Meglátom mit tehetek..

egyébként bár szerencsére nekem nincs ilyen ilyen betegségem, de mint annyi másnál is úgy hiszem itt is segthet az, hogy agyban hogy gondolkodsz. nagyon nehéz persze mindig arra gondolni, hogy rendben vagy és elkerülnek a rohamok is, de szerintem ha a párod segítségét is kéred abban, hogy több időt legyetek együtt, s ezáltal egyre nyugodtabb legyél akkor azért csak menni fog. persze lehet csak én vagyok naiv :)

de kitartás hozzá!!

Gondoltam, én is azt szedtem. Kérjél másik gyógyszert és nyugodtan mond el a dokinak, hogy miért kéred.

Igazad van, nem kigyógyultam, de rohamom már nagyon régen nem volt. Mostanában néha egy két percig éreztem, mintha jönne....de aztán megállt!

Nagyon utálnám, ha megint elkezdődne!

Örülök, hogy egy sorstárshoz is eljutott a kérdésem.. Cipralexet szedek.

Sokszor hallottam, hogy nehéz megtalálni a megfelelő gyógyszert. Én abban reménykedtem, hogy sikerült, mert nincs rohamom.

Én is így gondolkodtam, és csökkentettem az adagomat. Először azért, mert elfelejtettem bevenni, utána pedig tudatosan. Napi 1 szem helyett kb. hetente fél szemet szedek. Ennél jobban nem tudom lecsökkenteni, mert néha még így is "kileng a fejem"- beszédülök. Jövő hétre kértem időpontot a dilidokimhoz, megpróbálom megbeszélni vele, hogy mi történt, és adjon tanácsot. Én pszichológushoz járok, nem neurológushoz.. Ez baj lenne?

Én is így látom. Lelkileg nem vagyok 101-es, és gyógyszerfüggő sem akarok lenni.

Kigyógyultál? Én úgy tudtam, hogy csak tünetmentességet lehet elérni, ami nem ugyanaz. Akármikor visszaeshet az ember, akár csak azért is, mert tél van..

Megpróbálok valamit kezdeni magammal..

Igazán köszönöm..

szia! Nem tudom, milyen gyógyszert szedsz, de ez igen, annak a hatása. Menj vissza a neurológushoz, mond el neki a problémádat és kérjél másik gyógyszert. Van másik, aminek nincs ilyen mellékhatása. Én ugyanígy jártam, de még időbven észbekaptam, hogy ez így marhára nem lesz jó.

És, bocsi, de amíg az öngyilkosság megfordul a fekedben, addig még nem vagy gyógyult.

Sőt, azt mondanám, próbáljátok meg gyógyszer nélkül, vagy minimális gyógyszer mellet megoldani a pánik-problémádat. Egyedül nem fog menni!

higgyél nekem, én kigyógyultam belőle, de a segítség mindenképpen kell!!

A szexuális életedet meg rendezd vissza valahogy, mert amíg amiatt is pánikolsz, addig nem fogsz meggyógyulni. Ráadásul az igen gyógyító hatású!!

Kitartás és küzdjél!!!!