Egy csalódott anya (beszélgetés)

:O)))))))))))))

És a sóskát? Én azt utáltam gyerekkoromban, de már megszerettem.

Amúgy a spenót sem volt a kedvencem.

édes istenem írtam egy hosszú szépet és a lányom egy gombnyomással eltűntette!!

Megpróbálom újra:(

Kicsit jobban vagyok és el akarok oszlatni itt jópár félreértést felőlünk.

Nagyon gondolkodom hogy ezt a topikot is töröltetni fogom mert egyes emberek azt hiszik totál ismernek sőt a házaséletemet is az exemről nem is beszélve.

Doki:

Eddig csak olvasgattam a hozzászólásaidat és mindig olyan jót mosolyogtam ahogy gondolkodsz az életről. DE!!

1:Senki ne törjön felettem pálcát úgy hogy nem is ismer sem engem sem az életünket.

csak üzenem másfél év telt el az ismerkedéstől az első fiamig és én nem hiszem hogy ez rövid idő lett volna.

2:akárkit akit megkérdezek aki ismerte az exemet senki nem gondolta volna hogy ezt fogja csinálni ugyan is ha hiszed ha nem SEMMMI előjele nem volt. Rendes apa volt ellátta őket, törődött velük. Egyedüli hibája az volt hogy nem nagyon játszott velük. De akkor ezek szerint én is eldobhatnám a gyerekeimet mert bevallom ő többet játszott velük mint én. Ugyan is nekem ez egy nagyon rossz tulajdonság, Én is ellátom őket, tanulok velük, beszélgetek velük, játszóra egyéb helyre megyünk de nem tudok leülni velük asztalhoz játszani. Ha ettől rossz anya vagyok akkor az vagyok.

De amíg jött hozzájuk mert a válás után 2x itt volt akkor lehetett látni hogy örömmel jön és ezt nem csak mutatta hanem látni lehetet rajta. Csak hogy ő egy nagyon befolyásolható ember és hiszem hogy a csaj miatt történnek így a dolgok mert mikor elkezdődött ez a válás ott sírt nekem az exem hogy a gyerekeit had láthassa. Ez azért fura hogy ott könyörög amikor tudta hogy nem kell mert én mondtam akkor jön amikor akar és ezek után rájuk sem hederít nem fizet stb. Itt csak befolyásolás van. Arról meg nem tehetek hogy ő ennyire puhány hogy ennyire befolyásolható. Ez engem már nem érdekel.

Csak az hogy ne ítélkezzen felettem senki sem hogy szemellenzős voltam mert tutira volt jele a dolognak. Jahh. ha lett volna hamarabb lépek nem most és mivel én nem vagyok olyan ember hogy egy házasságot a gyerek miatt meg kell tartani. Én úgy hiszem hogy ha nincs meg két emberben az összhang akkor ott ne maradjanak együtt csak a gyerekek miatt.

Másik:

nekem nem kell elszámolnom semmivel sem. Sem a válásommal sem azzal hogy mi hogyan vagy hogy történhetett volna. Én soha nem kértem senkitől semmit. Ha segített valaki akkor azt most örömmel fogadom fogadtam mert olyan helyzetbe kerültem de azért mert neked van egy fura gondolkodás módod szemléleted más még nem olyan ahogy le van írva pszihos könyvekbe vagy ahogy te elképzeled az életet. Nincs két egyforma ember és midennki másképp gondolkodik de te tényleg már itt úgy beszélsz dolgokról mint egy hittérítő.

meg visszaolvasva pár mondatból te úgy látszik látod az eltelt éveinket. Gratulálok ehhez a látásmódodhoz. Ezt itt értem az alatt a mondatod alatt hogy írtam valahol hogy hibás vagyok abban hogy nem törődtem a férjemmel eleget. Ez mind igaz mert egy feleségnek attól hogy gyerekei lesznek ugyan úgy csinosnak kell legyen és egy házasságot nem szabad hagyni ellaposodni kellenek bele csavarok praktikák. Mert mi nők hajlamosak vagyunk arra hogy ha születik egy gyerek ugye a férj aki eddig a feleség szeme fénye volt háttérbe szorul és elhanyagolódik. Nyilván hogy átpártol a férj előbb utóbb máshova. Na most Én hagytam beleveszni a családba nem csináltam semmi olyat sem amivel az ő érzelmeit esetleg ugyan azon a szinten tarthattam volna. Viszont ez fordítva is igaz. Ő sem tett semmit sem ahhoz hogy újra nőnek érezzem magamat. Ha egy férfival nem törődnek akkor hamar odébb állhat hiszen köztudott hogy a férfiak nagy többségének ha nem mindnek az esze a két lábuk között van. És itt most le lehet hurrogni kedves urak ez úgy sem érdekel mert ezt minden nő úgy is tudja akármit akartok bizonygatni nekünk:) De ez ugyan így igaz a nőkre is ha nem mutatnak ki feléjük gyengédséged szeretetet akkor ők is félremehetnek mert máshol néznek ennek után.

Szóval igen ebben hibásnak érzem magamat De nem totál mert két emberen múlik a dolog de viszont én hiszek abban hogy minden okkal történik. Ezt sokmindenen értem de nem taglalom mert lehetne naphosszat.

Iszonyat hülyeségnek tartom legalább is én annak tartom hogy ha valakit nem szeretett az apja akkor nem érdeke egy olyan házasságba belemennie amiben nincs érzelem. Ritka hülye az aki érzelmek nélkül házasodna. Legalább is én szerettem a férjemet én nem is tudnék úgy kapcsolatot fent tartani hogy ne legyenek pozitív érzelmeim a másik fél iránt.

Plusz nekem semmi féle következtetést nem kell levonnom a dolgokból. Én totál tisztán látom a hyelzetünket azt hogy mi hoygan hol történt min kellett volna változtatnom de emiatt én nem fogok sírba feküdni és eltemetkezni mert ez történt. Én igen is a jövőt nézem és nem a múltat. az már eltelt elmúlt.

Én nem voltam az érzelmeim rabja mindig is két lábon állok a talajon az hogy meg az exem nem volt erős jellem ez igaz de én ilyennek fogadtam el. Ezért nem kellett volna szeressem? Vagy ne vállaltunk volna gyereket?

Az érzelmekre hagyatkozó ember aki pl mondjuk egy anya beleszeret egy másik férfiba és képes esetleg ölni érte rosszabb esetben vállalni a börtönt vagy elhagyni a gyerekeit. Hát én tutira nem vagyok ilyen. Mindig is földön járó ember voltam.

Mindegy lehetne ezt is fokozni mert ugye nincsen egyformán gondolkodó ember. De te doki lassan itt tényleg úgy tűnsz ki mint egy hittérítő. Van egy fajta gondolkodásod és próbálod bemagyarázni itt a többieknek a te helyes feltevéseidet amiről szerintem fingod sincsen hiszen nincs is családod nem hogy gyereked. Plusz írod hogy te csak arra akarsz ezzel utalni hogy más tanuljon belőle vagy hogy írtad ne haragudj nem tudok most utána nézni. hogy más ne járjon így. Az jó ha ezzel a történettel esetleg valakinek felnyitottuk a szemét hogy mire figyeljen de a múltamat nem tudom megváltoztatni és mivel én tudom mi hogyan történt nekem totál nyugodt a lelkiismeretem. És különben is ez a topik nem erről szól hogy mit kellett volna meglássak vagy változtatnom vagy akármi. Szóval lécci ezt a részt ne taglaljuk mert az én mostani helyzettemmel meg vagyok elégedve és semmin nem változtatnék csak sajnos van a válásom miatt még pár nehéz évünk míg egyenesbe jövünk. De érzelmileg nálunk semmi gond nincsen.

Most jöttek hozzám befejezem. És nem bántásként írtam a dolgokat doki csak lécci ne írjál rólam oylan dolgokat amikről nem tudod hogy történtek.

Fúú, gyerekkoromban nem karmoltam tükörtojással.

Olyan bizarr volt, amikor összekenődött a zöld spenóttal a tojgli. :O)

Szia Zizi!

Jó fokhagymásan, tükörtojással... :o))

Különbözőek vagyunk és így van jól. Dűlöre úgy sem fogunk jutni, mert mindenki máshogy látja a dolgot. Szépek lehetünk,de okosak nem...vagy igen?

Nem tudhatjuk, hogy azt a bizonyos helyzetet, abban a bizonyos pillanatban hogyan oldottuk volna meg.

Kívülről lehet okos az ember. Tanácsokat lehet adni, az más kérdés hogy megfogadják-e vagy sem.

Szelektál az ember.

Még szerencse, hogy a legtöbb pasi racionálisan gondolkozik. Nincs érzelem, csak puszta racionalitás. Az hogy néha félresiklanak...Na és?

Nem tudod megmagyarázni nekik, hogy van érzelem, és szerelem a logikán és a puszta tényeken túl. Szerintem ezt dokinak hiába magyaráznánk:).

Bocs Doki nem megbántani akartalak. Általában a férjem is ilyen. Inkább rac, mint érzelgős. Ezzel nincs is semmi baj. Legalább lehúz a földre. Így egészítjük ki egymást :)

Ha a helyesnek érzett döntések felett győznek az éerzések, ahogy írtad, akkor azt érdemes megnézni, hogy miért. Mert emiatt a felette győző érzések miatt kerül ekkora bajba.

Pl. Ha valakit nem szeretett édesapja eléggé és nem érezte az elfogadást, akkor hajlamos lesz olyan férfit választani, aki szintén nem szereti. Azért, hogy szeresse nem objektív dolgokat fog néha megtenni érte és emiatt bajba kerül.

Tehát ha erre rájön, akkor ebből többet nem lesz gondja.

Ha egy érzés elvakít minket és azért itt például nem egy perces elvakulás lenne, akkor azzal az érzéssel valami nem stimmel.

Nem tudom. Van egy olyan érzésem, hogy nem.

Ha igen, akkor minden oké.

Megmondom, hogy miért gondolom, hogy nem.

Mert valahol azt írta, hogy azt tartja a saját hibájának, hogy nem foglalkozott eleget a férjével a gyerekek miatt és emiatt mehetett tönkre a dolog.

Na ez teljesen téves következtetés (szerintem), tehát nem jó helyen keresi az okot és a hibát.

Az a tanulság ebben, hogy ekkora rizikót ne alapozzon senki egy másik emberre. Akkor tegye, ha a másik ember kőkemény teherbírása és felelősségvállalása bebizonyosodott és a kapcsolatuk már elég erős hozzá. És ha számoltam vele, hogy ha egyedül maradok mégis, a gyerkeknek akkor sem lesz létbizonxtalansága.

De egyébként ezt már leírtam. Mindegy, leírom, ha tnyleg nem jön le.

Azt lemerem fogadni, hogy az első gyerek előtt nem rég óta voltak együtt. Ez csak tipp, de szinte biztos vagyok benne.

A pali sodródott az eseményekkel. Ez látszik. Persze, hogy bólogatott, mert kb. ennyire erős jellem.

Ezt kellett volna kiszúrni.

Nem akarom leírni 235-szörre, mert ha eddig nem láttad, akkor nem is fogod attól tartok. Csak erre koncentrálsz, hogy gyereket szülni hiba-e.

Nem. Olyan emberre alapozni ekkora felelősséget, aki nem alkalmas rá és olyan rizikóba belemenni, ami veszélyezteti az egész család életét. Túl menni a kereteken, ami reményekre van alapozva.

Az eredmény mutatja, hogy túl lett kalkulálva átgondolatlanul.

Nem. Ez a baj, hogy valamiért mindig ez a következtetés jön le, ha valaki arra mutat rá, hogy elhamarkodott lépéseket kell átgondolni.

Vannak dolgok, amiket már nem lehet visszacsinálni és nem is ezen kell gondolkozni, hiszen a gyerekek itt vannak.

Ha ilyenkor az ember rájön arra, hogy melyik pontokon követett el elhamarkodott lépéseket és mi vezette őt olyankor, azzal helyre teszi az értékrendjét.

Mivel az élet számára ez a lényeg és nem az, hogy hogyan élünk túl, így ahgy a lecke pontos tanulsága meg van, akkor a dolgok könyebbé válnak. Persze a rossz döntésekért még lehet, hogy egy ideig kajuk az utórengéseket.

Ha viszont valaki azt mondja, hogy azon már túl vagyunk, csak előre kell nézni, akkor semmit nem tanult a pofonból és az élet emelni fogja a tétet.

Az apuka gáz és még nem nőtt fel, ezért ő is keményen kapni fog az élettől.

De az anyukának ezzel nem lesz könyebb. Neki a saját felelősségét kell megérteni és átértékelni.

Ezek fejben kell, hogy lejátszódjanak.

A fórumot sokan olvassák. Akik még elkövethetnék ugyanazt a hibát, amit fórumtopicok mutatnak.

Én speciel nem anyukát győzködöm, hanem azokat, akik nem akarnák látni, ami az ő életükben is előfordulhat. Ha ezt észreveszi valaki, az már valami :O)

Anyukának egyébként az tenne jót, ha helyre tenné, amit kell. Ahogy korábban is leírtam,

az életünk nem arról szól, hogy valahogy túléljünk. Hanem, hogy fejlődjön a személyiségünk. Ha valamit nem helyesen teszünk, akkor azért pofont osztogat az élet. Ezért nincs értelme mást hibáztatnunk a helyzetünkért, csak magunkat.

Ha megtaláljuk, hogy mi az oka a jelnlegi rossz érzést okozó helyzetünknek, akkor megtanultuk a leckét és a dolgok jobbra fordulnak.

Ezért nem az a lényeg, hogy hány pelenka érkezik holnap, mert erre nem lehet alapozni.

Mi magunk vagyunk a legnagyobb befektetés a boldogságunkat tekintve. Ha értjük a dolgokat, a hibákat, következményeket össze tudjuk kötni, akkor a jövő egyszerűbbé és boldogabbá válik.

No szóval a multat nem változtathatjuk meg, ez a lényeg. Most viszont a régi döntésnek a következményeit viselni kell mindkettőjük számára.

A számonkérés, meg legyen a gyerekek feladata. A sors nagy intéző.

Innen szép a győzelem! Anyuka5 jobbulást és kitartás! :)

Egyébként a spenót finom, ha jól van elkészítve. :O)