Ég veled Mázli! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Ég veled Mázli!
Szia!
Iszonyatos volt végigolvasni... megkönnyeztem...
sajnos nekem is volt részem hasonlóban, az én kiskutyám kölykei szabadon voltak a kertben és valahogy kimentek a kerítésen, de máig nem tudom hogy hol... jött egy autó... egy pillanat volt az egész és egy kiskutya élete... zokogtam a földön mellette, de nem tehettem sajnos semmit sem, angyal kutya lett a kis édesből....
Szia!
Alaposan megríkattál! :(
Tudom, hogy milyen érzés. Én is olyan vagyok, mint te, még egy utcán elgázolt kismadarat is képes vagyok megsíratni.
Amit csak lehet, befogadok. Nincs sok pénzem, de van 2 kutyám, melléjük most is befogadtam egy kóbor kutyust. Ha kettőnek jut ételre, jut 3-nak is. Nagyon hűségesek az ilyen állatok. Napok alatt úgy megszeretett, hogy hihetetlen és ahogyan kimutatja.
Mázli tudta, hogy szereted. Orvoshoz vitted, nyilván azokban a napokban is simogattad. Nem ez fáj a kis elhunyt lelkének, az fájt volna, ha ott, a láncon egyedül kellett volna meghalnia.
Nagyon sok hülye ember van, de nem tehetünk mást, mint védjük ezeket a kis ártatlanokat.
Én pl bárkiről is legyen szó, megtanultam, nem hallgatok. Ha azt látom bántanak egy állatot, képes vagyok megállni akár autóval is, ha kell el is hozom tőle. Mit tesz, feljelent? Majd én őt állatkínzásért. Ne hagyjuk őket!
Köszönöm a történetet, sok régi emléket előhozott!
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Tényleg nagyon szomorú történet :(
Nekem is volt egy kutyusom, Maszatka, aki születésem óta velem volt, é 3 éve, 16 éves korában hagyott itt.
És ismerős sajnos a töréneted :( Egyik ismerősömnél születtek kiscicák, és édesanyám (is) imádja őket, úgyhogy az egyiket hazahoztuk. 8 hónapos kora ellenére az orvosok azt hitték, maximum 2 hónapja született, annyire picike és visszamaradott volt. Amint hozzánk került, elkezdtük kényeztetni, folyton vele voltunk, simogattuk, dédelgettük, nem hagytuk magára egy percig sem. Persze már első nap az állatorvosnál kezdtük a napot, hogy megvizsgálja, mi baja van. Nem tudott tőle vért venni, ezért pár nap múlva vissza kellett vinnünk. Akkor sem jártunk sikerrel, és utána még 2 sikertelen próbálkozás következett. Nem futkározott, nem nyávogott. Csak nézelődött, de a fejét sem mozdítgatta. Szomorú és beteg, nem pedig életvidám kismacskának tűnt. Körülbelül 2 hete lehetett nálunk, amikor észrevettük, hogy elkezdett hízni, de csak a pocakja nőtt. Először nagyon örültünk annak, hogy végre elkezd egészséges cicus módjára viselkedni, de aztán elvittük az állatorvoshoz. Még mindig nem tudott tőle vért venni, így csak annyit tudott tenni, hogy megultrahangozta a pociját. Kiderült, hogy tele van vízzel, emiatt nőtt olyan hirtelen a pocakja. Fertőző hashártyagyulladása volt, amit már születésekor elkapott és amire nincs ellenszer. Gyógyszerek, injekciók útján pár héttel el lehetett volna húzni a távozását, de sajnos halálos betegség. Először úgy voltunk vele, hogy ameddig csak lehet, maradjon közöttünk. Aztán 2 nap elteltével már alig kapott levegőt szegényke, nyitott szájjal feküdt. Még aznap elvittük az állatorvoshoz, aki ott helyben el is altatta. Gyönyörű kis cica volt, és nagyon bántott minket is, hogy nem tudtunk rajta segíteni. Nekünk is fájt az, amit Te írtál a cikked elején. Hogy soha nem tudjuk meg, vajon milyen lett volna, ha egészségesen nő fel. Kergetőzött volna a másik két cicánkkal, vagy egy nyugis kis teremtés lett volna? Ezekre már nem fogunk választ kapni, de tudjuk, hogy mindent megtettünk annak érdekében, hogy az a kevés idő, amit neki szántak az égiek, felejthetetlen legyen számára.
Kitartást kívánok Neked, és fel a fejjel! Tudom, hogy nehéz, mikor elveszítjük a számunkra fontos háziállatkánkat, de hiszem, hogy minden okkal történik, és minden rossz után jön valami jó is. Ez nálunk is így lett. Alig 1 hónappal az után, hogy Pamacsot elaltattuk, láttuk a NOÉ Állatotthon hirdetései között, hogy másfél hónapos kiscicáknak keresnek gazdit. Elmentünk a menhelyre, és egyből beleszerettünk Lottikába. A leggyönyörűbb kismacska, és a legenergikusabb is, azt hiszem :) Reggeltől estig szaladgál, kergetőzik a nagyobb cicáinkkal, mindig ott van a közelünkben. Rengeteg szeretetet és törődést igényel, amit meg is kap tőlünk :) Segít leszedni a száraz ruhákat a szárítóról, remekül töröl port és ver le mindent az asztalról. Ha arról van szó, éjszakánként óránként elkezdi rágcsálni az ujjunkat, hogy véletlenül se aludjunk el, vagy épp a parkettán megcsúszva, a szemetest felborítva csap zajt, hogy tudjuk, ő még ébren van és vigyáz ránk :) Tündéri kiscica, aki rengeteg boldogságot hozott az életünkbe, és aki betöltötte a Pamacs elvesztése miatt keletkezett űrt.
Rendkívül szomorú történet és tényleg példaértékű amit tettél!
Ilyenkor viszont mindig eszembe jut hogy milyen gyakori hogy egy ilyen kutyát valaki tulajdonképpen ott hagy valahol betegen, szenvedve éhenhalni és nem tesz senki feljelentést???
Remélem az állatvédősök vagy menhelyesek feljelentették azt a szemetet aki odakötötte ezt a szegény Mázlit!
Egyszerűen felháborító hogy miket megtesznek emberek! Talán ha több felelősségrevonás lenne akkor kétszer is meggondolná, legalább egy részük az ilyen állatkinzóknak hogy mit tesznek!
De mindenképp jó hallani az ellenpéldádat hogy sokan mennyit megtesznek egy ilyen szegény, beteg állatért! Minden tiszteletem a Tiéd!
Szia!Borzasztóan sajnálom a kiskutyát!A mi 15 éves hűséges Marci kutyánk idén februárban távozott el közülünk:((
Kiskorában Ő is parvós volt,de sikerült megmenteni.Nagyon sok pénzbe került akkor a kezelés,sajnos erre nincs sok embernek lehetősége.Az orvos azt mondta,100 kutya közül talán egy él túl egy ilyen súlyos vírust.
15 évig volt hűséges társ,családtag.
A kis Mázli nyugodjon békében és boldogságban az örök vadászmezőkön!!!
Téged a gazdájának tekint örökké,biztos lehetsz benne.
“Egy jó kutyának, halála után, a legjobb helye a gazdája szívében van.”
Istenem, végig sírtam az egészet.
Nekem is van egy kutyám, ő már 3 éves, 7 hetes kora óta velem van. De elmondhatom, hogy őt szeretem a világon a legjobban! Egy ember a nyomába sem léphet...
Ezzel a cikkel megsirattál rendesen!Nagyon sajnálom...a mi kutyánk 4 hónapja halt meg,11 éves volt kis öreg...tudom mit érzel!
Most van egy másik kutyánk,nem pótolhatja de őt is nagyon nagyon szeretjük!Úgy szeretjük mintha a gyerekünk lenne!:)
Ez szomorúan hangzik de örülök annak hogy hamar jött a kiskutya hozzánk "pótléknak" hogy betöltse az űrt.
Örülök annak hogy látok még olyan embereket akik ennyire szívén viselik a kutyák sorsát és hogy ennyire szeretik őket!
Nagyon sajnálom!
Ismerem a fájdalmadat...lassan 3éve megbetegedett Liácska az örök vidám japáncsín-palota pincsi keverék kislány.Hiába volt minden kezelés, nem lehetett rajta segíteni...az utolsó erejéből odakúszott hozzám,rátette a fejét a combra és elkezdett röfögni. (Amikor boldog volt, mindig röfögött)...és elment..
Amúgy szerintem boldog és mázlista volt, annak ellenére, hogy a kór győzött felette. Gyanítom egész életén át senki sem szerette és törődött vele annyira, mint az utolsó időkben ti.Bár meghalt, de mégis egy olyan környezetben, ahol mindenki gondoskodott róla és igazán szerette...tudom, hogyan nagyon fáj, de gondolj arra, hogy ha te nem lettél volna talán tényleg soha sem ismeri meg milyen a valódi szeretet.
:,(
Szegény kutyus.
Nagyon sajnálom, ami történt! Nyugodj meg, te mindent megtettél érte! Ennél többet nem lehetett volna.
Nagyon átérzem most ezt a történetet. Mi pont 1 hete veszítettük el az egyik kutyusunkat, aki már 8 éve volt hűséges társunk. :((
Igen...a "szivárvány hídnál"fog várni Rád:-)))
Rá pedig az angyalok vigyáznak addig.
Jézusom,a könnyem potyog! :( Szomorú történet,mégis csodaszépen írtad le!
És úgy gondolom,1szempontból találó volt a Mázli név:mázlija volt,hogy arra a pár napra te lettél a gazdija!!!És biztos vagyok benne,hogy most is úgy tekint rád!!!
Minden tiszteletem a tiéd azért,amit megtettél ezért a kiskutyáért...
Igazán büszke lehetsz magadra, aki ilyet képes tenni az nagyon jó ember és a szememben egy "óriás"! Aki az állatot szereti az rossz ember nem lehet, igaz nem így szól a mondás, de szerintem így helyes.Én élek halok a kutyákért a szívem az övék (is!)Az én Morzsikám sorsa sem volt egyszerű...de ma ha elmondhatná, hogy milyen dolga van...
Mázlinak az utolsó napokban szerencséje volt Veled, hogy ott voltál vele. Én is ezt tettem volna a helyedben.
Minden jót kívánok neked és még nagyon sok egy kicsit szerencsésebb kutyulit!
Nagyon szomorú... :(
Mi annak idején egy alig négy hetes kiscicát találtunk, valaki kidobta. Tél volt, egy bokor alján feküdt a hókupac közepén.
Azonnal hazavittük, annak ellenére, hogy mindig tele voltunk állatokkal, cica, kutya...
Ápoltuk, etettük, itattuk, és szerencsére nekünk sikerült megmenteni az életét.
Már elmúlt két éves, mikor anyám sétálni indult, vitte az unokáját is, de aztán rohant vissza, hogy baj van... Igen, szegény cica ott feküdt az út közepén, vérző, betört fejjel. Mire odaértem, már nem élt, mégis rohantam haza, hogy valami ruhába tudjam csavarni, és eltemethessem.
A legrosszabb mégis a pár napos kiscicái voltak, akiket bár próbáltunk táplálni egy ideig, de végül az összes elpusztult.
Szóval, Neki ennyi jutott. Aztán egy őrült autós miatt, aki minden bizonnyal szándákosan ütötte el, nemcsak ő halt meg, hanem 4 kiscicája is.
Ég veled, Steffi. :(
Nekünk 2 éve,1 év alatt 3 kutyusunk távozott el;(
Őszinte részvétem!
„A kutya nemesebb lény mint az ember. A kutya hűséges, önfeláldozó és mindenek előtt feltétel nélküli szeretete a leirigylésre méltóbb tulajdonsága amit az ember soha nem tudhat magáénak."