Duciterhesség és szülés (beszélgetés)

csö csajok,anyukák!

én uj vagyok,inszemináció és pár sikertelen terhesség után,holnap tesztelek.talán most pozitiv lesz...

olvastam pár cikket és probálok erőt gyüjteni belöletek.100 kg vok mindenki azt mondja h a suly miatt nem jön őssze.ha tényleg összejönvan vmi modszeretek a sulytartásra? köszönöm válaszotokat.

Ügyes vagy nagyon! Kitartás! A kezdő súlyomhoz képest amikor Bence megszületett 17 kg-al voltam kevesebb. Az én hájacskából fejlődött olyan szépen a gyerkőcöm, én pedíg közben nem pótoltam a készleteket:-))

A terheléses cukorvizsgálatnál majd' meg pusztultam attól az édes sziruptól, de hősiesen nyeltem. Sajna minden alkalommal a vénát szúrják, és nem az újjbegyet. HA rendes a nővérke, talán meg lehet vele beszélni, hogy mivel nagyon nehéz neked vénát szúrni, tegyen be egy branült, míg a terheléses vérvétel tart.

Juj, ez a szurkálás a halálom! Nagyon mélyen vannak a vénáim, kínszenvedés minden vérvétel, nem hinnétek el, hogy az amatőr (bár roppant kedves) hölgy mit művelt a karommal az AFP-n... Úgy nézett ki, mintha Cujo rágta volna meg. A cukorterhelésnél én nem is a sziruptól tartok, hanem attól, hogy hányszor és HOGYAN szúrnak majd. Jó lenne, ha ujjbegyből ellenőriznék a cukorértéket.

A diétával amúgy nincs bajom, mert a babáért mindent, és azt sem bánom, ha fogyok még valamennyit. Azért anyum arcát látnotok kellett volna, mikor mondtam neki, mennyit fogytam eddig! Ahogy mondta: "nahát, én ilyet még nem is hallottam, hogy valaki terhesen nem hízik, hanem fogy..." :). Olyan aranyos volt!

Szia!

Ismerős a történet. Én az előző terhességemnél jártam így. Annyi különbséggel, hogy nekem 7,1 volt a cukrom, viszont a lepény mélyen lent tapadt és az orvosom attól félt, hogy a cukor ingadozás miatt esetleg hirtelen leválik a méhlepény. A szurkálásokat kihagytam volna az életemből + a várható szülés előtt 1 héttel be kellett feküdni elővigyázatosságból a kórházba. Szerencsére minikém 4 nap múlva megszületett. :)))

A jó oldala a dolgonak az volt, hogy 82 kg-mal kezdtem a terhességet és ennyivel is szültem, és szülés után 69 kg voltam. (A gond a súlyommal akkor kezdődött megint amikor elkezdtem, illetve abbahagytam a fogamzásgátlót!) Most már okosabb leszek! :)

Ügyes vagy! Gratulálok!

Puszi neked!

Szia!

Engem a cukor miatt fogtak a 150gr-os diétára.Teljesen be is tartom ezt.Az eleje volt nehéz nekem is,de mostmár oké minden.Én majdnem 84 kg-val kezdtem a terhességet és azóta már 6kg-t fogytam.Most 26 hetes kismama vagyok és tök jól érzem magam.Ja és persze minden rendben van a babóval:))))

Apu és após is időskori cukros lett,ezért kellett korán mennem a terheléses cukorra.Ott a 7,8-as cukor helyett 8,4-es eredményem lett.Ezt a diétát a 12. héttől csinálom és minden pénteken ellenőrzik a cukromat.Vagyis minden pénteken vérvétel.

Jaj, én egy nagyon vidám és pozitív lány vagyok (amellett, hogy persze önbizalomhiányos és tele komplexussal), dehát másképpen nem is lehet élni, nem? Igyekszem a dolgok humoros, meg jobbik oldalát nézni, nekem is így jobb.

Mindenképpen jelentkezem majd, szóval rettegjetek :)!

Örülök, hogy segít neked! :)

Az időpontokat természetesen úgy variálod, ahogy neked tetszik. Jó, ha azonban 2 evés között legalább 2 óra eltelik.

Sok sikert!

Jaj, ez szuper, köszi, nekem nagyon hasznos lesz!!! A védőnőm azt mondta, hogy amíg a cukorterhelés nem indokolja, addig nem kell a cukrosok diétáját csinálnom, csak figyeljek a szénhidrátra, cukorra, lisztfélékre. Nekem pont az kellett, amit leírtál. Hála és köszönet!

Az időpontokkal egyelőre bajban leszek, amíg dolgozok (tanár vagyok, az órarendtől függ a szünet és az evés), de gondolom, ezzel azért lehet egy keveset variálni, ugye?

Nna, kéremszépem, ezt a lelkesedést szerettem volna! Ha ezt be lehetne csomagolni kis, színes celofánokba, akkor boldogságcukorként osztogathatnánk fűnek-fának :)! Én örülök, hogy leírtad az élményeidet, mert azt gondolom, mindenből tanulhatok. Már nagyon várom, hogy kispocok megérkezzen, persze most még élvezem a gömbölyödő pocakot (mert azért most már látszik), de azt hiszem az első találkozás fantasztikus élmény lesz! Furcsa, mert a sok rémsztori inkább felháborít, de akkor sem vagyok hajlandó megijedni a szüléstől, sőt, hülye optimistaként mindig ismételgetem, hogy "minden rendben lesz", ezt pocokkal is megbeszéltük.

Panaszkodtam ma a melóban a "kedves" dokira, és kiderült, hogy tündéri kolleganőm is találkozott vele! Ő amellett, hogy igen erős alkat, még volt olyan felelőtlen, hogy 38 évesen szülte az első, 40 évesen a második (mellesleg tökéletesen egészséges, kiírt ideig hordott) gyermekét, ahogyan azt a kedves doktor többször is megjegyezte neki. Kicsit megnyugtatott, hogy nem azért volt tapló, mert velem ilyen nagy baj van, hanem azért mert szimplán tapló :).

Szóval csakazértis örülök a babámnak, és csakazért sem hallom meg a bunkókat!

Sziasztok!

Ha valakinek tudok vele segíteni, akkor leírom a kismamáknak ajánlott szénhidrát szegény diéta lényegét. Naponta legalább 5x kell enni, de még egy utóvacsora is megengedett. Húst (akár szalonnát is!) bármennyit ehetsz. A gyümölcsöknél már oda kell figyelni, hiszen a szőlőnek, banánnak magas a cukortartalma, de pl. a málna, eper, ribizli nem sok szénhidrátot tartalmaz.

Jó hír: Aki szereti az édességet, annak nem kell teljesen lemondania róla, mert pl. egy Balatonszeletben 18 gr. szénhidrát van, amit pl. tízóraira meg lehet enni. (Ilyesmit persze csak azok a kismamák ehetnek akiknek csak a súlyuk miatt kell ezt a diétát csinálni! A többieknek, akiknek a cukrukkal is gond van csak diabetikus édességet szabad fogyasztani!) A diabetikus jégkrémekben alig van CH (szénhidrát) így abból nagyobb mennyiség is fogyasztható.

Zölbab főzelékből akár egy egész fazékkal is meg lehet enni jó kis pörkölttel.

Tehát amire oda kell figyelni az a kenyérfélék, tészták, rizs, burgonya. Az első 1-2 hét nem könnyű, mert állandóan számolni, méregetni kell, viszont utána az ember megtanulja, megszokja és nem okoz gondot. Érdemes eleinte naplót is vezetni, mert megkönnyíti az odafigyelést.

Tehát a lényeg:

Reggeli: 8 órakor

30 gr. CH (pl. 1/2 zsemle - 15 gr. CH

vajjal, felvágottal,

1 paradicsommal,

2 dl tejjel)

Tízórai: 10 órakor

20 gr. CH (pl. megeszed a zsemle másik

felét ugyanúgy, mint reggel,

csak a tejet kihagyod,

vagy

megeszel 1 Balaton szeletet

vagy

1 nagy almát v. 30 dkg epret)

Ebéd: 13 órakor

50 gr. CH (pl. rizses hús (5 dkg szárazon

megmért rizs 40 gr. CH+

pörkölt + fejes saláta )

Uzsonna: 15 órakor

20 gr. CH

Vacsora: 18 órakor

30 gr. CH (pl. ugyanaz, mint az ebéd

csak a köret megfelezve, több

hússal és salátával)

Utóvacsora: 20 órakor

10-15 gr. CH (pl. 1 nagyobb alma,

vagy

1 kispohár tej)

Az élelmiszerek CH táblázatát megtalákjátok a

www.freeweb.hu/diabetes/kaja/ertekek.html

oldalon.

Én 89 kg kezdtem a terhességet. (Illetve 9 hetesen ennyinek mértek először.) Most 17 hetesen 85 kg vagyok. 82-83 kg-mal szeretnék szülni. Én jól érzem magam, a baba gyönyörűen fejlődik!

Mindenkinek kitartást, és probléma mentes, boldog kismama hónapokat kívánok!

A szülés, a születés maga a csoda! Bocsi, ha sok negatív dolgot írtam, de tényleg szóról-szóra megtörtént velem mindez. Csak eddíg nem volt kinek beszélni róla, de úgy gondoltam itt indíthatok egy olyan fórumot, ahol mindezt leírhatom, talán még segítve is másoknak. S bejött a dolog, mert hamar kiderült, nem vagyok egyedül a 100 kg feletti súlyommal, s bizony akár kimondjuk-akár nem, másnak is vannak emiatt rossz élményei, megalázott pillanatai. De ha egymás közt kibeszéljük ezeket, ugye, hogy könnyebb? Mert hiába ott a férj-pedig az enyémbe még így tizenhat év után is halálosan szerelmes vagyok, és ő is a tenyerén hordoz-neki hiába mondjuk el, ő nem értheti úgy meg ezeket a dolgokat, mint egy másik 100-as:-)

Persze a borzalmak mellett rengeteg csodálatos dolog is történt velem a kilenc hónap alatt, illetve Bence születése után. Emlékszem, amikor először átmentem őt megnézni másnap reggel, kicsit csúnyácskának láttam:-(Aztán minden óra és perc szebbé tette a szemembe. Lefektettem magam mellé a kórházi ágyra, s csak néztem a pici kezeit, amik pontos másai voltak az enyémnek, csak kicsiben. Aztán simogatni kezdtem a pelyhes kis fejét-amiből egy antennácska(branül)állt ki, azon át kaptt antibiotikumot-és két ujjal óvatosan frizurát csináltam neki.Azóta is úgy érzem, ez a két pasi a minden számomra a Földön. Nélkülük számomra nincs élet, nincs létezés! Minden nap hálát adok mindkettőjükért az égnek!

Ha bekukkantottok a naplómba, nemsokára teszek fel néhány képet az elsők közül.

Sziasztok lányok, nagyon köszi, hogy ilyen sokat írtatok, nagyon jól esik!

Tudom, hogy nem kell elkeseredni az ilyen dolgok miatt, de annyira reméltem, hogy legalább ezt az időszakot nem keseríti meg, ami az egész életet, hogy aki nagydarab, na jó, mondjuk ki, kövér, azzal bármit meg lehet tenni, annak be lehet szólni, azt ki lehet oktatni, mert egy akaratgyenge kis senki, aki kolbászt eszik csokival és tésztával... Gondolom, egy ilyen doinak nem nagyon lehet megmagyarázni, hogy míg mások terhesen azt esznek, amit épp megkívánnak, addig én ott is észnél vagyok, mert igenis figyelek rá. Értékelhette volna, hogy eddig csak fél kilót... merthogy az tul.képpen fogyás, szóval nem magamhoz képest kritizált. A vastag hasfalat ő is és más is említette, de úgy hiszem, ezen tényleg nem tudok változtatni, nem is értem, miért mondják, hiszen attól nem lesz vékonyabb!

Már egy kicsit jobb a kedvem, főleg titeket olvasva, jó, hogy ilyen sok gyönyörű egészséges babát sikerült a világra hozni, gratula nektek! Ez mindenesetre jobb bíztatás, mint az, hogy "így készüljön a koraszülésre".

A dokim, akihez magánba járok, nekem is tök rendes, érdekes, mikor ő mondta, hogy kicsit vastag a hasfal, akkor azért tette, hogy elnézést kérjen, ha túl erősen nyomná. Majd rá gondolok legközelebb, ha Dr Tapló lesz a kórházban :).

Szia Békafül és többiek!

Valószínű az uh dokinak az volt a gondja, hogy mivel kicsit van rajtad hajci erőssebben kellett nyomni azt a ketyerét, amivel uhnak, és ez neki nehezére esett. Nekem is mondták, hogy ha -anyuka nem lenne ilyen zsíros nem kéne ennyire rányomnom, és így nem is látszik olyan jól a monítoron, a baba. Tetszik érteni? Persze nem vagyok hülye.

A köv. uht már a fogadott orvosom csinálta, ott már egész más volt a helyzet, ott még a súlyom sem volt oly sok. :) Jó pénzért. A z igaz lóvé a fogadott orvos, de nem bántam meg, Ő mindig kedves, nyugodt velem.

Ne foglalkozz az ilyen idegbeteg dokikkal, Te ,illetve mi így kövéren lehet sokkal boldogabbak vagyunk mint akik fikáznak. H avalami érték nem jó úgyis szólnak, meg azt is elmondják, főleg a védőnök mi rá a megoldás.

Ne legyél elkeseredve, gondolj a pici babádra ami nagy boldogság.

Bár én is túl voltam, s vagyok a 100-on, nekem még külön diétát sem írtak elő-valószínűleg azért, mert nem nőtt a súlyom. Egyeül az utolsó héten lettem 1000 kalóriás, amikor befeküdtem a kórházba. Erről még nem írtam, nem akartam még hosszabbra nyújtani a cikket. De most elmondom nektek:-)

A kitűzött császár előtt pont egy héttel NST-re kellett mennem, és pont egy gyakorló nővérkéhez kerültem. A baba nem akart mocorogni, s mivel a szobabicikli foglalt volt-ezzel szokták mozgásra bírni a mama mozgatásával a babócát is-azt mondta, az ágy mellett végezzek gugolásokat. Front volt, fájt a fejem, s mire 25-öt megcsináltatott velem, az addíg 110-120-as vérnyomásom felment 160-ra! Azonnal hívták a dokimat, aki azt mondta, hogyha nem fekszem be azonnal, nem vállal felelősséget értünk. Este a szülészeten-mert csak a megszült kismamák közt volt hely-nagy tócsa lett alattam az ágyon, a nővér azt mondta, azonnal irány a szülőszoba. Egyedül ácsorogtam a folyosón, míg jött az ügyeletes orvos. Szerencsémre egy tündéri fiatal pasi volt, fél éjszaka ült az ágyamnál, hogy ne legyek egyedül. Megvizsgált, és kiderült, hogy a magzatvíz fentről csorog lefelé, mert a délelőtti torna megrepesztette a burkot felül. Egész éjjel a szülőszobán fekve hallgattam a körülöttem zajló szüléseket. Éjfélkor bejött a saját dokim is megnézni. A fájásmérő mutatott jeleket, de én nem éreztem semmit. Gyógyszereket kaptam a kiugró vérnyomásra éjjel is, de inni nem adtak. Reggel az osztályos orvos üvöltött, amikor meglátta a nagy nehezen kicsikart vizeletemet, szorgalmas ivást rendelt el!Így aztán felkerültem egy hétre a patológiára, ahol szépen visszaállt a vérnyomásom, s pár nap múlva császárral megszületett Bence Richárd!

Kitartás lányok! Ha beszélgetni akartok, ha tanácstalanok vagytok, vagy csak bánt valami, írjatok, segítek ha tudok. A telefonszámom sem titkos, akár fel is hívhattok!

Nyugi, nem minden orvos ilyen gyökér, vannak köztük egészen jó fejek is. Legalábbis én ezt tapasztaltam. Cukorterhelésre biztosan elküldenek téged is, én is jártam még a cukorellenőrzésre is két havonta, de soha semmit nem találtak. Ott mindíg súlyméréssel kezdődött a rendelés, egymás után álltunk sorba mi kismamák. Emlékszem, egyszer a kezembe maradt a bőrdzsekim telefonostól, mindenestől(jó nehéz volt) és így egy kilóval többet mutatott a mérleg. Mivel addíg egyetlen dekát sem híztam, a mérlegelős nővérke rám nézett, mosolygott, elvette a kabátomat. Na így már az igazi-nevetett rám, mert a mérleg a korábbi hónapok eredményét mutatta. Ez nagyon jólesett tőle!

Ugye milyen borzasztó, hogy ha valaki ránk néz, rögtön úgy gondolja, hogy minden este fél disznót vacsorázunk?Engem még a szülés után is kioktattak(lásd a másik írásomban, ami a kórházban töltött napokról szól)

Bár tudom, mekkorát tud az ember szívén szúrni egy-egy ilyen tüske, Te most csak magatokkal törődj! Ha úgy érzed, Te megtettél minden tőled telhetőt a baba és a saját egészséged érdekében, másra most ne legyen gondod!

Sziasztok! Én is a kerekebb társaságot szaporítom (szerintem tehén vagyok), sosem voltam vékony, de tavaly ledobtam vagy 12 kilót. Aztán teherbe estem (a 2. hónapban), persze még így is 100 felett, dehát ez a pocok nem bírt várni, míg soványabb leszek...

19 hetes vagyok, eddig fél kilót szedtem fel. Engedjétek meg, hogy panaszkodjak egy kicsit! Ma marhára kikasztott az ultrahangos orvos, mert elkezdett óbégatni a súlyomon, mintha nem tudnám, hogy sok. Úgy magyarázott, mintha hülyegyerek lennék, arról, hogy ugyebár nem kell zabálni, és oda kell figyelni nagyon. Mondtam neki, hogy igyekszem, és mikor megemlítettem, mennyit "híztam" eddig, csak annyit mondott, még jó! Azt is mondta, hogy AZONNAL kezdjek szénhidrátmentes diétába, és miért nem mondták ezt a terhestanácsadáson??? Kérdeztem tőle, hogy ugye a védőnőtől kaphatok erről infót, na erre csak vonogatta a vállát. (Valszeg magamtól is kéne tudnom.) Kérdezgetett magasvérnyomásról, meg cukorról (egyikkel sincs gond), meg sokatmondóan hümmögött, persze mindezt vizsgálat közben, hogy még a víz is levert.

Namármost, nekem nem azzal van gondom, hogy ezeket elmondta (számítottam rá), hanem az, hogy úgy beszélt, mintha nem tudnám, és olyan lekezelő stílusban osztotta az észt, hogy kinyílt a bicska a zsebemben. Nyilván az ember nem kezdi el mondani, hogy próbált fogyni, de ennyi sikerült, és persze nem terhesen fogom ledobni azt a maradék 20 kilót, amivel őt is boldoggá tenném, meg hogy én is szeretnék 60 kilós lenni, mindenesetre marhára rosszul esett. Riogatott mindenfélével, de azt nem bírta odamondani a végén, hogy "ne aggódjon, ha betartja a javaslatokat, akkor van esélye, hogy nem lesz gond". Eléggé elkeserített, mert ezzel a hozzáállással eddig még nem találkoztam, és érdekelne, hogy mostantól minden vizsgálaton számíthatok-e erre. Próbálok nem parázni, de amúgy sem vagyok túl magabiztos, és nem viselném túl jól, ha mostantól párszor még így földbe döngölnének.

Bocs, hogy ilyen hosszú lett, de eléggé magam alatt vagyok, és jól esett leírni.

Sziasztok!

Siti gondolom, milyen kegyetlen érzés volt az első pár nap a koriban. Sajnálom.

Én is kövérek táborát növelem, sajnos. Mind a két gyerkőcömet 100kiló felett hordtam ki. Magas vny miatt császármetszés volt mind a kettő, különben a terhességemmel semmi gond nem volt a túlsúly miatt, az elsőnél 3kiló, a másodiknál, 7kiló jött fel. Megemelem a kalapom azok elött, és közben magamra is büszke vagyok, akik ezen az epidurális érzéstelenítéssel történő szülésen átmentek. Nem kell tőle megijedni, de az akaratra nagyon szükség van, hogy az első lépéseket megtedd a műtét után, utána már egyre jobb. Semmi különbséget nem tettek, legalábis nálunk a simán szülöktől. Az első napokban, szükség lett volna rá, mert 1kicsit nehezebben "ugráltam" le a magas kórházi ágyról.

A második szülés után, ami 9hónapja volt nagyon sokan szültek, és nem fértünk el a szülészeten, egyel lejjebb voltam a babáktól. Szülést követő napon amikor fel kellett elöször kelni, nagyon hiányzott már kicsi Hubám, és a dokik azt mondták, hogy nincs hely fennt. Kinnt a folyosón sírógörcs jött rám, szerettem volna már szoptatni a picit. Fődr megkérdezte miért sírok, elhüppögtem, 2perc múlva 1ágyas szobába kerültem. Mégis volt hely. Sajna nem volt tejem, a vnyom is nehezen ált vissza, ami még pár hét mire visszaáll. 3hétre lövelt be a cicim addíg pótoltam tápszerrel, és már a védőnő sem bízott benne mármint hogy megjön a tej. Csak mi a párommal. Az első fiamat aki 8 éves, 10 hónapig szoptattam, Huba most 9 hónapos, és még szopik.

Mindenkinek, túlsúlyosoknak meg inkább sok sikert, nem kell előre parázni.

Egy tipp akik nem esnek teherbe, a 2.nál amikor készültünk rá, és sem estem teherbe, dr mondta, hogy ne használjak tampont, mert az is befolyásolhatja a teherbeesést. 2 menszeszt végig betétesztem nagyon szar volt a tampon után, de teherbeestem. Lehet hogy éppen e miatt. :)

Kedves Siti!

Úgy örültem,amikor rátaláltam az írásodra!Megnyugtató,hogy pozitívan számolsz be a terhességről.Bevallom ,én nagyon félek,és a duciságom miatt akarom is meg nem is a babát.Vagyis természetesen már nagyon vágyom rá:)Csak nekem még a magasvérnyomás is tetézi a félelmeimet:(Mert nem tudom,milyen gyógyszert lehet szedni terhesség alatt.És olyan sokan azzal riogatnak,hogy a 9 hónapot benn kell majd töltenem a kórházban...Ha valakinek van erről valami tapasztalata,szívesen venném ha megosztaná velem.

Amúgy nagyon szép történet,garatulálok a babához!!!