Dal, vers, próza? (beszélgetős fórum)

Légy jó mindhalálig... musicalből Az élet szép, az élet minden...

(a régi, Szinetár Dóra által énekelt, az van pont úgy vágva, hogy nagyon üt). :)

Már nézelődtem, de olyan igazi klaszat szeretnék, kicsit olyan lenne, mintha kiskortól-nagykorig minden korosztály képviselné magát...

Hisz a tanítók közt nem egy olyan van aki nem csak egy évfolyamon, hanem több évfolyamon tanít.

...

és jó dalokat is szeretnék gyűjteni...

Írd be a keresőbe: "pedagógus napra" -

és kiad 2 fórumot is.

Meglepetésnek? Úúúú olyat tudnék költeni, de olyat!!! :D

de maradjuk a SZÉP verseknél :D

Kányádi Sándor: Kicsi legény, nagy tarisznya

Horgasinamat verdeső

tarisznyámban palavessző,

palavessző s palatábla...

Így indultam valamikor

legelőször iskolába.

Le az utcán, büszkén, bátran

lépdeltem a tarisznyámmal.

-Hova viszed, ugyanbiza',

azt a legényt, te tarisznya?-

Tréfálkoztak a felnőttek,

akik velem szembejöttek.

Máskor pedig ilyenformán

mosolyogták a tarisznyám:

-Éhes lehet a tudásra

az, kinek ilyen hosszú,

ilyen nagy a tarisznyája.

De csak mentem, még büszkébben,

míg az iskoláig értem.

Az iskola kapujában

gyökeret vert a két lábam.

S álltam, míg csak bátorító

szóval nem jött a tanító.

Rám mosolygott: -Ej, kis legény,

gyere, fiam, bátran, ne félj!

Kézen fogott, bevezetett.

Emlékszem, be melegem lett...

Évek teltek, múltak, de még

most is érzem olykor-olykor

jó tanítóm meleg kezét.

Sass Ervin: Köszöntő pedagógusnapra

Rózsát hoztunk

köszöntőnek

Pedagógusnapra,

tudjuk, hogy a

tanár bácsi

örömmel fogadja.

Piros rózsa

a mi hálánk,

és köszönjük szépen,

hogy tanított

jóra-szépre

egész hosszú évben.

Gondoljon majd

szeretettel

erre az osztályra,

rózsát hoztunk,

ez most a mi

szívünk dobogása!

Osváth Erzsébet: Tanítóinknak

Tanító nénik!

Tanító bácsik!

Egy kisdiák

áll előttetek.

Kisdiák a sok százból,

ezerből-

Jóságotokat

hadd köszönje meg!

Hadd köszönjem

azt az igaz kincset,

amelyet ti

adtatok nekünk.

S amely bűvös

erejével annyi

új titokra

nyitotta szemünk.

Neonfénynél is

szebben világít

a tudás, mit

kaptunk tőletek.

Szeretetünk

sugárzik felétek.

Ragyogja be

Szép ünnepetek!

Osváth Erzsébet: Igazi ünnep ez a nap!

Ünneplőben van ma az osztály:

a tanterem, a gyerekek.

Jókedvű fák játékos lombja

az ablakokba integet.

A lárma, a zaj elhal lassan,

pisszenés sincs, oly nagy a csend.

Oly nagy a csend és oly szokatlan,

mintha nem lenne senki bent.

Egyszerre csak nyílik az ajtó,

tanítónk arca felderül.

Tarka, mosolygós csokrok várják

szótlan, meleg üdvözletül.

Karmester nélkül zeng az ének.

Sok gyermekhang szárnyra kap.

Madárdal kíséri a kertből...

Igazi ünnep ez a nap!

Tóth Eszter: pedagógusnapra

(Tarba Mártának)

"Tanító néni! Tanító néni!"

Úgy nyújtjuk fel folyton az ujjunk,

mintha sok kérdezni- és kérnivalónkkal,

bőrünkből is ki kéne bújnunk!

"Tanító néni! Tanító néni!"

S ő válaszol, kisegít mindig,

s mint tündér a vándort, kinccsel: utunkra

tudás kincsével indít.

S bármerre járunk, bárhova visz majd

az életünk kanyargós útja,

akárcsak a padból felnyújtott ujjal,

jelentkezünk újra meg újra:

"Tanító néni! Tanító néni!"

és kicsordul meghatott könnyünk:

"Sohase feledjük tanító nénit!

Jóságát örökre köszönjük!"

Donászi Magda: Pedagógusnapra

Ma, amikor az egész ország

hálás szívvel néz ide,

szeretetet, köszönetet

ver mindnyájuk kis szíve.

Azt a sok jót, amit kaptunk

meghálálni mint lehet?

Kérdezgettem a virágot,

kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág

felém intett vidáman,

amit a szó el nem mondhat,

itt van egy szál virágban.

Donászi Magda: Ma szívünk ünnepel...

Ma nem tanulni jöttünk.

Ma szívünk ünnepel.

A hálát, amit érzek:

miképpen mondjam el?

Szétszáll a szó a szélben,

habár mélyről fakad,

s e nyíló rózsa élte

pár nap vagy óra csak.

Emlékek kötnek össze:

szavak, számok, betűk.

Utunk, akárhová visz,

követnek mindenütt.

Emlékünk egyre több lesz,

tudásunk mind nagyobb,

Hálás szívvel köszöntünk

tanárt s ünnepnapot.

Pedagógus napra

Távolból elnézzük a "kékellő" erdőt,

Enyhe szélfuvallat hajt egy bárányfelhőt,

Napot nem takarja, aranyló sugara,

Szórja szerte fényét: PEDAGÓGUS NAPRA.

Mezei virágok pompáznak e fényben,

Vibrál a délibáb néma rezdülésben,

Hajladozó fűzfa ad nyugtató árnyat,

Sok kis iskolásnak, kik ma erre járnak.

Vadvirágot szednek, csokorba kötik azt,

Dallal köszöntik ők, a késői tavaszt

Majd viruló arccal, remegő kezekkel

Tanároknak adják, hálás szeretettel.

Vallomás a mostoháról

Bizony szüleink mindennap elhagynak,

és délig ránk se néznek, szép dolog.

Mostohát kapunk. Kikérdez, meghallgat,

megáll mellettünk. Szépen mosolyog.

Rosszak vagyunk, mint száz kakukkfióka

egy nádirigó-fészek melegén.

Szigorú gazda tanítgat a jóra,

szárnyunk növekszik, a betűk helyén

meséket látunk, eszünk rügyezik,

felismerjük számok seregeit.

S kakukkolunk ritmusra, hogyha úgy kell:

ébred az erdő sok jómadár-tervvel.

Tanító nénik, kedves mostohánk

nádirigóként figyel mireánk.

Csupa napfény az út, s mire nyolc óra múlt

sose jár ott kint késett diák,

s amíg jó tanítónk derűs jó reggelt mond,

szeme gyöngéden tekint reánk…

... megjöttünk Pedagógusnapra

Tudjuk, hogy a tanár néni örömmel fogadja.

Piros rózsa a mi hálánk és köszönjük szépen,

hogy tanított jóra, szépre egész hosszú évben.

Gondoljon majd szeretettel erre az osztályra.

Piros rózsa ez most a mi szívünk dobogása.

Tompa Mihály

A madár, fiaihoz

(részlet)

Száraz ágon, hallgató ajakkal

Meddig ültök, csüggedt madarak?

Nincs talán még elfeledve a dal,

Melyre egykor tanítottalak?!

Vagy ha elmúlt, s többé vissza nem jő

A víg ének s régi kedvetek:

Legyen a dal fájdalmas, merengő,

Fiaim, csak énekeljetek!

Nagy vihar volt. Feldúlt berkeinken

Enyhe, árnyas rejtek nem fogad;

S ti hallgattok? elkészültök innen?

Itt hagynátok bús anyátokat?!

Más berekben másképp szól az ének,

Ott nem értik a ti nyelvetek'…

Puszta bár, az otthonos vidéknek,

Fiaim, csak énekeljetek!

Régi mesékre emlékszel-e még?

Volt egyszer rég, volt egyszer rég. . .

Szép tavaszon ragyogott fenn az ég,

Volt egyszer rég, volt egyszer rég. . .

Ó, hogy most mért nem mesélsz már.

Milyen verset, dalt, prózát tudnátok mondani, pedagógusnapra!

Meglepetésnek szánjuk...