Családi gondok, első összeköltözés (beszélgetős fórum)

Lépj ki a mérgező családod köréből, kezdj új életet a barátoddal, komolynak tűnik. Ha csak addig maradtok együtt, míg a sulit elvégzed, már megérte belevágni.

Anyudek lehet beragnak, de idővel majd megbekelnek.

Az állatokat add el, ne hagyd ott őket nekik.

A technikusi, amire most jársz, esetleg kapcsolódik a továbbtanuláshoz? Tudnál pluszpontot vinni, ha elvégzed? Gyanítom nem...

De sztem akkor is el kéne végezned. ;) művészeti vonalon hova jelentkeztel?

Miért? Azok az állatok nálatok tojásból keltek ki, nem szállította oda senki?

Az állatokat adják-veszik, szállítják. Tudod azért nem értem, általában pszichiáter sem kell nekik egy-egy szállítás után.

Haszonállatok még csak nem is végelgyengülésben múlnak ki.

Hát ezt nem értem. Ahogyan vettétek az állatokat, el is lehet adni őket. Bizonyára van még olyan, aki örömmel gondozná.

Ha egyetemre fogsz járni, akkor nem vagy már kisgyerek, állj a sarkadra.

Az állatokat dolgozzátok fel, mehet a hús a fagyóba, te meg költözz a párodhoz.

Csinálj, tanulj, dolgozz azt, amit te akarsz.

Sziasztok, lenne egy olyan kérdésem, párommal október óta vagyunk együtt. A családi hátterem mindig egy kicsit viharos volt, igyekeztem olyan melót és szakmát találni, amiben minél több időt tudok tölteni, hogy ne kelljen otthon lennem. Nagybátyámtól három éve kaptam egy kisborjút, majd faterom kitalálta, hogy kell mellé mégegy, aki kezelhetetlen szinte, de májusban borjazik.

Nagyon sokat veszekedtünk emiatt is, mert úgy voltam vele, hogy családi okok miatt a hely és a nekik elég ennivaló sem biztos, ha tesójáék hazajönnek külföldről, emiatt én aggódom, főleg az első jószágom miatt, hiszen ő nagyon a szívemhez nőtt. Gondolkodtam rajta, hogy elviszem őt, de sajnos ez nem opció, ekkora stressznek meg nem tenném ki az állatomat.

Szóval októberben összejöttem a párommal, aki mellett végre megtaláltam önmagam, támogat az új célom elérésében. Jelentkeztem egyetemre is miatta, viszont a mostani technikumtól már teljesen elment a kedvem, mind az otthoni, mind az iskola és a tanárok hozzáállása miatt. Anyám egyik nap összeugrott velem, és a fejemhez vágta, hogy nem fog eltartani, ha otthagyom a sulit. Az nem érdekli őket egyáltalán, hogy egyetemre akarok menni, bele vannak bolondulva ebbe a technikusi szutyokba.

Elmeséltem páromnak, aki erre nagyon ideges lett, s felajánlotta, hogy költözzek hozzá. Márciusban egy hónapig náluk leszek, mert a gyakorlati helyemre onnan könnyebb bejárnom. Viszont napok óta gondolkodom rajta, hogy tényleg jobb lenne nála lenni,mert nyugodtabb lenne az életem is, és több időt tudnék vele tölteni.

Úgy gondoltam, ha felvesznek egyetemre, akkor augusztusban költöznék el itthonról, viszont nem tudom mit kezdjek az állatokkal, valamint otthon hogy adagoljuk be? Ti hogy csináltátok? Valakinek valami tippje?

Párom már aktivan dolgozik, igaz ő is visszaült egyetemre munka mellett. Mindenképpen suli után elmennék dolgozni, amit eddig is tettem, plusz gyakorlatról is kapok ösztöndíjat, viszont a művészeti pálya érdekelt mindig. Így jelentkeztem egyetemre, valamint egy tetoválószalonba csinálok most anyagokat, oda gyakorlok nagyon sokat, hogy az álmomat tudjam megvalósítani. Viszont ebben a páromon kívül senki nem támogat, és már jóideje ketrecben érzem magam miattuk. Évek óta ezt csinálják.

Páromat már egy éve ismerem, szóval elég sokat tudunk egymásról. Ő csak a nagymamájával lakik, az anyja elhagyta, apukája meghalt sajnos.